Pain [TAEKOOK] /BEFEJEZETT/

-1-

Sóhajtva szállok be a szürke kocsinkba, miután beraktam a csomagokat. Nyár vége van ugyan, de a mi kis falunkban már most meg lehet fagyni. Azaz már nem is a mi falunk, mivel költözünk. Be a kertvárosba. Anya is beszállt mellém, majd csak mosolyogva megsimogatta szakadt nadrágom térdét.
- Ne aggódj, jó lesz nekünk ott -mosolygott. Sóhajtva a házra néztem; itt hagyott el minket apa, itt éltem születésemtől kezdve, és most, 16 évesen elhagyom ezt a helyet. De hát nincs mit tenni, anya ezt akarja, én meg azt akarom, hogy anya boldog legyen. Legalább Rose, a kocsink még meg van. Lassan elhagytuk a mindjárt össze dőlő házat, aminek teteje is alig volt. Reflexszerűen dugtam be fülembe a fülhallgatóm, és hátra dőltem a hajamat igazgatva. Már találkoztam anya barátjával, aki nemsokára az apám lesz. Kedves ember, de úgy szórja a pénzt mintha neki fán teremne. Anya lezárta a kocsi ajtajait, és csendben utaztunk, elhagyva régi barátaim házát. Elmentünk a réten fekvő nagy focipálya mellett, aminek a kapui már alig álltak, ugyanis 13 éves koromban a barátaimmal annyit játszottunk itt, hogy még a füvet is felszedte a cipőnk. Majd a rét mellett elhaladva beértünk az erdős rész fele, ahol a sötét zöld lombú fák ide-oda mozogtak. Becsuktam a szemem, ugyanis nem akartam látni, hogy szeretett kis falucskámat itt hagyom a picsába. Egy és fél óra után, anya megsimogatta lábam, erre kinyitottam szemem. Fejével a szélvédő fele biccentett mire oda néztem. Épp bementünk a kertvárosba, ahol kb ugyanolyan házak sorakoztak. Itt jobb idő volt mint otthon, sokkal jobb. Pólóban játszó családok (anya, apa, kishúg, bátyó, kutya. Tökéletesen filmbe illő családok). Eltátottam számat, ugyanis ilyet mindig csak filmekbe láttam. Kivettem a fülhallgatót és hátra nyúltam a táskámért. Már hónapokkal ezelőtt ide hozattuk a cuccokat, mára csak a ruhák maradtak, meg az apróbb vackaink. Bele raktam a fülest a tatyimba, majd vissza dobtam hátra. Anya leparkolt, egy nagy barna háznál, majd leállította a kocsit. Kikötöttem magam, majd kiszálltam onnan és becsaptam az ajtót. Megcsapta a szokatlanul meleg levegő az arcomat, mire kirázott a hideg egy pillanatra. A csomagtartóhoz sétáltam, majd felnyitottam anya segítségével. Kivettem a cuccaimat, majd anyáét is. Kicsit később kinyitotta az ajtót anya barátja, és egy nagy csókkal köszöntötte édesanyámat.
- Szia Taehyung -köszöntött mosolyogva a férfi. - Az emeleten, a középső ajtó a tiéd -mondta. - A fiúk a másik szobában vannak, ha akarod akkor átmehetsz hozzájuk ismerkedni -mondta mosolyogva. Bólintottam majd a bőröndömmel és a táskámmal be battyogtam a házba. Levettem a cipőm (így láthatóvá vált lyukas zoknim), majd a barna kicsit hosszabb kabátomat is  felakasztottam. Felmentem az emeletre, ahol megcsapta orromat a dezodor és a parfüm keveredett illata. Fintorogtam egyet, majd beléptem a középső ajtón. Az ajtóval szemben egy szekrény volt, amellett pár méterrel egy íróasztal afölött egy ablak. Az íróasztal mellett pedig egy ágy volt, és azzal szemben egy falra szerelt televízió. Elestem lábamban befele menet, de szerencsére eldőlt bőröndömre estem rá. Arcomat masszírozva álltam fel, majd becsuktam az ajtót, s kinyitottam az ablakot. Letérdeltem a bőrönd mellé, kicipzároztam azt, s kivettem a ruháimat. Szépen beraktam őket a szekrénybe, és a bőröndöt az ágy alá toltam. Táskámat az ágyamra tettem, s csak telefonom kijelzőjét néztem. Sóhajtva elraktam a készüléket, és csak bekapcsoltam a HD képernyős tv-t. Hogy honnan tudom ezt? A sulimban a leggazdagabb fiú minden nap ezzel dicsekedett, így mindent tudok már. Végül megálltam egy zene csatornán, és eldőltem a kockás takarómon.
