Straight outta Angbang

20

Mairon levette magáról a kötést és minden egyes ruhadarabot, majd elfeküdt az ágyon elgondolkodva. A hosszúkás ujjhegyei között egy apró lángcsóva futkosott, amit unott tekintettel követtek a szemei hosszú perceken át. A lábait felhúzva helyezkedett el, gondolataiban pedig Melkor tüzes csókjai kényeztették őt, az ujjai a haja körül jártak, a nyelve pedig a nyakára vándorolt. Ahogy ez eszébe jutott, megegyezett magával a férfi meglepésében.
Egy arany tálcát varázsolt az ágyra, rajta mindenféle gyümölccsel, ő maga pedig kéjvágyóan elfeküdt az ágyon és levadászott magának egy bordó szőlőszemet.
Meg kell próbálnia aludni...bár a szilmarilok megsokszorozták erejét, borzalmasan nehezk voltak és fájdalmas volt őket viselni. Beérve hálójába, az egyetlen helyre, ahol meghetette; levette súlyos koronáját és felöltötte árnyakból kényelmes, lenge köntösét. Ekkor vette észre az ágyon elé táruló képet.
Fáradt mosollyal nyúlt el az ágyon, a tálca másik oldalán, és megengedte magának azt is, hogy teljesen megszabaduljon ruháitól. Hanyagul takarta be magát valamennyire, és kényelmesen elhelyezkedett a nagy párnák között.
" Végeztél? Fáradtnak látszol, nagyuram " emelte fel a fejét a maia, majd egy eperszemet is az ajkai közé emelt, óvatosan kettéharapva, de a szemeit le sem vette a valáról.
Kinyújtotta a kezeit, a lábait pedig az ég felé emelte, hason fekve a hatalmas ágyon. Melkor látványába minden porcikája beleremehett.
Melkor vágytól elsötétült szemeivel sandított a fiúra és villás nyelvével végig nyalta szája szélét, kezével egész finoman mutatva hegyes körmű ujjával, hogy ő is kér. Ugyanazt. És az is elég egyértelmű volt Mairon számára, hogy nem fog saját magának szedni a gyümölcsökkel megtelt tálról.
Ám az ifjú maia ezt nem bánta. Átkúszott a vala térfelére, majd megemelve a derekát, ráült a férfi combjaira, jobb kezét pedig a tálca gyümölcstartalma felé nyújtotta. Egy eperszemet vett félig a szájába, a kezeit pedig összekulcsolta a háta mögött, így hajolt le Melkorhoz, tartva neki az epret a fogai között.
Melkor megemelte felsőtestét, de éppen csak annyira hogy ki tudja venni az epret a helyéről. Elégedetten elrágva és lenyelve azt dőlt vissza a párnákra. Sose ismerte volna be, de borzalmasan fájt a háta és a nyaka, és már formálódott is gondolatai közt, hogy a "vacsora" után ráveszi a fiút egy kis masszázsra is....extrákkal. Amint átfutott agyán a gondolat, máris újra megjelent a szokásos pimasz vigyora. Akaratlanul is cirógatni kezdte Mairon combját, éppen csak a körmei hegyével.
Mairon az előbbit megismételte egy szőlőszemmel, közben pedig megérimtette Melkor ujját, amivel simogatta a combját. Megemelte neki és a derekára húzta magabiztosan, a pirosló szemei pedig felcsillantak közben. Míg ura a szőlőt rágcsálta, ő megnyalta a nyakát, meglepve ezzel a vala nagyurat....
" Ízlik? " suttogta bele a sötet bőrébe, bal kezét pedig óvatosan felcsúsztatta Melkor mellkasán.
"nem is tudtam, hogy ilyen különleges gyümölcsök is teremnek errefelé" Kacérkodott egy elnyomott morranás után. Melkornak akaratlanul is átfutott a gondolatai közt, hogy vajon miféle könyveket is olvasott a fiú valójában... Bár igazából már rég megfeledkezett az éhségéről is a finom érintések alatt szikrázó bőrének köszönhetően, ma játszadozni volt kedve
. Nem túl feltűnően, de azért észrevehetően megmozgatta nyakát mintha vissza akarná roppantani, miközben egyik kezének ujjbegyeit őrülten lassan végigfuttatta Mairon hátán. Kimondhatatlan epekedett egy Maironféle masszázsért. Kezdetnek.
