Pain [TAEKOOK] /BEFEJEZETT/

-19-

- Mi? -kérdezte a férfi szemöldökeit összeráncolva. A szemei, az orra, a szemöldöke, a szája. Mindenem olyan volt mint neki, és tisztán emlékszem az arcára.
- Én vagyok az! Taehyung! -mondtam könnyes szemmel, mire először csak meredt maga elé majd elkerekedtek szemei és belépett a házba, mit én szó nélkül engedtem és nyakába borultam. - Annyira hiányoztál! -sírtam el magam. 
- Te is -ölelt magához még mindig sokkos állapotban, mire én nyakába bújtam fejemmel.

- Hol voltál eddig? -zokogtam munkaruhájába, majd mikor éreztem hogy felfogja az adott szituációt, szorosan kezdett ölelni. 
- Annyira sajnálom -ölelt és éreztem könnycseppjeit hajamon. Álltunk ott, a bejárati ajtó előtt, és egymás karjaiban zokogtunk vagy csak pittyegtünk -az első, kitalálás nélkül is, igen, én voltam. - Gondolom anya elmondott mindent -mondta hajamat simogatva. - Megértem, hogy nem akartál velem beszélni -mondta hajamba puszilva. 
- Mi? -váltam el tőle szipogva. 
- A leveleim. Tudod -tette le a pizzát. 

- Milyen levelek? -ráncoltam a szemöldökömet.

- Amiket küldtem. Mindennap küldtem vagy kettőt hármat, de mikor 4-5 év elteltével sem válaszoltál felhagytam ezzel -mondta haját hátra simítva.

- Nem küldtél semmilyen leveleket -mondtam furcsálva apám viselkedését. 

- Dehogynem. Meg is vannak a másolatok. Mikor elmentem, már másnap írtam neked -mondta majd megsimította arcomat.

- Öltözz le, és ezt beszéljük meg a nappaliba -mondtam, mire bólintott és levette kabátját majd cipőjét. A nappaliba vonultunk, ahol miután megkérdeztem, hogy kér-e valamit, Ő nemet mondott, és egyszerűen csak ültünk egymással szemben.

- Miért mentél el? -kérdeztem a huzatot tépkedve. 

- Tudod, hogy muszáj volt -mondta kezemhez nyúlva.

- Dehogy volt muszáj! -löktem el kezét. - Anya mondta, hogy egy másik nőhöz mentél! -mondtam és éreztem ismét elsírom magam. 
- Miről beszélsz? -ráncolta szemöldökét. - Mit mondott neked anya? -ült közelebb kicsit dühösen, egy kis aggódással fűszerezve. 

- Hogy egy másik nőhöz jöttél mindig be a városba, és végül Őt választottad. De hát így volt nem?! Ha érdekeltelek volna, akkor kerestél volna de nem tetted! Vissza jöttél volna értem! -mondtam és ismét utat törtek könnyeim. 
- Ez nem igaz! Ez egyáltalán nem így történt! Taehyung anya hazudott neked! -mondta magához húzva engem, mit készségesen elfogadtam és megölelve tovább sírtam. 

- Akkor mégis mi történt? -kérdeztem dühösen, miközben sírtam. Az a szorító fájdalom visszatért mellkasomba, mit csak akkor nem éreztem, mikor Jungkook anyjával találkoztam. Akkor minden jobb volt. 

- Tudod, volt a nagynénéd, Haneul. Ő szörnyen megbetegedett, és messzebb kellett mennem, már majdnem másik országba, hozzá. Dolgoznom kellett rengeteg, hogy meglegyen a műtétre a pénz, és eközben mindvégig üzentem neked, sőt még ajándékokat is küldtem. Mikor Haneul elhunyt, és te se válaszoltál sosem, úgy döntöttem új lapot nyitok, és sikerült is. Beköltöztem ide, és itt élek a barátnőmmel -mondta, én meg csak lesokkolva néztem magam elé. 
- Anya nem adott oda semmilyen levelet, se ajándékot -mondtam orromat törölgetve. - Azt mondta, hogy egy másik nő jött a képbe, és hozzá mentél -mondtam és vissza ültem eredeti pozíciómba. 
- De erről szó sincs. Anya el akart válni először is, és haragban váltunk el. Számtalanszor hívtam, végül ki is békültünk, de mindig mikor megkérdeztem, hogy beszélhetek-e veled, Ő azt mondta, hogy Te nem akarsz velem beszélni -mondta hajamat simogatva. 
- Tae ha nem sietsz a pizzával kénytelen leszek téged mege--- -fejezte volna be mondandóját, de mikor meglátta a pasit a kanapén összeráncolta szemöldökét. - Üdvözlöm -köszöntötte apát Jungkook, majd rám nézett. - Ő ki? -kérdezte rá mutatva, mire csak hajamba túrtam.