- Szerinted tájszólással beszél? -hallottam meg kintről egy idegen hangot.
- Ajánlom hogy ne, vagy leütöm. Így is elég ciki, hogy egy jött-ment szegény gyerek lesz a féltesónk -mondta egy másik hang. Gondolom az új "tesóim". Nehezen felültem, és vártam, hogy be jönnek-e. Majd kikapcsoltam a tv-t, és felálltam hogy kinyissam az ajtót, de megelőztek. Egy kisebb fiú állt ott, szőke lobonccal, mellette egy magasabbik, éj fekete hajával. A magasabbik gúnyosan elmosolyodva végig mért engem, míg a mellette lévő szöszi undorodva nézett rám.
- Sziasztok -köszöntem tök normálisan (nem tájszólással :) ).
- Csá -szólt az egyik flegmán.
- Szevasz..-nézett rám még mindig undorodva a kisebb.
- Kim Taehyung -nyújtottam kezem.
- Jungkook -pacsizott bele tenyerembe a magasabbik. - Ő pedig Jimin - majd a szőke is bólintott. Vissza eresztettem kezem. Szóval itt nem szokás kezet fogni?
- Miért jöttetek? -néztem rájuk. Ha ők így állnak hozzám, én is így állok hozzájuk.
- Nem nézhetem meg, milyen új lakót kapott a régi szobám? -tette fel a kérdést Jimin gúnyosan mosolyogva.
- Hát..itt vagyok -néztem végig magamon. Ekkor becsukódott a bejárati ajtó, azaz anyáék is megérkeztek. Kikerülve a két fiút (akik a legmárkásabb cuccokat viselték természetesen) lementem és segítettem anyának a bőröndökkel.
- Hogy jössz ki a srácokkal? -kérdezte anya mosolyogva.

- Nem a legjobb társaság egyik se... -húztam el a számat és elkezdtem segíteni neki a kipakolásban, míg Jungkook és Jimin vacsorát csináltak, anya barátjával. 
- Biztos jól kijöttök majd -biztatott mosolyogva. - Teljesen más életet éltünk eddig mindannyian itt, szóval még idő kell nektek, hogy egymás társaságához szokjatok -magyarázott pakolva. Bólintottam, s csendben pakoltunk tovább, míg végül mindennel kész nem lettünk. Vissza tántorogtam a szobámba, és az ablakomhoz mentem, ami előtt a vörös függöny el volt húzva. Eltoltam onnan óvatosan az anyagot, s egy másik utcára nézett. Szobám ablakából pont egy leégett, szénfekete házat lehetett látni. Mellette, egy már üres telket, de még látszódott, hogy ott is egy ház volt, ugyanis még a földön benne volt a ház körvonala. Mivel lentről felkiabált anya, hogy menjek le vacsorázni, ezért eleget téve kérésének lebattyogtam, és segítettem nekik megteríteni. 
- Chim, gyere enni -kiabálta az apa. 
- Apa, Jimin ki nem állítja ha így szólítod -mondta Jungkook egy poharat törölgetve. 
- Rendben, elnézést -vont vállat. - Szólj a bátyádnak, hogy jöjjön enni, vagy megesszük előle -mondta nemes egyszerűséggel. Mi? Jungkook a fiatalabb? Olyan teste van mint egy 20 éves sportolónak! Viszont asszem azt mondta anya, hogy egy évvel fiatalabb nálam a barátja egyik gyereke. Akkor Jungkookie 15 évesen jobban néz ki mint egy 20 éves?! Várjunk.. én minek hívtam az előbb?! Taehyung esküszöm megártott neked ez a szociális élet a kertvárosban. 