" Fáj a nyakad? Ülj fel, mutasd " hajolt hozzá Mairon, szavai kimondása után pedig megérintette a gyümölcsízű, puha ajkakat egy apró csókra.
Ujjait megpihentette közben ura széles vállain, aztán lassú, körkörös mozdulatokkal elkezdte megmasszírozni azt, egyre erősebben, fokozatosan gyorsítva. Egy aprócska mosoly jelentkezett az arcán, látva a vala arcát, arról ugyanis egy pillanatig se vette le a szemét. " Megfelel így, Melkor? Vagy volna egyéb kívánságos? Azt akarom....hogy ma este lazíts. Nagyon megdolgoztattad magad az elmúlt napokban....most pihenj...." szólt halkan, szinte már hipnózos szerűen a valához, hozzásimulva
Mairon magabiztosan folytatta azt amibe belekezdett, majd gyenged csókokkal halmozta el a valát. Elsőre csak a nyakánál, majd egészen lehaladt a válla felé, szintén kényeztetve a fájós pontokat a valának. Furcsán hatott, de élvezte ahogy örömet okozhat neki és hallhatja a különös szavakat, amiket Melkor mondott.
A puha ujjhegyei feljebb szöktek a válláról a nyakára, kicsit kényeztetve őt amott is. Tekintetét felemelte az aranyozott szemre, és elmosolyodott.
" Nahát ....neked aztán tényleg gyönyörűek a szemeid " mondta az ifjú maia, édes ajkaival újabb csókokkal elhalmozva a nagyurat.
Boldoggá akarlak tenni - gondolta magában az ifjú és óvatosan, hátulról magához ölelte a valát, akit minden szisszenésével, minden szuszogásával jobban és jobban kívánt és akart magának.
Megígérte, hogy nem olvas a fi]ú gondolatai között, de ebben a felhevült állapotban szinte kiabálásnak hatottak számára. Elmosolyodott, és megfordult, hogy szembe kerülhessen Maironnal. Nyakát hátulról finoman megtartva csókolta meg  és kezdte el megkóstolni, ingerelni fekete villás nyelvével a másikét. Másik kezét finoman felcsúsztatta a megfeszülő világos combokon, és gyengéden ingerelni kezdte a már amúgy is izgatott maiat.
A maia halkan felszisszent és egész teste bizseregni kezdett, ahogy Melkor megérintette.
Belekapaszkodott a hajzuhatagába, majd eszébe jutott valami, így erősen megragadta és belenyomta őr az ágyba. Kiegyenesedve nézte, míg nem lassan lehaladt gyakától ágyékáig a forró nyelvével és meg nem érintette a vala duzzadt becses tagját
A sötét úr szaporábban kezdte venni a levegőt, és kéjes nyögések közepette egyik kezével belemarkolt a fiú vörös hajkoronájába, másikkal a lepedőt gyűrte össze. Egyre erősödtek a vad ösztönök a nem minden napi kényeztetésnek köszönhetően, végül nem bírta tovább; hajánál fogva felhúzta a fiút öléből és forró levegőt lehelve parancsolt rá
"fordulj meg és kapaszkodj"
Mairon kaján vigyorral harapott saját ajkaiba, miközben engedelmeskedett a fekete hajú férfinek.
Belekapaszkodott az ágy szélébe, a fenekét pedig a magasba emelte és várta a vala újabb érintéseit és azt, hogy mire készül. Bármit engedett volna neki, csak lehessen vele. Kéjesen, leeresztette vállait és átnézett a válla felett.
Gyere...akarlak..akarlak téged - gondolta magában és szinte szugerálta a valát.
  Melkor egy pillanatra se szakította meg a szemkontaktust, úgy vezette be magát a maiaba. Nem csak az volt mámorító, mikor végre érezhette a forró testet, hanem az az alig észrevehető rándulás, ami a fiún futott át a gyönyörtől. Mairon derekát megtartva és azt a csodálatos hajzuhatagot megragadva adta át magát a lüktető érzésnek, fokozatosan egyre gyorsabban és erősebben lökve előre csípőjét . 
