Straight outta Angbang

34

Mikor megébredt Melkor, kisurrant körbenézni az erődben. Menet közben küldetett be reggelit a maianak, ha felkelne ne kelljen elhagynia az ágyat. De lehet inkább oda kellett volna láncolnia. Elvégre szörnyen makacs. Elhessegette a gondolatokat és igyekezett a feladataira koncentrálni. Szinte az egész napot teendőivel töltötte; ellenőrizte a megmaradt seregeit - már ha lehetett annak nevezni őket, megszervezte a sebesültek ellátását, mert borzalmas volt a káosz az orkok közt, és az egészségeseknek pedig vége-nincs építési munkákat adott ki. Végül Glaurungot is meglátogatta; eltökélte megvárja míg sárkánya kifejlődik és csak akkor indítanak újra seregeket. És új lények is kellenek, több sárkány, farkas, olyan rettenetek amiknek akkor még neve sem volt. Fejében kavarogtak az új lények tervei, mikor visszaparancsolta magát Maironhoz, nyakát és vállát fájlalva belépve a szobába.
A maia, ura visszatérésére már ébren volt és a reggelit is elfogyasztotta, de csak falatozva és egy részét meghagyta az ételnek. Nem kívánta.
Bár a fájdalom már enyhült és az öngyógyítás sikeres volt, sebe lassan forrt be. Társa Ancalagon volt, aki az ágyon fekve bújt barátjához, összekuporodva mellette, melkor térfelét pedig a farkasok tartották melegen.
Morgoth nagyot sóhajtott, mikor meglátta, hogy esélye sincs elférni a saját ágyán. Nyaka hátulját masszírozva sétált az asztalhoz, hogy letegye a koronát - Arda népe azt hiszi sose veszi le, de igazából kénytelen volt időnként. Átöltötte kényelmes hálóruháját és így, Melkorként és nem Morgothként fordult a maiahoz.
"esetleg kapok én is némi helyet?"
A vörös-hajú erre szigorúan a farkasokra nézett, akik leugrottak az ágyról és kisétáltak a szobából. Az idősebbik felrohant a lépcsőkön, a fiatalabb pedig utána és az udvar felé vették az irányt. A fekete sárkány felkapta a fejét, amint megérezte Melkor sötét tekintetét, így lassan lemászott az ágyról, hátrálva, és a medence mellett lekuporodott.
"máris jobb... Jobban vagy?" Kérdezte őszinte aggodalommal, miközben elfoglalta a helyét az ágyon, az ételmaradékot magához véve. Kiválogatta magának a húsdarabokat, és karma végére felbökve egyesével elkezdte eszegetni őket. Egy ideje rászokott erre a módszerre, nem nagyon kecsegtette a gondolat, hogy Mairon újra nevetésben törjön ki azon ahogy harapja a húst hegyes szemfogaival.
" Sokkal jobban, elkezdett beforrni a seb és már kevésbé éget. " feküdt el és a párnájára hajtotta a fejét. Melkor felé fordult és figyelte, ahogy eszik, de akaratlanul is elmosolyodott, akárhányszor látta ezt a módszert az urától. Valahol mégis tetszett ebben a kreativitása.
" Mi van az orkokkal? " tette fel a fontos kérdést a hadvezér, foglalkoznia kellett ezzel, de sokkal inkább valami idegnyugtató és kellemesebb dolog érdekelte volna.
"Már amelyik még él?!" Fintorodott el Melkor, még túlságosan is dühítette a vereség. Most várhatja míg újra elszaporodnak, és többre lesz szüksége, sokkal többre.
"A sebeiket nyalogatják, amelyik meg nem, azt a falakat kijavítani és megerősíteni osztottam be." válaszolt végül kicsit megenyhülve, de még mindig morogva. Majd másik kezén egyik karmára egy darab almát bökött fel és kérdően nyújtotta a sérült maia felé. Legalább most ehetne kicsit többet.
Mairon közelebb hajolt Melkorhoz és beleharapott a körmén csüngő almába, de nem volt éhes és a hasa meglehetősen fájt neki, de nem akarta ezt kimutatni előtte, így is látta, hogy aggódik.
" kellene egy új megoldás a szaporításra. Ha nincsenek megkínozható foglyok...máshogy kell orkokat teremteni" gondolkodott el, majd újra felegyenesedett és úgy helyezkedett el. Felsőtestét semmi se fedte, csak a fehér vállain átbukó vörös haja és egy két rakoncátlanul elbújó szeplő....
" Ancalagon megint nőtt egy keveset, teljesen feléri már az asztalt és az ágyra is gond nélkül felmászott. "
Melkor kicsit elgondolkodott félredöntött fejjel és felhúzott szemöldökkel a hallottakon, majd megpróbált elnyomni egy szórakozott vigyort.
