Straight outta Angbang

42

Melkor sunyin elmosolyodott a fiú reakcióján. Annyira ártatlan még néha. Szintén hirtelen, mint aki még mindig dühös, visszatérdepelt a maiahoz a medencébe, átfogva a derekát, másik kezével arcát megérintve.
Egy forró csókkal folytotta bele az amúgyis meglepődött Maironba a maradék levegőt.
"Tudom, te kis naiv tünemény"
Mairon elégedetten elmosolyodott, kihúzva Melkor fekete haját az arcából, majd bal kezét a vala hátára vezette. Szemeiből elszálltak a könnyek, mintha ott sem lettek volna.
" A legjobbtól tanultam a megjátszást" vigyorgott mint aki győzedelmeskedett, majd megragadta ura tarkóját és egy csókhoz magához rántotta." De azért csak tudd....aki hozzád ér...arról lenyúzom a bőrt, letépem a karját és a farkasok elé vetem a testét " suttogta bele Melkor fülébe, hogy ezzel is izgassa a már heves valát.
Gyorsan tanult, ezt meg kellett hagyni. Erősen kapaszkodott bele a nagy termetű férfiba, akit már alig várt, hogy hazaérjen. A tüneménynek keresztelt maia abbahagyta lassan a játszadozást és megmutatta a kedves arcát, amit már csak Melkor ismerhetett. Gyengéd csókolra cserélte le a hevességet, de ezzel is csak azt mutatta, hogy Melkor az övé, senki másé.
" Csókolj újra, Meleth nîn" kérte a napnál is tüzesebben izzó szemeit Melkor arcára szegezve.
Melkor már engedelmeskedett is a maianak. Csokolta, finoman harapdálta ahol csak érte. Mindvégig mindennél sunyibb vigyorral az arcán.
Még a vacsora során egy különleges növény örleményét szórta bele Aule italába. A megfelelő varázsige használatával egész távolról egy rövid ideig üzenni lehet akár az álmain keresztül is annak, akivel megitatták. Melkor remélte, hogy a kovácsúr már alszik, és forgolódik attól amit lát. Nem felejtette el miket vágott a fejéhez és kérdezgetett Maironról; és úgy érezte az a legkevesebb, hogy felvilágosítja szegény elvakult valát.
Mairon hangosabbnál hangosabban zihált, kéjes nyögeseitől pedig az egész környék és Angband remegett. Hevesen mondta ki Melkor nevét többször és az érzéseit felé, indulatában. Mindennél jobban vágyott a kis harapásokra és csókokra, a vala érintéseire, amiktől a teste lángba borult és ezzel csak mégjobban felforrósította a lávafürdőt.Mairon imádnivaló tekintettel nézett a vala szemébe, apró csókot lehelve a nedves ajkaira. Volt idejük, az bőven, mielőtt mást is megvitathatnak, ugyanis a maia kettesben akart lenni a sötét úrral. Minden más, ráért.
Aule, a kovács vala nyugtalan éjszakát töltött el. Nem értette, hogyan álmodik eféléket, de jobbra balra forgott nyughatatlanul. Verejtékcseppek fedték be lassan az egész testét és gyorsan ki is pattant az ágyból, mikor elméjét egy olyan kép szennyezte meg, amit soha nem akart volna látni. Kikerekedtek az eresedő szemei és szaporán vette a levegőt.
Majdnem oly szaporán, mint Mairon, hosszú ujjaival belekapaszkodva Melkor széles vállaiba, tartva egymás közt a szemkontaktust.
Nem akarta mélyen alvó feleségét felzavarni, így csendben kiment inni pár korty hideg vizet. Talán az majd lehűti, és nyugodtan tud tovább aludni. A látott képek nem akartak távozni a fejéből, halványan, kósza gondolatokként még mindig folytatódott az a szörnyű rémálom. Kisvártatva visszafeküdt ágyába, remélvén ha lecsukja szemét, mély álomba szenderül, és vége ennek az őrületnek.
Ám nagyobbat nem is tévedhetett. A különös álom egyre vadabb, szenvedélyesebb lett; és a legmeglepőbb, hogy különösen részletes. Mintha ő tette volna ezeket a dolgokat fiaként szeretett maiajával; de az Morgoth nevét kiabálta, nyögte. Olyan szavakat, amiket ő maga még csak gondolni se merészelt volna. Látta Melkor karmos kezeit, miket tesznek, hol érintik a fiút, látta mellkasát és....Erura! Fel akart kelni a rémképből, de nem tudott, Melkor varázsigéje az álomban tartotta. Hiszen ő most Melkor szemeivel lát, ez most történik éppen! Aule vadul dobálta magát izzadtan, kiabálva az ágyában dühében. Legszívesebben a puszta kezével folytotta volna meg ezt az alávaló szörnyeteget.
Mairon lassan higgadt le, hevesen lihegve kapaszkodva Morgothba és a nedves homlokát, azt a vala homlokának támasztotta, immáron a hatalmas ágyukon fekve, hiszen a szobát teljesen körbejárták, a vala pedig sunyin mosolygott. Teljesen magához húzta a boldog kis Mairont, aki akár kismacska, úgy bújt a valához.
A kapocs is valahol itt szűnt meg, Aule pedig felébredhetett.
Melkor többszörösen is elégedetten ölelte a fiút magához, cirógatva annak haját. Azt az egyet kicsit bánta, hogy ő nem láthatja viszont Aulét, de biztos volt benne hogy nagy lesz a felfordulás reggel a palotában. Mosolyogva, a maia halk, egyenletes légvételeit hallgatva nyomta el az álom őt is.