Pain [TAEKOOK] /BEFEJEZETT/

-10-

  Pár perc múlva nagy nehezen felkeltem a földről, és vánszorogva haza indultam. Na de csak nem állíthatok be így. Körbenéztem, majd a mező túl oldalán láttam egy csapot, ezért arra vettem az utamat, amit sikeresen véghez is vittem. Megnyitottam a kék csapot, majd tenyerembe töltve a hűvös folyadékból, megmostam arcom. Zsebemből elővettem egy zsepit, amit oda tartottam fejemhez, és így indultam haza. Most már csak azt kamuzom be, hogy elestem. Haza érve bevágtattam szobámba, ám anya utánam jött, s aggódva kapott fejemhez. Sokáig szídott, hogy hogy lehetek ilyen ügyetlen, végül csak rakott a seb helyére egy ragtapaszt, és úgy mentünk le vacsorázni.
- Jimin holnap elmegyünk anyához, rendben? -kérdezte a családfő, miközben evett. Én a tegnap meghagyott maradékomat ettem, míg Jimin és Jungkook ült az asztalnál, és a friss vacsit ették.
- Rendben -bólintott. Holnap úgyis szombat, így semmi dolgom, szóval majd én is elmegyek. A vizet iszogattam ami a poharamban állt némán, néha az asztal mozgására, megrezzenve. Most Jungkook ette meg először adagját, s ezután kivitte a konyhába a tányért amit egyszerűen a mosogatóba rakott. Egy kisebb sóhaj közepette felálltam, és utána mentem, miközben vittem tányéromat.
- Jungkook -szólítottam meg halkabban az előttem álló, telefonozó személyt aki rám emelte éjfekete szempárjait. Ajkai rózsaszínen csillogtak a lámpa fényében, miközben a konyhapultnak támaszkodott. - Igen? -ráncolta szemöldökét.
 - Én.. sajnálom, hogy megvédtelek de nem szeretném ha miattam bajba kerülnél -mondtam kicsit összehúzva magam.
 - Ja, én is bocs mert megütöttelek -merült vissza telefonjába.
- Egyébként...-kezdtem bele, mire újra rám nézett gyönyörűen csillogó szemeivel. - Ma is... ma is aludhatnánk úgy együtt mint múltkor? -kérdeztem félve mire vállat vonva elnézett a konyha ajtó fele.
- Aha -mondta, majd zsebébe süllyesztette a készüléket. Hevesebben kezdett dobogni szívem, és eleresztettem egy gyenge mosolyt.
- Köszi -mondtam rá nézve. Ellökte magát a konyhapulttól, és felment, gondolom fürödni. Anyáék behozták a tányérokat a konyhába, majd rögtön fel is mentek, mondván hogy fáradtak. Miután elmosogattam, már mindenki megfürdött, így rajtam volt a sor, szóval pizsamámmal kezemben léptem át a fürdő küszöbét. Mikor kész lettem testem megtisztításával, fáradtan öltöztem fel pizsamámba, és mentem be, a már ágyamban fekvő Jungkook-hoz. Lerakta telefonját az éjjeliszekrényemre, majd csak kezeit hasán összekulcsolta, míg én az ágyhoz botorkáltam. Bemásztam belülre, és betakartam mindkettőnket, majd lekapcsoltam az íróasztalomon lévő kis lámpát. Egy valami viszont még mindig nem hagyott nyugodni. Se Chim, se Kook nem mesélt még az anyukájukról. Vajon rosszba vannak?
 - Jungkook -szólaltam meg. Mindketten egymásnak háttal voltunk, így sajnos most nem érezhettem hátamon, meleg leheletét.
 - Igen? -hallottam meg angyali hangját.
 - Az anyukád kedves? -kérdeztem félénken, mire hallottam ahogy elmosolyodik.
- Igen. Nagyon -mondta, és kicsit sóhajtott.
 - Hogyhogy még nem meséltetek róla? -fordultam felé kíváncsian.
 - Mindig azt akarta, hogyha majd elmegy akkor ne beszéljünk róla, és lépjünk túl azon, hogy nincs velünk, mert így nekünk könnyebb lesz -mondta, majd kezét a párnára tette.Elmegy? Gondolom úgy értette, hogy ha nem lesz együtt a családdal. Jajj Taehyung, miért kell mindig a legrosszabbra gondolni?!
 - És hogyhogy nincs veletek? -kérdeztem közelebb bújva hozzá.
- Neki el kellett mennie -mondta, és egy pillanatra megállt bennem az ütő, de aztán lenyugodtam. Biztos dolgozik, és amiatt.
- Munka? -kérdeztem.
- Olyasmi -mondta. Pár perc csöndben ami bekövetkezett, számat harapdáltam, majd újra megszólaltam.
- Jungkook -mondtam halkabban.
 - Igen? -kérdezte ásítva.
- Megölelhetlek? -kérdeztem halkabban, és félve. Elmosolyodva felém fordult, majd csak karjába zárt némán. Én is átöleltem Őt, és mellkasához bújva beszívtam édes illatát. Egy elégedett mosolyt eleresztve fejemet lüktető szívéhez tettem, és szíve dobogásának ritmusára aludtam el.
 

