Don't Look Back (HUN)

Harmadik

Az Aratás után levittek egy apró szobába. Itt ücsörgök síri csöndben, mellettem meg békeőrök. Csak várakozunk. Utálok várakozni, főleg mivel hiperaktív vagyok. Azt mondták, majd kinövöm, de egyelőre nem úgy néz ki, mintha elmúlna. Sőt, szerintem csak rosszabbodik.

Kattanást hallok, majd az ajtó háromszor rövidet sípol. Á, szóval kártyaleolvasós. Ezt megjegyzem. Az ajtón egy békeőr lép be.
-Látogatási idő. Három percet kap, nem többet.
Aztán Kathy félve belép.

-Kathy! -pattanok fel, és megölelem. Nem tudom, mennyi ideje ülök ebben a szobában, de közben minden izgalmam összegyűlt. Ettől az öleléstől megnyugodtam.
-Stiles... Miért jelentkeztél helyettem? -nézett rám Kathy. A szemében könnyek ültek.
-Mert neked ott vannak a húgaid. Nélküled nem tudnák eltartani magukat. Vigyáznod kell rájuk.
-És rád ki vigyáz majd az arénában? Vagy rám ki vigyáz ezek után? Apádat nem félted? Te vagy neki egyedül! Ha téged elveszít, ki marad neki? Ezekbe belegondoltál egyáltalán? -Kathy mostmár kiabál velem.

Az egyik békeőr odalép hozzá, és figyelmeztetően megérinti a vállát. Én csak intek, hogy erre semmi szükség. A békeőr megadóan hátrébb lép.
-Nézd, Kathy. Belegondoltam ezekbe. Igen, tudom, hogy úgysem élem túl. Tudom, hogy apa szíve meg fog szakadni. Tudom, hogy a tiéd is. De mostmár nem vonhatom vissza. -Megfogom a kezét. Kathy sír, és ez fáj. Fáj őt összetörve látni, legfőképp mert miattam van összetörve.

-Még fél perc -szól az egyik békeőr. Mélyen Kathy könnyes szemeibe nézek.
-Kathy, egyvalamit ígérj meg. Ha meghalok, kiviszel a kis tisztásra. Megígéred?
-Nem, Stiles. Nem ígérem, mert túl fogod élni. Megértetted? Te leszel a századik viadal bajnoka. Ha mégsem... Majd akkor megígérem.
-Megegyeztünk.
Megfogom a kezét, és megrázom. Aztán mégegyszer megölelem.

-Letelt az idő -mondta a békeőr, majd kivezette Kathy-t a teremből. Csak bámultam, ahogy a szőke haja copfba fogva lóg a vállára. Majd az ajtó becsukódott. Újra itt volt az édes hármas: én, meg a két békeőr.

Pár pillanattal később megint nyílt az ajtó, és egy újabb békeőr lépett be rajta. Leült a velem szemben lévő székre. De jó, ez most biztos valami kihallgatás lesz. Utálom a kihallgatásokat. Mindegyik annyira erőltetett. Ekkor azonban a békeőr levette a sisakját. Apa volt az.

Odaugrottam, és szorosan megöleltem. Olyan erővel szorongatott, csoda hogy nem tört el egy csontom sem. Nagy nehezen elengedett, én pedig nem mertem a szemébe nézni.
-Csak egyet kérdezek -hallottam apa szomorú hangját -Miért?
Visszaültem a helyemre, és még mindig lehajtott fejjel beszélni kezdtem.
-Tudod apa, Kathy-nek van két húga, mindketten kilencévesek. Ha Kathy ment volna a Mészárlásra, a húgai nem tudtak volna gondoskodni magukról. És főként ezért.
-Egész idáig féltél az egésztől.
-Tudom. És nem tudom, mi vett rá, hogy akkor azt kiabáljam, hogy jelentkezek önként, de megtettem. Sajnálom, apa -felemeltem a fejem.

Apa is sírt. Pedig anya halála óta nem láttam őt sírni. Kezdek elbizonytalanodni. Mi a francért kellett nekem jelentkeznem a tutibiztos halálra?
Mostmár én is könnyezek. Apa feláll és átölel.

-Még fél perc -mondja az egyik békeőr. Legszívesebben most azonnal leütném. De nem teszem. Apa szembefordít magával, és azt mondja:
-Stiles, bízom benned. Bátor vagy, bátrabb bárki másnál. Ne hagyd, hogy letörjenek. Ne rejtőzködj! Ha nagyon reménytelen a helyzet, fuss! Fuss el! És éld túl. Egyetlen vágyam, hogy viszontlássalak, mint a Mészárlás győztese. És elmondhassam, mennyire büszke vagyok rád.
-Nem kell elmondanod. Tudom azt anélkül is, hogy mondanád.

Apa vet rám egy utolsó szomorú pillantást, mielőtt megragadnak az őrök, és elkezdenek egy másik ajtó felé rángatni.
-Az idő lejárt, a látogatásnak vége. Indulnunk kell.
-Mi? Ne! -küzdök, de a két erős kéz szorosan tart, esélyem nincs.
-Sok szerencsét fiam -mondja nekem apa.
-Szeretlek, apa.
Aztán az ajtó becsukódott, apa pedig eltűnt a szemem elől, nagy valószínűséggel örökre.

.o0O0o.

