Don't Look Back (HUN)

Tizennegyedik

Félelmetes. Ez volt az első szó, ami akkor és ott, a színpadra besétálva eszembe jutott. A világítás miatt nem láttam a tömeget, csak az első néhány sort. A színpad közepén megálltam.
-Üdvözöllek, Stiles -köszöntött kedélyesen Cassian. Allisonnak igaza volt, a műsorvezető alig lehetett tíz évvel idősebb nálam. Göndör, barna haja volt, viszont alacsony volt. Szerintem nem ütötte meg a 170 centit.

-Foglalj csak helyet -mutatott Cassian egy fotel felé. Próbáltam finoman beleereszkedni, de gyakorlatilag a lábaim a megadták magukat, így lehuppantam a székbe.
-Csak egy kicsit beszélgetünk, jó? Nem kell aggódnod.
-Nem aggódok -mondtam. Újabb blöff. Újabb hazugság. Úgy tűnik, ez a hely ezt hozza ki belőlem.
Cassian villantott egy ezer wattos mosolyt.
-Az a jó. Tudod, az emberek a bevonuláson odavoltak azért a jelmezedért. Az a tüzes-jeges kombó... Eszméletlen jó volt! -lelkendezett Cassian, és a tömeg is tapsolni kezdett.
-Mondd csak, van mostanra is van valami különleges szerelésed? Ez is tud valamit?

-Hát persze -a hangom nyugodtnak hallatszott. Meg is lepődtem rajta.
-És... Láthatjuk? -kérdezte tőlem Cassian úgy, mint valami óvodástól, de abban a pillanatban valahogy nem érdekelt.
Felálltam a székből, és csak remélni tudtam, hogy Saraphine nem hagyott cserben. Előrébb sétáltam, majd sóhajtottam egy aprót. Aztán csettintettem egyet.

Először nem igazán történt semmi. A tömeg síri csendben ült, és várt. Annyira még soha nem voltam ideges, mint akkor. Saraphine cserben hagyott, gondoltam, elrontotta. Ennyit a jó esélyeimről. Ekkor azonban a nadrág szárán tűz ütött ki. A tömeg felsikított, én pedig boldogan mosolyogva figyeltem, a lángnyelvek egyre feljebb jönnek, már a térdemnél vannak, már átterjedtek az öltönyre, már a nyakamat nyaldossák. Az emberek állva tapsoltak, én pedig büszke voltam. Magamra, Saraphine-ra, mindenkire. És tudtam, hogy apáék is büszkék rám. Már majdnem elérzékenyültem, mikor észrevettem, hogy a hajam is ég. Na jó, ez így biztos, hogy normális?

-Bámulatos! -ujjongott Cassian csodálkozva -Egyszerűen fantasztikus!
A tűz lassan elhalt, a ruhám pedig piros színű maradt. Élénk tűzpiros. A hajam pedig azt hiszem tovább parázslott, köszönhető Saraphine-nak és a csodahajlakkjának. Nem tudtam mit tenni, így csak mosolyogtam mint a vadalma.
-Oké, oké, oké -próbálta lecsendesíteni a tömeget Cassian -Folytassuk. Ülj csak vissza, Stiles.

Azt tettem, amit kért, visszahelyezkedtem a székbe. Sokkal felszabadultabbnak éreztem magam, mint előtte.
-Felteszek néhány kérdést, jó? -kérdezte a műsorvezető.
-Csak nyugodtan.
-Hát jó. Két napja érkeztél meg a többi kiválasztottal együtt. Mi a véleményed eddig a felkészülési időszakról?
-Nos, hogy őszinte legyek, az edzés fárasztó. De a koszt kárpótol mindenért.

A tömeg elnyújtottan nevetett, és Cassian is megejtett egy erőltetettnek hangzó műnevetést.
-És kéne valamin változtatni szerinted?
Elgondolkodtam.
-Talán... Nem kéne ennyire elszigetelni a kiválasztottakat. Az úgy nem igazság, hogy csak az edzések, meg az ilyen showműsorok alkalmával látjuk egymást.
Cassian eddig vidámságot tükröző arca alig észrevehetően elkomorodott, majd visszavarázaolta a műmosolyt.
-Hát... Azt hiszem, ez is egy vélemény -a göndör barna hajú fiú kikacsintott a nézőtérre, mire itt-ott felsikítottak az emberek.

-Meg ha már itt tartunk, meg se kellene rendezni ezt az egészet.
Egy kicsit elcsendesedett minden, nekem pedig abban a pillanatban kitisztult a fejem. Ezt nem szabadott volna mondanom. Amúgyis, mi van velem? Nem szoktam tömeg előtt ennyire higgadtan viselkedni. Csak ennyi kellett ahhoz, hogy megint előjöjjön az a bizonyos gyomorgörcs.

-Viszont, mi lenne, ha kicsit visszakalandoznánk a körzetedhez?
Nem válaszoltam semmit, ugyanis próbáltam féket tartani a kitörni készülő pánikrohamomat.
-A lány, aki helyett jelentkeztél...
-Kathy.
-Nos, ő -Cassian arcán még mindig óriási műmosoly, de mostmár inkább tűnt egy erőltetett vigyornak, mint mosolynak -Ki ő neked? A barátnőd?

