Pain [TAEKOOK] /BEFEJEZETT/

-27-

Hoseok szemszöge

A tesi után, egyik szünetben Taehyung-ot boldogítottam, míg másikban Jungkook-ot, aki miután elmondtam neki a dolgokat, már nem volt olyan vidám, sokkal inkább szomorú, vagy dühös.
- Baj van? -ültem le V mellé kémián, ami ma össze volt vonva, a másik tanár hiánya miatt.

- Nincs -rázta meg fejét csalódottan, és füzetét lapozgatta.
- Naa -böktem meg vállával vállát. Elmosolyodva felnézett, de következő pillanatban belépett Jungkook, így leolvadt arcáról a mosoly. A kisebbik először csak sötét tekintettel leült a velünk ellentétes oldalra a baráti társaságához, majd körbenézett, és Tae-hez sétált.

- Beszélhetünk? -támaszkodott a padra, miközben Taehyung szemét nézte.

- Persze -vett erőt Tae, majd felállt és kivonultak a teremből, hisz az óra kezdetéig még volt 5 perc. Ó Jungkook csak ne mond el mit mondtam, mert nekem akkor végem. Számba harapva felálltam, majd kimentem és tisztes távolságból követtem Őket egészen a férfi mosdóig. Szerencsénkre nem csukódik a vastag ajtó olyan jól, így tökéletesen hallottam mindent.

- Mit csinálok rosszul? -kérdezte Jungkook, miközben az ég felé nézett, és arcát kezébe temette.

- Te semmit, én csesztem el -hallottam TaeTae szipogó hangját.

- Te nem szereted a velem töltött időt, erről én tehetek -állt elé Jungkook.

- Jó, de én meg nem tudok eleget adni neked -folyt le Taehyung arcán az első könnycsepp.

- Mi? -ráncolta értetlenül szemöldökét a kisebbik. A fenébe!

- Hoseok mondta, hogy tegnap te mondtad neki, hogy nem vagyok neked elég -törölte meg szemét. Kikerekedtek szemeim, és bepánikolva futottam a legközelebb eső lépcsőhöz, azon is egyenesen fel a terembe. Beérve a terembe, szerencsére előbb jött be a terembe, így hálát adva az égnek, leültem Yoongi helyére Tae mellé. A két személy, Jungkook és Taehyung dühös tekintettel jöttek be, én pedig mit sem sejtve lapozgattam tankönyvemet, míg Tae helyére Kook nem dobta le magát.
- Ide figyelj Ló -kezdte idegesen. - Nem fogod tönkre baszni a kapcsolatunkat Taehyung-al, ne kamuzz mindenfélét! Vagy közelebbről is megnézheted, mit is tartogat számodra az öklöm -mondta dühösen. Felvontam a szemöldökömet, és levettem szemüvegemet.

- Miről beszélsz? -kérdeztem a széken hintázva.
- Ne játszd az idiótát, tudod te miről beszélek! Akadj le, rólam és Tae-ről -mondta idegesebben.

- Honnan veszed, hogy én hazudok? -kérdeztem a könyvet becsukva. - Megvédtem Őt, miért akarnék neki rosszat? Jungkook, ne hagyd hogy az orrodnál fogva vezessen -néztem rá lesajnálóan. Még mielőtt nyithatta volna száját válaszra, egy beteg Suga vágtatott be, hátán a táskájával, szája előtt egy maszkkal.

- Mindkettő takarodik, Hoseok marad -nézett Jungkook-ra, és Tae-re, akik dühösen, és még mindig félig sírva -az utóbbi Tae volt - elmentek. - Te pedig most elmondod, hogy mégis mi a jó Istent tervezel ezzel a két idiótával. Taehyung majdnem meghalt, végre boldogok, nem fogom hagyni, hogy egy magadfajta szar arcú, semmirekellő, mindenkit csak átbaszó sunyi idióta, csak úgy elrontsa ezt az egészet. Úgyhogy leakadsz Taehyung-ról és a faszijáról, vagy ezzel a nyaklánccal foglak felkötni a lámpára -húzott közel magához a láncomnál fogva.

- Veszélyes játékot játszol Min -mosolyodtam el. - De ha te így akarod, majd én is így csinálom -szedtem le kezeit magamról.

- Most pedig vonszold el innen a segged -nézett rám, mire felálltam és a maga felé hívogató Jungkook-hoz ültem, akivel egész órán osztoztunk a tankönyvemen, mert neki nem volt. Igen, három osztály nyomorgott, egy egyébként 15 székkel ellátott kémia terembe, ahol kísérleteztünk is, így mindenki émelyegve, ment ki a teremből, a rosszul sült kísérlet miatt.