Egy apróbb szobába hurcoltak. Nem volt bent más, csak két szék, és egy asztal. A békeőrök kimentek, és teljesen egyedül maradtam. A szobában síri csend uralkodott. Az egyetlen zaj, ami hallatszott, a lélegzetvételeim voltak, illetve a fülemben zúgó vér.

Felpillantottam a sarokba, ahol egy barátságtalan kamera figyelte minden egyes mozdulatomat. Nem zavart túlságosan, mivel nem akartam megszökni. Tudtam, hogy esélyem sincsen. Innen már egy út van: be az arénába.

Az ajtó kinyílt, és legnagyobb meglepetésemre Amelia "Papagáj" Kinley lépett be rajta. Az ajtót egy kecses mozdulattal becsukta, majd hátsó felét olyan körültekintéssel tette le, mintha fakírágyra kellett volna leülnie.

Maga elé vett egy csomó papírt, és megköszörülte a torkát.
-Szóval, hogy is hívnak?
-Stiles -mondtam kedvetlenül. Semmi kedvem ezzel a fiatal tyúkkal cseverészni.
-A teljes nevedet kérem.
-Mieczysław Stilinski -vetettem oda neki.

A papagáj eszeveszett tempóban kezdett pislogni a nevem hallatán. Csoda, hogy a szempillái nem akadtak össze. Egyébként mindenki így reagál, mikor megmondom nekik a keresztnevem. Nekem is időbe telt, mire megtanultam kimondani.
-Le tudnád betűzni, ha szépen megkérlek?
-Ha szépen megkér, akkor sem -mondtam neki -csak írja azt, hogy Stiles Stilinski.

Amelia egy lesajnáló pillantást vetett rám, majd az eddigi unott stílussal folytatta.
-Nem tehetem. A Kapitólium csak hivatalos adatokkal dolgozik.
-Akkor majd leírom én.
Csak nem képzeli, hogy belemegyek a kis játékába?

A papagáj lassan elém tolta a papírt, és farkasszemet nézett velem. Végül odanyújtotta a tollat. Ám mielőtt elvehettem volna, visszarántotta.
-Élvezd ki, hogy bunkózhatsz velem, Stiles Stilinski. Úgyis tudjuk mindketten, hogy ezek az utolsó napjaid.
-Reménykedjen csak -mondtam kissé vészjóslóan, aztán kivettem a kezéből a tollat, és a megfelelő helyre odafirkantottam a teljes nevemet, illetve zárójelben mellé azt, hogy "Stiles :D".
Aztán visszaadtam a papagájnak.

Amelia szeme elkerekedett, majd hápogni kezdett:
-De... De hát... Ez... Ez egy hivatalos irat! Nekem ezzel el kell számolnom a Kapitóliumban!
-Teszek a hivatalos papírjára! Sőt, teszek a Kapitóliumra is! Kérdezze meg, amit meg akar kérdezni, aztán essünk már túl rajta! -Az öklömmel rácsaptam az asztalra. Amelia összerezzent, majd hirtelen felpattant, megigazította a ruháját, és az ajtóhoz indult. Útközben még visszaszólt:
-Ne aggódj, Stiles Stilinski. Sokszor fogunk még találkozni a viadal kezdetéig.
Aztán kiment a szobából.

Nemsokkal utána Katniss Everdeen lépett be. Leült velem szemben, és csak ennyit mondott:
-Szépen elintézted. Gratulálok.
Először azt hittem, letolásként mondja, de aztán megláttam a bujkáló mosolyt a szája sarkában, és megnyugodtam.
-Ezek szerint nem csak én nem bírom a papagájokat.
Katniss felnevetett a hasonlat hallatán.
-Papagáj, ez tetszik. Okos fiú vagy te, Stiles. Ez jól jöhet az arénában. Viszont evezzünk egy kicsit vissza, ezekhez a papírokhoz.

Katniss a kezébe fogta az iratokat, és kérdezgetni kezdett.
-Mennyi idős vagy?
-15.
-Szüleid neve:
-Noah és Claudia Stilinski.
-Különleges képességek?
Itt egy pillanatra megálltam. Nem értettem. Miért érdekli ez a Kapitóliumot?
-A többi körzet kiválasztottjai erre a kérdésre adott válaszodat látni fogják. Ide olyasmit kell írni, amit hasznosítani tudsz a viadal során, például jól bánsz a késsel vagy az íjjal, jó vagy közelharcban, taktikus vagy, jó az erőnléted...

-Hát -túrtam végig a kezemmel a hajamon -ezek közül egyik sem annyira.
-Valamit biztosan tudsz -mondta kedvesen Katniss -Mindenki jó valamiben. Csak rá kell jönnöd, miben vagy tehetséges.
-Legyen a taktika.
Katniss elmosolyodott, és beírta azt.

A kihallgatás innentől kezdve nem tartott sokáig, csak néhány személyesebbnek számító kérdés. Jó volt, hogy Katniss ült velem szemben, sokkal könnyebb volt vele beszélni, mint Amelia "Papagáj" Kinley-vel. Mikor végeztünk, Katniss kivezetett a szobából, és egy hosszú folyósón át kiértünk egy...
Vasútállomásra? Mióta van a Tizenkettedik Körzetnek vasútállomása?

-Innen fog menni a vonat a Kapitóliumba. Csak várni kell rá egy kicsit.
Hát itt van. Innentől nincs visszaút. Mint egy út a halálba. Katniss Everdeennel, és Papagáj Kinley-vel az oldalamon.

Tényleg haláli egy út lesz.