Pain [TAEKOOK] /BEFEJEZETT/

-28-

Taehyung szemszöge

Őszintén fogalmam sincs, hogy hova mehetett Jungkook. Azt beszéltük meg, hogy miután kész ez az "akció" , beülünk egyet sütizni, onnan meg mozi. Én vártam 5 percet, 10-et, majd 20-at, de nem jött. Sóhajtva kezdtem ismét tanulmányozni az itallapot, mikor Hoseok vágtatott be a kis cukrászda ajtaján. 

- Tae! -vett észre lelkesen. Hozzám battyogott, majd elmondott mindent, kérésemre. Közben kihozták kávémat amit rendeltem, így azt szürcsölgetve hallgattam beszámolóját. Végül a fizetést követően felálltam, majd dobtam még egy sms-t Jungkook-nak, hogy akkor én elmentem. Haza nem mehetett, hisz nincs kulcsa, apához se mehetett mert oda sincs kulcsa, a másik ház összedőlt. Ráadásul nem is szólt, hogy elmegy bárhova, egyszerűen lelépett. Sóhajtva beleegyeztem, hogy menjünk Hobihoz, hisz ha már Kook is lepattintott, akkor mindegy. Felszálltunk a legközelebb lévő buszmegállóban az egyik ott álló járműre, majd J-Hope utasításai szerint mentünk el, pontosan hozzájuk. Majd leszálltunk a rozoga buszról, és egy nagy barna ház felé vettük az irányt, mi teljesen jó állapotban volt. Bent levettük a cipőnket, majd a nappaliba dobtuk le magunkat, egy tál chips kíséretében, amit Hobi a konyhából hozott. 

- Ügyes voltam? -mosolygott büszkén. 

- Igen -nevettem, majd a chipsért nyúltam. 

Beszélgetni kezdtünk, míg meg nem jöttek Hoseok szülei, így a szobájába vonultunk, kezében a nasival. A szobájába belépve rögtön a sarokban egy nagy ágy van, amellett egy ablak, és a másik sarokba már, az ajtó mellett, egy íróasztal. Ledobtam magam törökülésben az ágyra, és Ő is mellém ült, ahol tovább folytattuk beszélgetésünket. 
- Egyszer itt aludhatnál -nézett végig rajtam. 

- Minek? -nevettem fel.
- Hogy tudjuk folytatni -nézett szemembe, mire összeráncoltam szemöldökeimet.
- Mit? -kérdeztem kicsit elnyílt ajkakkal. 

- Ezt -mondta, s a másodperc töredéke alatt termett előttem, és adott egy gyenge csókot ajkaimra. Kikerekedtek szemeim, majd olyan erővel löktem el magam tőle, hogy hátraesett a fa padlón. 

- Te normális vagy?! -kérdeztem idegesen.

- Tae látszik rajtad, hogy engem akarsz -kelt fel, és közelebb jött. 

- Nem igaz, ne találj ki mindenféle hülyeséget! -mondtam idegesen, mire megfogta csuklóimat, és közelebb húzott magához. - Eressz el, te idióta! -kiáltottam fel, és meglepődöttségét kihasználva ismét ellöktem. - Nincs szükség arra, hogy ismét lássuk egymást, bármikor is, iskolán kívül -mondtam idegesen. Levágtattam a lépcsőn, és cipőmet húztam fel, míg szemembe könnyek szöktek. Hogy magyarázom ezt ki Jungkook-nak?! Megcsaltam, mikor mindennél jobban szeretem, és most minden helyre jött volna.

- Taehyung várj, sajnálom! -jött utánam, és mikor kiléptem volna az ajtón, elkapta előbb még szorított csuklómat. 

- Nincs miért -néztem szemébe, majd meglendítettem másik kezem, és egy pofont adtam arcára. Oda kapta kezét, mit kihasználva kivágtattam a kapun, egyenesen a buszmegálló felé. Idegesen trappoltam lábaimmal, a rozoga buszt várva. Jungkook biztos, hogy ki fog dobni, és megutál. Sőt, vissza is fog költözni anyáékhoz. Miért nem tudtam én Jungkook-ra hallgatni, és távol tartani magam Hoseok-tól?! Akkora egy idióta vagyok. Kezeimbe temettem arcom, majd hagytam, hogy arcomon versenyezzenek könnycseppjeim, miket több követett. Ott ülve, valaki kérdő hangját hallottam meg, mire görcsbe rándult gyomrom is. Jungkook.

- Tae? -jött közelebb, szemöldökét ráncolva. 

- N-nem -dadogtam, szemeimet törölgetve. 

