Don't Look Back (HUN)

Huszadik

Mintha lassított felvétel lett volna az a néhány másodperc.
Láttam, ahogy Jackson elindul, de mintha egy felére lassított videót néznék. Amíg odafordítottam a fejem Lydia felé, úgy tűnt, mintha órák teltek volna el.
Láttam, hogy Allison csigalassúsággal felveszi az íjat, és valakit meglő vele. Hallom a fájdalomkiáltást, és ez végre felébreszt. Utána viszont túl gyors lesz minden.

Elkezdek futni a baseballütőért, felkapom, majd tovább futok a hátizsákért. A szemem sarkából meglátom Maliát, ahogy fut ugyanarra, amerre én. Nem tudom eldönteni, hogy a táskáért fut, vagy azért, hogy engem legyilkoljon. Nem is érdekel túlzottan, inkább rákapcsolok, egy szempillantás alatt felkapom a táskát, és felveszem a hátamra. Aztán elfutok, be az erdőbe. Mindegy merre megyek, a lényeg, hogy maradjak minél távolabb a vérfürdőtől.

És akkor meghallom meghallom az első ágyúdörrenést. Valaki meghalt. Tíz percet sem élt túl. Vissza akarok fordulni, de nem tehetem. Csak rohanok tovább nem másért, mint az életemért.
Elsüvít egy kés a fejem mellett. Megtorpanok, és hátrafordulok. A lehető legrosszabb dolog, amit tehetek. Látom, ahogy Jackson már készül eldobni a második kését. Ismét szedni kezdem a lábam, majd  a fejemhez húzom a táskát. Érzem, ahogy beleáll a táskába a kés. De nem állok meg, nem állhatok meg.

Végre beérek a fák közé, és elkezdek szlalomozni, így Jackson kevesebb eséllyel fog eltalálni. Úgy tűnik, ez használ, mert több kés nem süvít el a fejem mellett. Nem merek megfordulni, így viszont nem tudom megállapítani, hogy Jackson követ-e még.
Egy bokorban mozgást hallok, majd belém rohan valaki. Én a földön kötök ki, és tudom, hogy végem. Látom, hogy magas, sötétszőke, de... Ez nem Jackson. Hanem Isaac.

Néhány másodpercig csak nézzük egymást. Várom, hogy csináljon valamit, de úgy tűnik, ő is erre vár. Végül Isaac hátrébb lép, aztán elfut valamerre. Én is feltápászkodok, és elfutok Isaac-kel ellenkező irányba. Körülnézek, és örömmel konstatálom, hogy Jacksonnak semmi nyoma. Viszont az is feltűnt, hogy teljesen eltévedtem, és úgy elkeveredtem a Bőségszarutól, hogy már a csatazajokat se hallom. Ráadásul teljesen egyedül vagyok.

Nem tudom, hol van Lydia, Allison, vagy éppen Scott. Magamra vagyok utalva. Megigazítom a hátizsákot, és elkezdem teljesíteni a második fontos feladatot. Keress vizet. Mondani nagyon könnyű, a gyakorlatban ez sokkal nehezebb.
Hirtelen megbotlottam, és beleestem egy bokorba. A bokor után azonban egy lejtő volt, így azon szépen lebucskáztam. Mire végre leértem az aljára, tele voltam karcolásokkal, zúzódásokkal, horzsolásokkal, illetve a ruha, amit Saraphine adott, teljesen össze lett sározva. Tényleg, Saraphine... Vajon most mi lehet vele?

Eszembe jutott, hogy bár nem hallom most őket, még mindig nagyon közel lehetek a többiekhez. Minél távolabb kell jutnom. Nagy nehezen feltápászkodtam, és elindultam. Nem futottam, mert nem hallottam a közelben senkit. Ez két dolgot jelent, vagy tényleg nincs a közelben senki, vagy valaki iszonyat jól tud lopakodni.
Közben próbáltam jegyezni, hogy merre megyek, az apró részletekből magam körül. Láttam egy óriási törzsű fát, egy kiszáradt bokrot a sok zöldellő között, satöbbi. Idáig egész nyugodt volt a környezet.

Hirtelen halk zúgást hallottam. Sőt nem is igazán zúgást, talán inkább morajlást, vagy... Vízcsobogást. Víz. Arra kell mennem.
Szedni kezdtem a lábamaimat, hogy minél előbb odaérjek a vízhez. Egy problémával kevesebb.
Ahogy odaértem, láttam, hogy ez egy kis patak. Annyira tökéletesen elég, hogy az ember igyon belőle.
Óvatosságból körülnéztem, majd leültem egy kidőlt fatörzsre, viszonylag takarásba. Ideje átvizsgálni a táska tartalmát.

Leveszem a hátamról, és szemügyre veszem. Kihúzom a Jackson által belehajított kést, és megszemlélem. Nem túl nagy, egy kis dobókés. Leteszem magam mellé, mert lehet, hogy jól jön még.
Kicipzározom a táskát. Az első dolog ami a kezem ügyébe akad, az egy kulacs. Megrázom, de üres. Legalább lesz miben tárolnom a vizet.
A következő tárgy egy... Vastag szigetelőszalag volt. Megforgattam a kezemben, majd felnéztem az égre.
-Ez most komoly? -kérdeztem, feltartva a szigszalagot. De persze ahogyan az várható volt, válasz nem érkezett.