"hidd el, Mairon, megoldják ők maguk azt, már vannak nőstények is." szórakozottan ette meg az utolsó falatot, még egyet megengedett Maironnak, majd egész közel melléhevert. "ancalagon szépen fejlődik, attól tartok lesz amikor a szobába se fog beférni"
Finoman elhúzta a takarót a sebről, hogy megnézhesse.
" Szeret idebent lenni, de azt hiszem, akkor gyakrabban lehetünk kettesben, ha már új lakhely kell neki. " mondta, aztán pár pillanatig leragadt.
Sosem mondtak nekik semmit a hím és nőstény viszonyáról és a szaporodásról, Mairon, a teremtésnek más módját ismerte, így mikor lejátszódott előtte a gondolatmenet, lefagyott, az arca pedig kipirult.
A seb láthatóan forrt össze, de még mindig fájt Maironnak. Kicsit feszülten nézte Melkort, ahogyan a sebére tekintett...
" Jól vagyok! Tényleg, ne aggódj miattam Meleth nîn, hamar felépülök.....mi az?" Emelte meg az arcán, kíváncsian megrebegtetve a pilláit.
Melkor végighúzta ujjait a hegesedő seben, óvatosan, de a maia így is kicsit összerándult. Erre tenyerét tette rá, és behunyt szemmel valériaiul mormogni kezdett. Még talán tud annyira gyógyítani, hogy enyhítsen társa és szeretője fájdalmain.
Mairon kíváncsian figyelte az egészet. Az emberek és tündék félték volna az ő valáját, ám neki ez az alak a jóság és kedvesség szimbóluma lehetett volna. Nem is értette, egyesek miért félnek tőle.
A sebe lassan teljesen összeforrt, majd mintha ott sem lenne, teljesen eltűnt, a fájdalom pedig elillant.
" Mindig meg tudsz lepni engem....köszönöm" mosolyodott el halványan a maia és megérintette az ura sebzett arcát " most már tényleg nem fáj"
Melkor a meleg szempárba nézve elmosolyodott. Igazság szerint most még saját magát is meglepte, korok óta nem próbálkozott ilyesmivel. Keze fel-le kezdett vándorolni a karcsú, izmos derékon, közbe kicsit közelebb húzva magához.
"elgondolkodtam, nem-e lenne szükséged némi magyarázatra az utódnemzésről" jelent meg a szokásos pimasz vigyor.
" De hiszen egy perce még lábadoztam, Melkor! De ám legyen, hallgatlak, mesélj nekem az utódok teremtéséről."
Mairon a fejét elsüllyesztette a párnájába, a szemeivel pedig kíváncsian figyelte Melkort. Megérintette a fekete haját a bal keze mutatóujjával és csavargatni kezdte neki, hagyván, hogy a hosszú karmos keze a derekát simogassa.
A sötét úr ismét elnyomta a szórakozott vigyort, olyan naiv volt még tanítványa. De nem idegesítette, aranyosnak és kedvesnek találta az ilyen pillanatait, ráadásul fogalma sem volt róla mennyire vadítóan vonzó, amikor így fekszik.
"nos, annyit már talán tudsz hogy van férfi meg nő, és feltételezem azt is tudod miben különböznek... " Ment bele a játékba, az egyenes válasz helyett. Mókás lesz amikor majd leesik a fiúnak. Egész a fiú mellé könyökölt és támasztotta meg az állát, így kényelmesen tudott kalandozni a másik kezével a világos felső testen.
" Melkor...." húzta fel az ajkait a maia az ura furcsa viselkedése és mozdulata után. Rájött, mire is készül a sötét nagyúr, ezért megragadta a kezeit és erősen magára húzta őt. Sehol nem fájt neki már semmi, Mairon visszanyerte az erejét, tüzes szemei pedig lángra kaptak." Melkor...hiányzott ...az érintésed "
A pimaszul vonzó maia szélesen elmosolyodott és megcirógatta a vala állát a jobb mutatóujjával.
" Folytasd" kérte Melkortól.
" A legjobb részét inkább mutatnám" vigyorgott a vala kajánul és egy csók kíséretében beleharapott Mairon ajkába. Egyik lábát felhúzta a vörös maianak, hogy közéjük férkőzhessen, de az már magától ölelte át velük derekát befejezve a mozdulatot.
Mairon szemei hatalmasra tágultak, amikor gyakorlatban is tapasztalta ezt a teremtéses, utódszaporító dolgot. A kezeivel belekapaszkodott a vala hátába és az arra hulló fekete hajára a fenekével pedig akaratlanul is megemelkedett.
" mutasd...." nyalta meg az ajkait és megragadván a lehetőséget, ellentétesen mozgott Melkorral, lassan, szemkontaktust tartva.