- Mi a baj? -guggolt le elém, és aggódva térdemre, és arcomra tette kezeit. Ismét elkapott a sírás, aggódott arcát látva, és csak nyakába borultam, mire átölelte derekamat.

- Én annyira nem akartam! -zokogtam kabátja nyakába. 

- Nyugodj meg -kezdte hátamat simogatni és nyakamba puszilt. Legszívesebben hányni tudtam volna magamtól, hogy ezek után még az Ő nyakába sírok. - Mi történt? -kérdezte halkan, fülembe suttogva. 

- Én..én csak..-próbáltam volna elmondani, de szabálytalan légzésem nem engedte. Lassan levegőt se kaptam, így csak egy nagyot nyelve arcomat Kook kabátjába temettem. Mikor megérkezett a rozoga busz, felszálltunk arra, majd haza vettük az irányt, ami néma csöndben telt. Végig Kook kezét szorítottam, ami saját kabát zsebében volt. Néha arcomra simított, és maga felé fordítva arcom, egy puszit adott ajkaimra, bármiféle "minden rendben lesz" vagy társai nélkül. Na igen, Jungkook pontosan tudja, hogy hiába mondaná ezt nekem, nem hinném el. Ugyanis túl sok dolog történt ebben az elmúlt pár hétben, és minden annyira szétesett körülöttem, ahogy csak tudott. A házba felérve, néma csöndben ledobtam magamról a cipőimet, és görcsölő hasam előtt összefontam kezeimet, és úgy mentem a nappaliba. Leültem oda, majd felhúztam lábaimat, mire Kookie is bejött, és rám terítve egy pokrócot, magához húzott. Hajamat kezdte simogatni, majd rá rakta arra száját.

- Meséld el mi történt, rendben? -kérdezte, mikor légzésem is egyenletessé vált, amit tökéletesen érezhetett, hisz mellkasom, Ő mellkasánál volt. 

- Jó -szipogtam. Lassan elmeséltem mindent, onnantól kezdve, hogy Ő lelépett, addig, hogy megpofoztam Hoseok-ot. Mellkasán lévő pólóját kezdtem cirógatni, mire csak arcomra tette kezét és oda tolta fejem. Én megöleltem, míg Ő is karjaiba zárt engem. 

- Tae tudod milyen voltam mikor megismertük egymást, és tudod milyen vagyok most -kezdte, fejemet simogatva. - Én sokkal durvább dolgokat tettem veled, mint te. Ezekkel még az se érne fel, ha lefeküdtetek volna Hobival, és tudom, hogy amúgy sem akartad. Haragudnom kéne, de nem fogok, mert én megannyi esélyt kaptam tőled, akkor te is ugyanannyit kapsz. Elkövettél egy hibát amit nem is akartál, nem veled fogok kiszúrni, hanem Hoseok-al. Ne rágódj ezen, lépjünk túl, rendben? -kérdezte, arcomat kezébe véve és felemelve fejemet. Megtöröltem orromat és bólintottam, mire nyomott ajkaimra egy puszit. - Egyébként ott van a szobában, ami miatt nem mentem el a cukrászdába -suttogta fülembe, mire egyből felpattantam. Felnevetett, majd a szoba felé biccentett, jelezve hogy szabad az út. Oda futottam, majd az ajtó előtt megállva, vettem egy nagyobb levegőt, és végül benyitottam. Az ágyon elszórva rózsák, és egy plüss maci ült, kezében egy rózsával, amellett egy csokival. Ajkaim elnyíltak, és az engem hátulról átölelő Jungkook-ra néztem, aki mosolygott reakciómon. Megfordultam, majd nyakába ugrottam, mire hátralépett párat, nagy lendületem miatt. 
- Akkora hülye vagy, nem kellett volna rám költened -öleltem nyakánál. 

- De -puszilta meg nyakam. - Ott van még más is -mondta halkabban fülembe, mire oda lépdeltem. Arrébb raktam a rózsát, majd a csokit, és felemeltem a macit, ami alatt egy közepes méretű képkeret terült el. Rólam, és Jungkook-ról volt összeszerkesztve. Volt kép ahol megcsókoltuk egymást, volt ahol csak simán egy szelfink volt. Elmosolyodva felé néztem, mire kitárta karjait, én pedig arrébb raktam a többi ajándék mellé a képeket, és nyakába vetettem magam. Szemembe könnyek gyűltek, majd mellkasához bújtam. 
- Hülye vagy -szipogtam. - Megfogod bánni velem, én mindenkinek csak szenvedést okozok.

- Hagy szenvedjek miattad -fogta kezébe arcomat, majd megcsókolt.