Don't Look Back (HUN)

Tizenkettedik

Lydiával utána már nem sokat beszélgettünk. Én még kértem egykét tanácsot tőle, hogy hogyan érdemes viselkednem a bemutatkozáson.
Azt mondta, hogy üljek lazán. A lábaimat tegyem egy kényelmes kisterpeszbe, könyököljek a szék karfáján, vagy valami, de keltsek természetes hatást. Beszélgetés közben legyek közvetlen a műsorvezetővel, de ne illetlen, csak kedélyes. Olyan volt egy kicsit, mintha Lydia már tapasztalatból beszélne.

Miután befejeztük a beszélgetést, elköszöntem Lydiától. Azt mondta, hogy ő még marad egy kicsit, őt nem fogják keresni. Visszamentem a tizenkettedik emeleti lakosztályba. Az órára pillantottam. Elég későre járt. Elvonultam a szobámba, és ruhástól ledőltem az ágyra.

Valószínűleg elaludhattam, mert a következő pillanatban már világos volt. A nappaliban motoszkálást hallottam, így feltápászkodtam, és kimentem a nappaliba. Odakint Saraphine fogadott.
-Stiles, szia! -köszönt vidáman. Emlékszem, mikor először láttam, még nagyon félénk volt, de mostmár egész jól kijövünk.
-Helló, Saraphine. Mit csinálsz itt?
-Csak jöttem, hogy szóljak: kész a ruhád. Megnézed még reggeli előtt, vagy...
-Megyek -vágtam rá gyorsan. Amelia az étkezések előtt általában már itt tobzódik, fontoskodik. És nekem ez egyáltalán nem hiányzik.

Követtem Saraphine-t ugyanabba a kis műhelyszerűségbe, ahová első alkalommal is vitt.
-És a mostani ruha mit fog tudni? Tudok vele repülni? Láthatatlanná tesz? -pimaszkodtam.
-Nem és nem -mondta Saraphine, miközben a szekrényben turkált. Nem értem, hogy fér el annyi ruha abban a szekrényben. Kívülről nem tűnik olyan nagynak.
Leültem egy székre, és vártam, hogy Saraphine végre odaadja a göncöt, amit magamra kell vegyek.
-Ez az -motyogta Saraphine, bár lehet, hogy én hallottam halknak, mivel a lány félig már bemászott a szekrénybe.

Saraphine egy egyszerű sötétkék szmokingot vett elő. Kérdőn néztem a heterokrómiás lányra.
-Ez is tud valamit?
-Persze, hogy tud, kinézed belőlem, hogy nem teszek bele valami csavart? Saraphine kissé sértettnek tűnt, de én vettem a lapot.
-Egyértelműen nem. Tudom, hogy minden vágyad, hogy egyszer felgyújts, vagy valami -nevettem.
-Te sokkal jobb fej vagy, mint az eddigi kiválasztottak a Tizenkettedik Körzetből.
Ez a mondat nem igazán illett a beszélgetésünk témájába, így fel is kaptam rá a fejem.
-Hogy érted?
-Hát csak... A te körzetedből mindenki olyan félénk volt, és visszahúzódó. Próbáltam beszélgetni velük, de annyira magukba fordulóak voltak, hogy képtelenség volt. Te azonban nagyon jó beszélgető partnernek bizonyulsz, Stiles.

Halványan elmosolyodtam, majd belegondoltam a körzetekben élő gyerekek helyzetébe. Igen, lehet, hogy nem mi vagyunk a "legvidámabb barakk", de azért volt ott néhány humoros srác. Persze őket nem válogatták be. Meg ha ki is lettek választva, utána szerintem elment a kedvük a hunorizálástól.
-És neked nincsenek itt barátaid a Kapitóliumban?
-Dehogynem. Van néhány barátnőm, ők is stylistok itt. Jóban vagyok például... A Negyedik Körzet öltöztetőjével, Karával. Aranyos lány, meg tud nevettetni -mosolygott Saraphine -Aztán ott van Celty, a Hetedik Körzet öltöztetője, Crystal, Tizenegyedik Körzet, satöbbi, satöbbi. Tudom, hogy nem igazán érdekel -nevetett az öltöztetőm.

-Még egy kérdésem lehet? Utána foglalkozhatunk a ruhával. A hajad eredetileg vörös, azt tudom.
Saraphine-nak tátva maradt a szája.
-Honnan tudod?
-Kezd egy picit lenőni a fekete hajfesték, és látszik a vörös. Viszont heterokrómiás voltál világéletedben, vagy ezt szerezted valahonnan?
Saraphine pislogás nélkül meredt rám. Rosszat szóltam?
-Bocsi, ha indiszkrét a kérdés, csak érdekel -feltartottam a kezem megadóan.
-Nem, nem indiszkrét -Saraphine a füle mögé igazított egy fekete hajtincset -sőt, nagyon szívesen elmondom neked, csak... Eddig senki nem érdeklődött a heterokrómiámról. Igazság szerint, néha kicsit megbámulnak, és összesúgnak a hátam mögött. Amit persze nem értek, mert egyes emberek zöldre műttetik a bőrüket, meg pikkelyeket varratnak magukra, olyan a ruhájuk mint amire szivárványt hányt egy unikornis, és még én vagyok fura! -a végére Saraphine már kiabált, de a dühe elszállt, mikor látta, hogy könnyezek a visszatartott nevetéstől.
-Bocsi, bocsi... De a szivárványhányásos résznél nem bírtam tovább -mondtam neki nevetés közben. Erre Saraphine is kacagni kezdett.