Don't Look Back (HUN)

Ötödik

Mi kerültünk le a vonatról utoljára, természetesen, ha már a Tizenkettedik Körzet a legutolsó, piszkos és szegény körzet. Előre engedtem Katnisst, sőt még a papagájt is, bár kedvem lett volna finoman elgáncsolni. Az itteni vasútállomás sokkal világosabb, színesebb és modernebb volt, mint az eddig látottak közül bármelyik.

-Üdvözlöm önöket -sietett elénk egy kiskosztümbe öltözött nő, látszott a sminkjén, hogy tipikus kapitóliumi, de közel sem volt Ameliához fogható.
-A nevem Mirabell -mondta, majd kezet fogott Katniss-szel. Ameliát meg is puszilta. Aztán odaért hozzám.
-És benned kit tisztelhetek? -kérdezte mézédes hangon.
-Stiles vagyok -mondtam.

-Biztosan nagyon elfáradtak. A Tizenkettedik Körzetből idejutni hosszú idő. Jöjjenek, elkísérem önöket a lakosztályukba.
Lakosztály, ez tetszik. Ki kell élveznem, valószínűleg most látok ilyet utoljára.

Mirabell bevezetett bennünket egy folyósóra, és vonultunk az egyhangú falak között, míg ki nem lyukadtunk egy ajtónál. Mirabell kinyitotta, és egy hatalmas aula fogadott. Felnézve megszámoltam az emeleteket. 12-t számoltam. Az épület plafonja üvegből volt, és az egész hely... Elképesztő volt!

-Erre, kérem!
Mirabell egy lifthez lépett, és megnyomta a hívógombot. Pár pillanattal később az ajtók kinyíltak. És kilépett belőle a vörös hajú lány a Tizenegyedik Körzetből. A vonatból nem látszott, de csodálatos zöld szemei vannak. És a haja nem is igazán vörös, inkább eperszőke.

Ábrándozásomból a lány hangja rázott fel.
-Szia! Lydia vagyok.
-Szia, öhm... Izé, Stiles vagyok -hebegtem.
-Nagyon örülök -mosolygott. Gyönyörű a mosolya.
-Láttalak téged a vonatból -mondtam halkan.
-Ezek szerint a Tizenkettedik Körzetből jöttél -Lydia még mindig mosolygott.
-Hát, izé... Igen. Onnan.

Mi van velem? Itt áll előttem ez a lány, és elfelejtem, hogyan kell beszélni.
-Hát... Akkor majd holnap találkozunk az edzőteremben. Szia, Stiles!
-Szia, Lydia -mondtam neki. Lydia fogta magát, és átsétált közöttünk, én pedig elámulva bámultam utána. Lydia gyönyörű.

-Ébresztő, hősszerelmes -szólalt meg Katniss kissé türelmetlenül -ideje mennünk.
-Elnézést, mehetünk.
A lift felvitt minket a 12. emeletre. A lakosztályba belépve pedig elállt a szavam.

Ekkora luxust a Tizenkettedik Körzetben el sem tudtam képzelni. Mindenhol rend, tisztaság, minden a kényelemről szól ránézésre. Körbementem a lakosztályban.

-Kapsz két órát, hogy egy kicsit pihenj és lazíts. Utána várunk vacsorázni -szólt Katniss -A folyosó végén lévő két szoba közül bármelyiket választhatod, ezek a lakosztályok elvileg két kiválasztott részére készültek.

Bólintottam, majd Katniss becsukta az ajtót. Én pedig bementem a jobb oldali szobába, és elnyúltam a hatalmas franciaágyon. Minden tökéletes lett volna, ha nem lettem volna teljesen egyedül. Hiányzott Kathy. Hiányzott apa. Hiányzott a Tizenkettedik Körzet.

.o0O0o.

A két óra hamar eltelt, talán még el is szundíthattam. Mikor Katniss benyitott, felpattantam az ágyról, és kimentünk az ebédlőbe. Az asztal tele volt mindenféle étellel és itallal, illetve az asztalnál már ott ült Mirabell és a Papagáj.

Leültem közéjük, és csendben enni kezdtem. A két kapitóliumi pedig cseverészni kezdett.
-Jaj képzeld, a múltkor voltam ráncfelvarráson.
-Na ne, mesélj, és volt?
A rikácsolás visítozással keveredett. A lehető leghalálosabb kombináció. Próbáltam minden figyelmemet az evésre összpontosítani, de mikor két nyavalygó nő között ülsz, úgy egy kicsit nehéz.