-2-

5.4K 402 27
                                    

Reggel anya lágy érintéseire ébredtem, ahogy kezével arcomat simogatja. Lassan kinyitottam a szemem, s magamon véltem felfedezni, hogy rajtam van a puha takaró, amit ha jól emlékszem fel se húztam magamra az éjjel. A puha anyag alól épphogy kilátszott az arcom, szóval már számat nem is lehetett látni. Pislogtam párat, míg az ágyamon ülő édesanyámat megláttam, majd csak mint egy cica, a kezéhez bújtam.
- Taehyung fel kell kelni, mindjárt 7 óra lesz, és ma iskola van -mondta lágy hangján. Haja megint össze volt fogva, smink nem volt az arcán, hisz így is gyönyörű volt. Barna szemei barátságosan néztek bele  íriszeimbe. Arcán egy apró, lágy mosoly volt, mitől megint alig látszódtak a tenger színű szemei. Egy fehér ruha volt rajta, derekánál egy virágos vékony öv szerűséggel.
- Felkelek -motyogtam majd felültem, de eszembe jutott, hogy nálam van Jungkook pólója, így azt a lábamhoz dobtam a takaró alatt.
- Menj a fürdőbe, addig én megágyazok neked -állt fel az ágyamról.
- Nem kell -mondtam kicsit vörösen. - Nem ma mész az állásinterjúra? -kérdeztem kíváncsian, térdeimet felhúzva. - Az a virágboltos meló, igaz? -kérdeztem elmosolyodva.
- Igen -mondta. - Honnan tudtad? -mosolygott.
- Látszik rajtad -mosolyogtam, majd végig néztem rajta. Óvatosan felálltam, mire egy puszit nyomott homlokomra, lábujjhegyre állva, majd kisietett a szobámból, becsukva az ajtót maga mögött. Íróasztalom fiókjába rejtettem Jungkook fekete pólóját, majd én is elkezdtem felöltözni. Végül egy fekete, fehér, barna, színekből összeállított pulcsit vettem fel, meg egy fekete nadrágot. Megigazítottam a hajam közben, majd anya jött be a tankönyveimmel kezében.

- Ezek az új tankönyveid kincsem -mondta, majd az ágyra tette őket, egy szendvics, meg egy üveg víz mellett. - Ez pedig a mai ebéded, sajnálom még nem voltam boltban -puszilta meg homlokomat, ami mindig jól esik.
- Köszönöm -motyogtam álmosan, majd beleraktam mindent a táskámba, és elővettem a fogkefémet és a fogkrémet, majd elindultam a fürdő fele. Oda érve láttam, hogy nyitva volt az ajtó, ám a testvérpár épp lökdöste egymást, hogy melyikük nézze magát a tükörben.

- Jimin takarodj má' arrébb! -lökte el Jungkook az említettet.
- Fogd be, szaros! -lökte vissza Chim. Észrevették, hogy ott állok, így kíváncsian néztek rám.
- Bemehetek? -kérdeztem álmosan.
- Nem -vágták rá egyszerre, majd tovább lökdösték egymást. Sóhajtva vissza botorkáltam a szobámba, majd bele raktam a táskámba a fogmosó cuccom. Akkor majd a suliba. Felvettem telefonomat, meg a táskámat, és lesétáltam, és felvettem a cipőmet, plusz a dzsekimet.
- Tae, miért nem mentél Jimin-ékkel? -kérdezte anya hozzám sietve.
- Elmentek már? -lepődtem meg, mire bólintott. - Szuper.. azt hittem megvárnak, vagy valami -sóhajtottam.

- Gyere, elviszlek én -mondta, majd leszedte dzsekijét a fogasról, és kocsikulccsal a kezében kimentünk. Beszálltunk szürke, majdnem 15 éves kis kocsinkba, Rose-ba, majd elindultunk. Pár perc múlva a sulihoz értünk, így adtam egy puszit anyának, és kiszálltam a kocsiból, egy 'legyen szép napod, és sok sikert'-el. Vállamra kaptam a táskám, majd úgy indultam be a suliba, és beérve köszöntem a portásnak. Nem sokat foglalkoztak velem, így egyből mentem a mosdóba, ami a folyosó végén volt. Leraktam a földre a táskám, utána fogat mostam, mikor bejött egy fiú. Enyhén zöld hajkoronája volt, aranyos kis szemekkel. Épp akkor végeztem a fogmosással, így mikor bejött elég furán nézett rám.

- Tee... mit csinálsz? -kérdezte furán méregetve engem.

- Otthon nem tudtam bejutni a fürdőbe, így itt kellett fogat mosnom -tártam fel az igazságot.

- Szar amikor nővérekkel vagy körülvéve, mi? -sóhajtott, majd mellém érve a haját kezdte igazítani. -Egyébként Min Yoongi vagyok, de amúgy csak Suga -mondta, közben a tükörben rám nézett.
- Én Kim Taehyung, de amúgy... bárminek hívhatsz -vontam vállat nevetve. Na, két napja vagyok itt, és először nevettem. Haladás.
- És mond csak Tae, mióta jársz ide? -nézett rám, majd a kezében lévő nagy fekete füzetet a mosdókagylóra tette.

Pain [TAEKOOK] /BEFEJEZETT/Where stories live. Discover now