Straight outta Angbang

19.

Melkor felkarolta a földről a kínlódó fiút és minden általa ismert nyelven szidta magát, hogy megfeledkezett a sebről mérgében. Számára nem volt több egy egyszerű mozdulatnál, kiűzni a sötét varázslatot Mairon sebéből.
Elfeken már látta mit tesz a méreg, ha eléri szívüket; förtelmes lidércekké váltak tőle. Ők vezették seregeit, bár sajnos egyelőre nem voltak hosszú életűek. A már megtisztult sebet forró vízzel kitisztította és bekötözte, majd az ágyra fektette a fiút pihenni.
Maradni akart volna, hogy figyelje, de fogadnia kellett a hírnököket. Megfogadta siet vissza, amint lehet és a kis Ancarant bízta meg a felügyelettel.
Mairon láza lement, ahogy a méreg távozott a testéből, ami láthatóan megnyugodott. A fájdalomtól elaludt, csak órák múlva ébredt, szemeit kinyitva pedig a fürgelábú Ancarannal találta szembe magát. A sebet már nem érezte, sem az égető fájdalmat. Valaki bekötözte, bár sejtette, hogy ki volt az....
Óvatosan felült az ágyban és hagyta, hogy Ancaran a tenyerére szaladjon.
" Köszönöm, barátom " mondta a kis póknak.
Ancaran örömében, hogy Mairon jól van, máris hadarni kezdte az elmúlt éjszaka eseményeit. Hogy visszajöttek a hírnökök, meg Melkor nagyúr többször járt nála, de valamin nagyon dolgozik, és mennyire örül, és hogy mennyit szaladt és kiabált az este és csak mondta és mondta és mondta...
Ancaran nagyon Mairon szívéhez nőtt és szerette volna meghálálni neki azt, amit érte tett, de ugyan akkor Melkort is látni vágyta. Megkérdezte nyolclábú barátját, nem látta e a férfit, a választ hadarva meg is kapta, több nem is kellett Maironnak, a nyughatatlan ifjúnak akinek forrt a vére, ledobta magáról az új lepedőt és felállt. Csak nadrágot viselt, a vörös haja pedig varkocsba fogva lógott hátul.
Tróntermében talált rá, aminek azóta megjavította a tetejét. Egy óriási asztal került a közepére, rajta egész Arda térképével és bábukkal. E fölött támaszkodott görnyedve mestere, láthatóan valamin elgondolkodva.
Az este kapott hírek nem voltak a legjobbak. Bár sok elffel sikerült végezni, és foglyokat is sikerült ejteniük, egy maia segítette őket és sikerült visszamenekülniük Doriath erdeibe. Hírnökei valamiféle erőpajzsról számoltak be, amin nem tudtak áthatolni, így vezetőjük a már megszerzett területek biztosítása mellett döntött. Eddig ez tűnt a legmegfelelőbbnek, ám így Thingol királyt nem tudta elérni.
Mairon nem akarta megzavarni a gondolataiban, így nesztelenül, mint egy macska lepett oda mellé, és óvatosan érintette meg az asztalt az ujjhegyeivel. Lenyűgözte a hatalmas térkép és a sok bábú, amit egészen át is látott, de nem ezzel kellett most foglalkoznia. Az urára emelte a tekintetét, pár rakoncátlan hajtincse pedig az arcába hullott.
Melkor a vörös tincs rezzenésére kapta fel a fejét. Hamar felismerte a mellette álló ifjút, és egészen aprón elmosolyodott az örömtől, hogy jól van. Ő azóta se pihent egy szemhunyásnyit sem és szüntelen erőltette gondolatait a háborúval és Maironért aggódva. Aztán eszébe jutott, mit szeretett volna kérdezni tőle.
"mondd csak, mit tudsz egy megégett elf fogolyról a pincékben?"
" Oh hát az....az úgy volt...." nyúlt szélesen vigyorogva a tarkójához és majd elsüllyedt  az asztal alá a hirtelen kérdéstől, de gyorsan összeszedte a gondolatait és magabiztosan felelt az urának. " Az a fogoly, majdnem megszökött. Visszacipeltem a többihez és helyre akartam kicsit tenni, de túl dühös voltam rá...."
Mairon felsóhajtott és elfújta az arcából az egyik vörös tincseit.
" Ne haragudj rám, amiért indulatosan viselkedtem. Köszönöm, hogy meggyógyítottál. "
Egy darabig nézte a fiút maga előtt, ahogy őszintén bánva tettét ott áll zavartan, nem tudván mit is tegyen. Melkor továbbra sem volt a szavak "embere", ezért inkább magához ölelte a fiút és úgy súgta oda neki h "sajnálom".
Remélte, hogy Mairon érti mire mondta és nem kell neki külön körbeírni az egészet. Most egy kicsit megkönnyebbült, mintha egy kevés teher elszállt volna súlyos vállairól, ahogy a maia a mellkasára hajtotta fejét és viszonozta az ölelést.
"a fogollyal pedig én se lettem volna kegyesebb" tette még hozzá kicsit elmosolyodva.
" Meg akart tőled szökni és holmi szolgálónak nézett engem, hát...megérdemelte!  " érintette meg a vala arcát, majd kíváncsi szemekkel a térképre nézett. " Tudom, nem engedsz ki a csatába, de elmondanád mit tervezel most tenni? "
Kíváncsi volt a stratégiájára, de azt is eltökélte, hogy holnap már nekiáll a vívás gyakorlásának is. Egy kis seb nem okozhat neki gondot, gondolta magában, közben pedig annyira lelkendezett, hogy megfeledkezett nagyuraról, aki gyengéd mosollyal figyelte őt, ami ahelyett, hogy zavarba ejtette volna, megnyugtatta.
" Megbocsátok, ne aggódj....ha te is nekem, a viselkedésemért. Nem akartalak feldühíteni. Én csak...csak...." kezdett bele a mondandójába.
Nem jutott tovább a mondandójával, mert mestere visszafordította és arcát megérintve egy heves csókkal rohanta le. Maironnak az asztal szélében meg kellett kapaszkodnia, kis híján hanyatt esett rá, de örült a hirtelen csóknak és válaszként kissé bele is harapott a másik ajkába.
" Megint a gondolataimban olvastál? " suttogta kérdését a vala ajkaiba, majd megemelkedett egy kicsikét és ráült az asztal szélére, ahol nem voltak bábuk sem. A hosszú ujjait belefúrta Melkor fekete hajába és átogta a derekát a lábaival, így ölelte meg.A dereka hozzáért azonban az egyik bábhoz, ami az ork csapatok jelenlegi táborhelyét jelölte. Mairon felemelte a fejét és a válla felett átnezve kémlelte a térképet kíváncsian.
Mit tervezhetsz most? Kérdezte a gondolataiban.
Elkalandozott gondolataiból Melkor elismerő halk morgása rázta fel, miközben ujjai kíséretében legeltette szemeit a meztelen felsőtesten. Meg kellene neki tiltania, hogy a hálón kívül alulöltözötten jelenjen meg, teljesen elvonta figyelmét a terepasztalról.
" Mit akar elérni Feanor?" mászott le az asztalról Mairon és szembefordult az asztallal, jelezve ezzel azt, hogy Melkor is tegyen így. " Ezek a csapataink, igaz? " érintette meg az egyik bábút.
Csapataink...fel se tűnt neki, hogy a magukénak nevezi és nem Melkorénak, olyannyira beleélte magát a harcmező fürkészésébe.