-Hát -őszintén elgondolkodtam. Végülis... Nem járunk. Viszont tényleg közeli barátok vagyunk. Végül a második lehetőség mellett döntöttem.
-Egy nagyon közeli barátom. Sőt, olyan mintha a testvérem lenne.
-De szerelmes vagy belé, ugye?
Megrökönyödtem egy kissé. Miért tesz fel egy ilyen kérdést egész Panem előtt?
-Erre nem vagyok hajlandó válaszolni. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit érzek Kathy iránt, kivéve őt.
Iménti izgalmam köddé vált, helyét átvette a düh apró szikrája. Amelyik az én esetemben bármikor berobbanhat.

-Oké, oké, nyugi -Cassian próbált visszaváltani valami témára, de akkor már mindegy volt. Nagy nehezen sikerült egy higgadt arckifejezést varázsolnom magamra, Cassian pedig folytatta.
-Azt már tudjuk, hogy nem vagy egy Viadal-párti. Mondd, mégis mi vett rá, hogy jelentkezz a lány helyett?
-Az, hogy megvédjem. Nem hagyhattam őt az arénában meghalni. Lehet, hogy túlélte volna, de az is lehet, hogy nem.

A nézőtérről egy egységes "aww" hallatszott, és Cassian ábrándozó pillantásából is az szűrődött le, hogy amit most mesélek, az mennyire aranyos. Pedig ez pont nem aranyos! Meg fogok halni egy barátomért. Ez inkább tragikus, mint aranyos!
-És mondd csak Stiles, az apád mit szólt ehhez az egészhez?
-Megmagyaráztam neki, és megértette. Gondolom, nagyon hiányzom neki, de így döntöttem.
-És nem tudott tenni valamit az ellen, hogy kiválasztott legyél? Úgy értem, ő a körzeted főbékeőre, talán...

-Ezt maga is nagyon jól tudja, hogy nem -vágtam oda. Miért állítja be úgy az apámat, mintha az ő hibája lenne, hogy önként jelentkeztem?
-Pedig volt már rá példa -mélázott el Cassian -mondjuk lehet, hogy a Tizenkettedik Körzet csupán csak annyira kívül esik, hogy a Kapitólium nem foglalkozik vele.
Kezdett belobbanni az az aprócska szikra.
-Vagy -Cassian talán észrevette az idegességem, mert kiült az arcára egy hamiskás mosoly, ahogy a következőket mondta -Talán a Tizenkettedik Körzet azért nem nyer már 25 éve, mert egyre romlik ott a színvonal? A 25 évvel ezelőttihez képest is? Látszik, hogy a főbékeőr nem tud rendet tartani arrafelé.

Az a bizonyos cérna abban a pillanatban szakadt el. Felpattantam, és megütöttem Cassian Lovelace-t. Ezek után lerántottam a fotelból, és a földre szorítottam. Láttam, hogy az orra vérzik, és kicsit ferde. Elég erőset üthettem, ha sikerült eltörnöm az orrát.
-Még egy rossz szó a körzetemről, és még egy gyönyörű monoklit is kaphatsz a törött orrod mellé -fenyegettem -Soha nem élt ott, nem tudhatja első kézből, hogy milyen. Úgyhogy fogja be!

Cassian hisztérikusan felnevetett.
-Azt hiszed, megijesztesz? Már látom, hogy ki nem lesz a centenáriumi viadal győztese.
Megütöttem újra. Megkapta a beígért monoklit. Szívem szerint vertem volna még egy kicsit, de ekkor két fekete ruhás férfi berohant a színpadra, és leszedtek Cassianről. Aztán megragadtak, és kivittek a színfalak mögé. A szemem sarkából láttam, ahogy Cassian kissé szédelegve feláll, leporolja magát, majd hallottam, ahogy kissé orrhangon bejelenti:
-Hölgyeim és uraim, én Cassian Hyrum Lovelace voltam, önök a kiválasztottak bemutatkozásait láthatták.

Többet sajnos nem hallhattam, ugyanis kilöktek azon ajtón, amelyen néhány perccel korábban behívtak. Lydia és Allison ott ültek, ezek szerint megvártak.
-Mekkora egy tapló! -ecsetelte Allison -És én még szimpatikusnak találtam!
-Jól tetted, hogy lecsaptad, Stiles -jött oda hozzám mosolyogva Lydia -Megérdemelte.
-Ja. És az, mikor lerántottad a földre, eszméletlen jól nézett ki! -lelkendezett Allison

-Köszönöm -nyögtem ki -De nekem ezért hamarosan végem lesz.
-Majd drukkolunk, hogy ne legyen.
A két lány bátorítóan rám mosolygott, én pedig egy pillanatig elhittem, hogy megúszhatom. Egyetlen pillanatig. Aztán Katniss beviharzott, és mikor megtalált a szemével, tudtam, hogy nekem annyi.
-Stiles Stilinski! A lakosztályba. Most!
-A teljes nevén szólított, neked véged -summázta Allison.
-Ez még nem a teljes nevem -mondtam, amíg odasétáltam az ajtóhoz.
-Akkor mi a teljes neved? -kérdezte Lydia.
-Ha ezt túlélem, elmondom -válaszoltam, majd becsuktam az ajtót magam mögött, és követtem az őrülten dühös Katnisst vissza a tizenkettedik emeletre.

Azt hittem, a letolásnál nincs rosszabb. Egészen addig, amíg felérve meg nem láttam Saraphine-t és a papagájt a kanapén ülve. Saraphine kissé közömbös arccal figyelt, de nem is tőle tartottam, hanem a papagáj önelégült vigyorától.
-Na szóval, Stiles Stilinski -Katniss is leült a kanapéra, alkotva így egy háromtagú törvényszéket -Most megmagyarázod, hogy miért is törted be Cassian Hyrum Lovelace orrát.