" gyorsíts...." nyögte mairon, a hosszú körmeivel kaparva a párnát, miközben a vala egyre mélyebbre jutott folyamatosan táguló testtájékán. Nyögdécseléseitől zengett egész angband, de nem érdekelte az ifjút, csak a nagyura kényeztető érintései.
 Soha nem érintette meg senki a nagyurán kívül, de mással nem kívánta volna ezeket a kellemes, vad s boldogító perceket. A vala nyögdécselései feltüzelték s fehér teste tüzesen fellobbant.
  A palota hatalmas termei és folyosói tökéletesen vezették a hangot, hogy Melkor bármikor bárhonnan bármelyik szolgáját szólíthassa. Így a palotában tartózkodó orkok kiváncsian tekintgettek a vad nyögések, morgások, kiáltások irányába. Nem értették.
Akkor most kedveli Melkor nagyúr azt a kedves fiút vagy nem?
Aggódva somfordáltak páran kicsit közelebb a hangokhoz, hátha ki tudják venni mi ez az egész, de egyikük se mert befordulni a folyosóra ami sötét teremtőjük hálóterméhez vezetett.
 "mivel kínozhatja szegényt?"
"szerintem korbáccsal csapkodja"
"de Melkor nagyúrral mi lehet?" találgattak vég nélkül.
 A két férfi mozdulatai és légvételei szinte már a lehetetlenségig fokozódtak, mikor végre elérték a fájdalmasan sóvárgott felszabadulást. Mairon lángoló teste lassan lehiggadt, miközben kimerülten elnyúlt mestere alatt, aki karjaira támaszkodva sandított körbe kitisztuló fejjel. Már majdnem nevetni kezdett látván, hogy tüzes ágyasa megperzselte maguk körül az ágyneműt, amikor kétségbeesve vette észre annak hátán a mély karmolásnyomokat. Olyannyira elragadta a hév vad csatájuk során, hogy félelmetes karmait elfelejtette elrejteni.
 "Mairon, jól vagy?" kérdezte megérintve a sebeket -ezzel elkezdvén begyógyítani azokat- és közelebb hajolva a pihegő maiahoz. 
" Meg se kottyant, jól vagyok" simogatta meg Melkor aggódó arcát. Miközben a férfira nézett, izzó szemei felcsillantak és egy boldog, apró mosoly jelent meg az arcán.Közel húzódott a férfihoz, apró csókot nyomva annak hatalmas mellkasára és újból szóra nyitotta ajkait, de ekkor kürtök szólaltam meg a palota falain túlról.
  "pff, mindigis tudott időzíteni...." fújta ki morogva a haját arcából a nagyúr, és már el is indult a kijárat felé. "Maradj a műhelyben, és segítsd az orkokat a páncéloknál és fegyvereknél" Fordult még kicsit vissza Maironhoz, közben már magára öltve harci felszerelését. Hegyesen, karomszerűen végződő lemezekből állt testhez idomuló páncélja, koronája ismét fején díszelgett, és kovácsától kapott harci kalapácsát is magához vette mielőtt megindult az átkozott tündék ellen.
 "ti meg mit kerestek itt?! indulás a fegyvereitekért!" Hallotta a folyosóról Mairon. 
 Az orkok rohantak a páncélokért és a fegyverekért, Mairon pedig megindult, hogy segítsen nekik, ám félúton megtorpant.Nem, nem fog tétlenül itt maradni, míg Melkor a csata közepén vívja harcát. Mellette a helye és hogy bizonyítson. A volt tünde, most már hű ork tábornokot hasznavehetetlennek tartotta a vereség miatt, legszívesebben ő maga vette volna a kezébe az irányítást.Ancaranra emelte tekintetét, majd a falon csüngő fegyvertartóból kikapta a kardját és erősen koncentrálva, szinte lángra kapva megindult az ablak felé. Újra madárrá változott és kireppent a palota egyik ablakán, túl a falakon és a tünde és ork seregek közepe felé vette az irányt.