Melkor lassan leült székébe, közben tanítványán figyelve. Kissé felhúzta szemöldökét a többesszámra, de csak finoman bólintott neki a kérdésre válaszként. Meg se tudná mondani hány ezerszer játszotta le az eseményeket évszázadokra előre láncain síinylődve, de egyik verzióban se szerepelt, hogy egy gyönyörű fiatal, félmeztelen  maiaval együtt fogja tervezgetni a lépéseit.
" Melkor, lenne egy ötletem, nem kell megfogadnod, ső az is lehet, hogy egyáltalán nem fog neked tetszeni, de elmondhatom neked?" Kérdezte a maia izgatottan
A maia hajthatatlan volt, elszánt és magabiztos, noha még nagyon fiatal.
Megragadta a bábut ami a csapatokat jelezte és újra melkorra nézett.
" Hívd vissza a csapatokat, ezt gondolom. Valahogy próbáld meg a tündéket ide csalni....mutasd magad sebzettnek és gyengének...de legjobbjaid várjanak itt, közel Angbandhoz, majd amint ide érnek az elfek, lepd meg mindannyiukat...."
Némán figyelte a nagyúr, állát összekulcsolt kezein pihentetve, az asztalon könyökölve. Láthatóan átgondolta a hallottakat, de nem adott sem nemleges sem helyeslő választ. Csak elmerengve hümmögött.
"Átgondolom, köszönöm" Mormogta, és valóban úgy tett. Máris újabb és újabb megoldásokat szőtt végtelen hálójában, amennyire csak lehetséges, minden eshetőségre felkészülve.
" Nagyon szívesen " válaszolt a maia és Melkorhoz lépett, közelebb hajolva a gondolkodó arcához és egy óvatos csókot nyomott rá, a bal szeme alá.
" A hálóterembem leszek, ha keresnél. " suttogta kellemes hangsúllyal a valának, majd visszatért, hogy pihenjen egy keveset a hálóteremben. Remélte, hogy a tanácsa hasznosnak bizonyul majd. Aule, soha nem hagyta neki hogy másba is beleavatkozzon a kovácsoláson kívül.
Melkor kiválasztott pár főbb lehetőséget a sok közül, ami felmerült és aprólékosan elmagyarázta az orkok és a balrogok vezetőinek is. Rohanva küldték ki a síkságokon táborozó seregeknek is, és a balrogok belekedztek felkészülésükbe. Ők legalább ugyanannyira szomjaztak a tündék vérére, mint hatalmas teremtőjük.
Miután úgy látta mindennel végzett, amit jelenleg tehet, megfogadta maiaja tanácsát, és visszavonult a hálóterembe.