Reggel amit először megláttam, az egy édesen alvó Jungkook volt. Fehér pólója az éjszaka alatt kicsit felgyűrődött, így láthattam kidolgozott hasát, ami miatt nem kicsit elpirultam. Karjai még mindig engem öleltek, viszont már egyik keze hajamba lógott. Feljebb csúszva a matracon, félve Jungkook hajához értem, mire jobban hozzá bújt kezemhez. Elmosolyodva kezdtem el simogatni Kookie puha hajkoronáját, míg Ő békésen szundított mellettem.- Tae, Jungkook, keljetek fel, nemsokára megyünk anyához -kiabált Jimin, majd egyet ütött az ajtóba, és tovább haladt. Kook egyből felkelt, és álmosan pillantott rám, majd kezemre. Az álmos Jungkook annyira édes! Mondjuk mindegyik Jungkook édes, de az álmos Kook kifejezetten. Már vettem volna el kezem hajától, de vissza csukta szemét és jobban tenyerembe bújt, akár egy kiscica. Pár perc múlva csak megismételtem neki amit Chim mondott nekünk, így kikászálódott mellőlem és a fürdőbe ment. Vajon hogy nézhet ki az anyukájuk? Miután én is felöltöztem, és a többiek is készen voltak, lementünk reggelizni egyet.

 - Srácok arra gondoltunk, elmegyünk a nagyiék régi nyaralójába egy kicsit -mosolygott DongYul. Mi mind rá bólintottunk, így a reggeli után vissza vonultunk a szobánkba pakolni. Elővettem egy régi szürke táskámat, és beleraktam ruháimat, majd lesiettem a többiekhez a kocsiba. Beraktam a csomagtartóba én is a cuccom, majd elindultunk. Idő közben megálltunk egy virágbolt előtt, így leállította anya barátja a kocsit, és hozzánk fordult.
 - Tae, menjetek be és vegyetek valami szép virágot, rendben? -mosolygott az apa. Elvettem a pénzt, mit tenyerében tartott, és Jimin és Jungkook társaságában, bementem a virágboltba. A szebbnél szebb virágok közt nézelődtünk, míg kint kezdett kicsit beborulni, és egy 5 percig csepergett az eső, de utána se szó, se beszéd, elállt. Végül választottunk két rózsát, és kifizettük azokat. Mindkettő virág, hófehér volt, és egy darab porszem vagy kosz sem díszelgett rajta, így megmaradt az összhang. Vissza mentünk, majd a kocsiba szálltunk, és tovább mentünk. Pár perc múlva bekanyarodtunk egy utcába, s ott megálltunk egy temető előtt, ahol összeállt a kép. Jungkook és Jimin, egy nagy levegő kíséretében kiszálltak a kocsiból, maguk után becsapva az ajtót. Besétáltak a temetőbe, és a bejárattal közvetlen szemben lévő fehér sírhoz sétáltak. Lerakták rá a két rózsát, majd csak lehajtott fejjel álltak ott előtte, míg Jimin-nek rázkódni kezdett válla, ebből levettem, hogy sír. Leguggolt a sír elé, majd két kezébe temette arcát, míg Jungkook mozdulatlanul állt. A szívem összeszorult a látványon, mikor láttam, hogy Jimin beszélni kezd sírban fekvő anyukájukhoz. Egy pillanatra én is elérzékenyültem, majd gyorsan letöröltem a kósza könnycseppet. Talán fél óra múlva Jimin felállt, eddig felvett pozíciójából, és a sírkőhöz lépve megpuszilta annak tetejét. Vörös, és könnytől áztatott arccal lépkedett vissza hozzám, majd beszállt a kocsiba, de Jungkook még mindig egy helyben állt. Majd ekkor megtört a hírhedt Jeon Jungkook álarca. Térdre rogyott, és két tenyerébe temette arcát, miről potyogtak a könnyek.
 - Taehyung légyszíves hívd be Jungkook-ot, indulnunk kell -törte meg a csöndet DongYul. Kikapcsoltam övemet ami eddig gátolt a mozgásban, majd kiszálltam és oda sétáltam mellé. - Gyere vissza...Kérlek..-suttogta sírva Jungkook, míg a sír szélét markolta. Lehajtott fejjel álltam mellette, és néztem ahogy rázkódó vállal szenved. Segíteni akartam neki, de tudtam, hogy semmit se ér egy 'Én itt vagyok neked' mondat, tapasztalatból mondom. Lassan kezemet hátára tettem, majd csak leguggoltam mellé.
- Tudom, hogy fáj... de anyukád se szeretné, hogy most miatta sírj -mondtam hátát simogatva.

- Mit tudsz te a fájdalomról? -kérdezte szomorúan, és kicsit dühösen.

-..Semmit -mondtam, és eleresztettem egy apró, fájdalmas mosolyt.