Straight outta Angbang

37

  Angband tömlöcőrei nagyra nyílt szemekkel néztek az emberekre, amiket Morgoth nagyúr magával hozott a vadászatról. Mairon is csatlakozott az urához, de előtte elvitte az étkezőbe a három levadászott szarvast és megparancsolta az orkoknak, hogy senki nem érhet hozzájuk. Melkorral akarta elkészíteni őket kivételesen." Szánalmasabbak, mint a tündék" mondta a maia az urának, a nyirkos, hideg falnak támaszkodva 
 A három férfi a plafonról lógó láncokhoz volt rögzítve felemelt karokkal, éppen hogy leért a lábuk. Melkor úgy vizsgálgatta őket mint az eladásra szánt haszonállatokat, körbejárta, megmegfogta hajukat, belenézett a szájukba, fülüket különösen furának vélte, szemeiket vizsgálta. Éppen a ráncokat tanulmányozta, volt két igen hasonló - talán apa és fia; és az idősebbik arcán ráncok voltak. Ha meghúzta a bőrt kisimult, elengedte újra ott volt. Szórakozottan babrálta a bátor férfi arcát. Talált hegeket, rengeteget; valószínűleg könnyen megsérülnek - gondolta magában. Hogy kipróbálja elméletét kissé jobban rányomta karmát a fiatal példány arcára- azonnal vér fakadt a bőréből és felszisszent a fiú.
  " miért...csinálja ezt? " kezdett ez könnyezni a legfiatalabb, de nem mert ránézni Morgothra. Rettenetesnek találta a szörnyeteget, aki elragadta őket a békés vadászatukról.
" Maradj csendben, fiam" szólt rá a legidősebb, szemeivel hunyorogva a sötét hajú démonra. Mairon nevetségesnek találta őket, így magában hümmögve elnevette magát. A vért, azonban ő maga is észrevette és azt, hogyan reagál rá Melkor. 
  Morgoth magában vigyorgott azon ahogy óvni próbálja az idősebbik. Ez még jól jöhet a kikérdezésnél. LAssan, az apát figyelve nyalta le a fiú kiserkenő vérét, akinek egész teste remegett az undortól és félelemtől. A vala hamar észrevette, hogy máshogy viszonyulnak a testi dolgokhoz. Már azzal megtörte kissé őket hogy anyaszült mezítelenül kellett lenniük egymás és az ő jelenlétükben, kiszolgáltatottan. Elmondhatatlanul élvezte mindhármójuk változatos gyötrődését amikor egész közel lépett a fiúhoz lenyalni a vért, majd látván a kiváltott eredményt mégjobban odasimult és a mellkasát is megfogta a fiúnak. Vér serkent minden karma alól, ahogy lassan végighúzta rajta a kezét.
"hagyd békén te szörnyeteg!!" Kiabált az apa kétségbeesetten, nem bírta nézni amit a fiával művel ez a sötét úrféleség. Melkor nevetve engedte el a fiút és lépett kicsit hátrébb, hogy megvizsgálhassa új játékszereit. 
" El fogunk szökni te démon, amint lehet! " vágta rá a fiú is hevesen, ami egyre jobban megtetszett Maironnal.
 " Innen nincs kiút, emberfajzat. Ha szökni próbálsz, meghalsz. Ha nem szöksz, meghalt. Ez az egy út van arra, hogy eltűnj innen. A halál, amit remélhetőleg én magam okozok majd a nyamvadt fajtádnak. "
Lassan közelebb lépett hozzá és jobb kezével, két ujja közé fogta annak az állát, de valamiért, nem tudta levenni a szemét a vérről. Furcsán kíváncsi lett rá, az ízére és csillogására, így lopva ura felé pillantott.
 " uram...? " kérdezett csupán ennyit, a többi, látszott a szemében is.
Melkor bólintott és folytatta a körzést a rabok körül, de most sötét szemei a maiat figyelték. Mairon újra a vérre koncentrált a fiú mellkasán, aki hiábavalóan próbált akár csak elmozdulni is. Mikor közelebb hajolt hozzá, hogy megkóstolhassa a piros nedvet, hogy megtudja mit imád rajta annyira ura, az idősebb férfi magából kikelve próbált kiszabadulni és maga végezni a vörös hajú lénnyel. Melkor mögé lépett és lefogta, fejét úgy tartva erősen, hogy kénytelen legyen végignézni ami következik. Továbbra is legkedvesebb hadurát figyelte, és a látványtól tűz lobbant szemeiben. 
Mairon elsőre csak lassan, a nyelve hegyével érintette meg a vörös nedűt, de szemei azonnal felcsillantak az íz megtapasztalása után. Gyorsabban, hevesebben kezdte el lenyaldosni azt a fiúról, szinte teljesen nekinyomva őt a hideg falnak, hosszúra és hegyesre formált körmeit pedig belevájta a vállába. A nedv, rátapadt az ajkaira, a szeme, pedig tüzesen lángolt, ekkor lépett el gyorsan a fiútól, de az arcát, még így is megégette neki. A heves érzelmeknél, még mindig nem tudta kordában tartani ezt.
