Don't Look Back (HUN)

Nyolcadik

Az ágyon ülök, és gondolkodok. Alig több, mint egy napja még a reggelizőasztalunknál ültem apával, és nyugtatgatott, hogy minden rendben lesz. A könyvekben is mindig ez van. Emberek haldokolnak, mégis csak azt hajtogatják, hogy minden rendben lesz. Aztán persze sosem lesz rendben. A szereplő meghal, és mindenki szomorú. Úgy tűnik, ez az életben sincs másképp. Ne aggódj, menni fog, rendben lesz... Ezek csak szavak. Jelentés nélkül. Az eddigi kiválasztottak is biztos így voltak ezzel. Nem lesz rendben. Itt nem tudsz semmit sem visszacsinálni. Vagy túléled, vagy meghalsz. Ha túljutsz az egészen, akkor mondhatod, hogy minden rendben.

Hallom nyílni a lakosztály bejárati ajtaját nyílni, majd Saraphine hangját.
-Elnézést a zavarásért, Ms. Everdeen...
-Semmi probléma -válaszol Katniss. Ezek szerint csak ő van most itt.
-Stilesért jöttem. Kezdődik a bevonulás negyedórán belül.
-Igaz, persze. Stiles! -kiált nekem -Indulnotok kell!

-Te nem félted őt? -hallom Saraphine-t halkan beszélni. Nem megyek ki az ajtón addig, csak hallgatózok.
-Nem. Tud ő vigyázni magára.
-De hát ő nem olyan, mint a többiek! Szerintem még életében nem fogott fegyvert sem a kezében! És a többieket sem ismeri!
-Pontosan ez az előnye. Hogy másabb, mint a többiek. Nagyobb érzelmi és értelmi intelligenciahányadossal rendelkezik, mint a többi kiválasztott.

-Akkor is tudnia kéne. Ő az egyetlen, akit még nem avattak be. Még Allison is tudja.
-Tudom -sóhajt Katniss -de te is tudod, milyen Stiles. Kiborulna, ha rájönne. Úgyhogy még tartanod kell a szádat.

Ez volt az a pillanat, amikor kinyitom a szoba ajtaját.
-Stiles -mosolyog Katniss -Saraphine most elkísér téged a bevonulásra. Én a nézők között fogok ülni valahol. Légy ügyes.
Aztán Katniss elhagyja a lakosztályt.

Saraphine felé fordulok, aki viszont nem néz rám.
-Saraphine... Mi volt ez az előbb? Miről nem tudok?
-Nem... Nem mondhatok semmit. Ms. Everdeen megtiltotta. Ha kíváncsi vagy, őt kell megkérdezned.
Idegesen fújtatok egy sort, de duzzogni már nincs időm, mert Saraphine kilép az ajtón, és türelmetlenül integet, hogy igyekezzek, vagy lekésem a bevonulást.

.o0O0o.

Saraphine elvezetett egy igencsak nagy csarnokba, ahol tizenkét lóvontatta kiskocsi állt egymás mögé felsorakoztatva. Olyanok voltak, mint az ókori szekerek, amikkel például a rómaiak versenyeztek. Végre láttam élőben minden egyes kiválasztottat.

Jackson éppen a szerepét gyakorolta, egy szívtiprós mosollyal az arcán integetett a levegőnek. Aztán ha nem tetszett neki, összeráncolta a szemöldökét, és újrakezdte.
Derek mögötte már fent állt a kis lovas szekéren. Csupa feketét viselt, más szín elő sem fordult rajta. Unott arccal figyelte a többieket.

Kirán látszott az izgalom, oda-vissza tipegett, és maga elé bámulva ügyet sem vetett a külvilágra.
Scott egy magas, szőke hajú lánnyal beszélgetett, valószínűleg a stylistjával. Időnként fel-felnevetett, majd mikor észrevette, hogy nézem őt, intett egyet. Visszaintegettem egy halvány mosoly kíséretében.

Malia barna hajának egyik tincsével babrált, és láthatóan nem izgatta, hogy a stylistja mit mond neki.
Theo nem csak külsőre, de belsőre is hasonlított Jacksonra. Ő is integetett a levegőnek.
Isaac éppen Allisonnal beszélgetett, Ethan pedig éppen a ruháját igazította.
Liam eléggé rémültnek tűnt, ahogy ott állt a kis szekéren, és folyamatosan tördelte az ujjait.

Végül elfoglaltam én is a helyem, Saraphine pedig újra nekiállt beszélni.
-Szóval, ne feledd: Induláskor jeges gomb, félúton a másik.
-Megjegyeztem, nyugi -mondtam, igazából nem érdekelt túlzottan a dolog. Az inkább, hogy a csarnokba behallatszott kintről a tömeg zaja. Ez idegessé tett.
-Stiles! Kérdeztem valamit!
-Persze... Mit mondtál?
Saraphine felhúzta vékony, fekete szemöldökét, majd lehunyt szemmel, vidám hangon mondta:
-Csak azt kérdeztem, hogy miért nem figyelsz.
Felnevettem, majd Saraphine megveregette a vállam, és otthagyott.