- Taehyung nem ülsz le? -nézett rám anya kedvesen, mire bólintottam és leültem. Pár perccel később Jimin is lesétált a lépcsőn, majd levágódott velem szembe. Egy pillanatig egymás szemébe néztünk, majd jött Jungkook aki mellé ült le. Anyáék felszolgálták a kaját, majd ők is leültek, s enni kezdtünk. 
- Szóval.. -állt fel újdonsült "apám" egy pohár pezsgővel a kezében. Bezzeg nekünk csak gyerekpezsgőt öntöttek. Na nem mintha olyan nagy baj lenne, otthon mindig csak különleges alkalmakkor ittunk anyával egy-egy pohár ilyet. - Igyunk arra, hogy mától egy családként élünk -mosolygott. Én, anya, meg Jimin-ék apja koccintottunk, míg Jungkook és Chim egyből lehúzta az italt. Csendben ettünk, majd a két fiú felment szobájukba, míg én segítettem a felnőtteknek mosogatni. Ezt követően én is felmentem a szobámba, és ismét az ablakomhoz léptem. Vajon mi lehetett abban a házban? Mi történt az ott lakókkal? Ez kezd egyre izgibb lenni. Elővettem szekrényemből a pizsamámat, ami csak egy már szét kopott és szét szaggatott, rám már így is nagy melegítő volt, ami még anno apa hordott, plusz egy fehér póló. Mivel nem tudtam merre van a fürdő, ezért bekopogtam a szomszéd szobába, ahol is Jungkook és Jimin valami videojátékkal játszottak. Pár másodperc múlva benyitottam, és a tv előtt ülő két fiúra néztem, akik valami autós játékot nyomtak. 
- Megtudnátok mondani merre van a fürdő? -kérdeztem ruháimmal a kezemben. 
- Találd fel magad -nyögte oda nekem Jimin. 
- Kössz...-indultam volna ki, de utánam szólt a másik személy is; Jungkook. 
- A folyosó végén, jobbra -mondta és le se vette a szemét a képernyőről. Becsuktam magam mögött az ajtót, és oda vettem az irányt. Benyitva elém tárult a hófehér fürdőszoba, amiben csak a fürdőkád előtti kis szőnyeg volt világoskék. Leraktam a cuccaimat a lehajtott fedelű wc-re, majd becsuktam az ajtót, és elkezdtem levetkőzni. Végül beálltam a fürdőkádba, felvettem az ott lógó zuhanyt, majd megengedtem a vizet, s engedtem, hogy a forró víz égesse bőröm. Közben tenyerembe nyomtam egy kicsit, a noname márkás tusfürdőmből, majd szét kentem mellkasomon, karjaimon, s végül nyakamon, combomon, és félig hátamon. Lemostam a habot, és kikászálódtam a kádból, miközben elállítottam a vizet. Megtörülköztem törülközőmmel, majd felöltöztem, és a koszos ruháimat a szennyesbe raktam. Viszont megcsapta szememet, Jungkook szennyesben lévő pólója, ami még ma volt rajta. Mintha látna valaki, körbenéztem a szobában, és elvettem az anyagot, majd pólóm alá rejtettem azt. Így hagytam el a fürdőt, hasamnál Jungkookie pólójával. Már megint becézem! Hát ezt nem hiszem el! Ezt követően a szobámba mentem, ahol kinyitottam az ablakot, hogy hagy jöjjön be levegő. Bebújtam az ágyamba, telefonomat a már szét töredezett töltőre raktam, és elővettem pólóm alól, a másik ruhadarabot. Orromhoz emeltem, és egyből megéreztem azt a jó Kookie-s illatot. Jézusom, mik ezek a becenevek?! Ekkor realizálódott bennem, hogy épp a jövendőbeli féltesóm pólóját szagolgatom, este fél tízkor, az ágyamban. Végül csak sóhajtva megöleltem az anyagot, és elaludtam.