Melkorra pillantott és továbbra se bírta magát visszafogni. Teste köddé vállt, majd szorosan ura mellett jelent meg újra, elkapva annak a csuklóját és a lépcsőn felé pillantott. 
  Melkor nem tagadta, feltüzelte amit az előbb látott. Végül is nem mennek innen sehova- gondolta és a fiúra mosolyogva intett a 2 hatalmas gundabadi orknak, hogy figyeljenek a rabokra. A szélső harmadik már régóta maga alá vizelve zokogott a szélen, a fiatal megégett arcát fájlalta míg annak apja dühösen kiabált, szitkozódott azon a vicces furcsa nyelvükön."Később is kihallgathatjuk őket, ha gondolod" Mosolygott kajánul a maiara, hüvelykujjával megtörölve annak szája szélét, ott maradt egy kis csepp. 
  " később " vágta rá a maia, majd egy heves csókkal a lefelé vezető lépcsők melletti falnak nyomta a vala nagy erős vállait, elrugaszkodott a lépcsőfokról és mindkét lábával közrefogta Melkor derekát. " De még a szarvashús is vár ránk, az étkezőbe vittem. Ezek a szerencsétlen emberek, nem mennek sehova sem. A kapukat a kedvenceim vigyázzák és Ancalagon, ha meglátják a sárkányt, ijedtükben halnak szörnyet. " kuncogott a vörös-hajú, belefúrva az ujjait Melkor, fekete és gubancos fürtjeibe. 
  Melkor eszét teljesen elvette az ingeráradat. Még érezte a maia csókjában a vér ízét is, így szinte belefojtotta a szót hogy újra megízlelhesse. Ellökte magát a faltól, hogy megfordulhasson, így Mairont szorítva a hideg falhoz. Most azonnal akarta a fiút, nincs szüksége holmi ágyra és már amúgy is mindenki tudja az erődben, hogy mi van köztük. Nem mintha érdekelné a véleményük. Hegyes karmaival kezdte el letépni a vörös hajú maiaról a ruháját, aki őt meg az övéiből igyekezett kiszabadítani. A vágytól túlfűtve észre sem vették, hogy a 'kis' fekete sárkányuk félig becsukott szemmel surran el mellettük. Éppen le akart battyogni, hogy megnézze magának a rabokat akikről az orkok pusmogtak; de ezzel a jelenettel nem számolt. Sebaj, majd a tömlőcnél vár addig. 
  Mairon észre sem vette barátját, túlságosan lefoglalta őt Melkor és a ruhátalanítása. Egyik ujjhegye még mindig vércseppektől volt nedves, ami az egyik emberről származott, így gyorsan ajkai közé vette azt, közben a vala szemébe nézve, kéjes hangot adva ki magából.Ancalagon lebattyogott a tömlöcökhöz, kikerülve a két őrt álló gundabadi orkot, akik beengedték őt, hiszen tudták, hogy a fekete sárkány nagyuraik kedvence.A lény felreppent, rámászott a kínzóeszközökkel teli asztalra és onnan kémlelte a három embert, a negyedik, ugyanis belehalt a lábai elvesztésébe.
" Hm micsoda különös teremtmények! Csupaszok és a szaguk is kellemetlen! " fintorgott a kis sárkány. 
  A rövid barnahajú, szintén fiatalbbnak tűnő férfi magához tért a hangokra. Hunyorogva felnézett és kislányokat megszégyenítő sikolyt hallatott a sárkány láttán. Ancalagon felült a hang hallatán, borzalmas volt a füleinek. Mérgesen indult meg felé, addigra a másik 2 is feléledt a sikításra. Elborzadva kiabáltak a fekete lény láttán, aki akkora volt mint egy póniló. Mikor odaért elnémultak, talán azt hitték akkor nem bántja őket ha csöndben vannak és nem mozognak. Ancalagon egész közelről megszaglászta őket majd nagyot fújt a számára bűzös szagtól. Forró lehelete nyomán kipirosodott az előbb sikoltozó rab bőre.A kis sárkány fél füllel a lépcsők fele figyelt, és a már jól ismert nyögésekre inkább nem hallgatózott tovább. Mit is csináljon ezekkel a furi szerzetekkel? - ült le gondolkodóan előttük. 
 Ancalagon kíváncsi lett a barnásabb bőrű, sikongó férfira. Még sose látott vagy kóstolt embert, így közelebb lépett hozzá, és erőteljesen beleharapott annak a lábába." Édes istenem!!!" ordított fel könnyeket hullatva a férfi, míg Ancalagon rágcsálta és ízlelgette őt. Nem tetszett neki az íze, így abbahagyta, miután letépte az egyik lábát.A hangos nyögdécselések abbamaradtak, így bátran kitotyogott a tömlöcből, krákogva és elindult urai felé.
" Nem..nem finom" motyogta magának.