Pain [TAEKOOK] /BEFEJEZETT/

-6-

Mikor megbizonyosodtunk arról, hogy Kook-ék már biztos nincsenek az ajtó előtt, és én is végeztem a szövegek másolásával (amiben Yoongi is segített) kimentünk a raktárból, és gőzerővel kezdtük keresni a termet.

- Milyen óránk van egyáltalán? -kérdezte idegesen Yoongi.
- Én tudjam?! -néztem vissza rá és csak ide-oda rohangáltunk, és hallgatóztunk az ajtó előtt, hátha meghalljuk a tanár hangját akivel óránk lenne.
- Nem tudod az órarendet?! -képedett el.

- Te se tudod, ne nézz így rám! -mondtam és végre megtaláltuk a termet. Bekopogtam, majd benyitottunk és a tanár egyből ránk ugrott. Elkezdett leszidni minket, majd Yoongi-t a helyére engedte, nekem viszont felelni kellett. 

- E-elnézést...-mondtam a tábla előtt, tarkómat vakargatva. - M-milyen óra van? -tettem fel a kérdést, mit az osztály röhögve fogadott.

- Kim Taehyung! Szaktanári intő! Mi az, hogy nem tudod milyen óra van?! Ennyire semmibe veszed a tantárgyamat? -ordított rám, míg én csak lehajtottam fejemet. - A telefonod buzulása helyett tanulhatnál is napi 20 perc biológiát! -csúszott ki a száján az a szó. Elnyeltem előtörni készülő mosolyomat, és csak csendben álltam ott. - Tegnap is hiányoztál az órámról, mégis mi jobb dolgod lehet? Te csak egy gyerek vagy, nem lehetnek fontosabb dolgaid a tanulásnál! -ordított a képembe. 
- Tanárnő úgyis hallja szerencsétlen, ha nem üvölt! -mondta Suga a háttérből. 

- Mit mondtál Min? -nézett rá idegesen.

- Nem Min vagyok, van nevem. Egyébként meg azt, hogy Taehyung nem hallássérült, hallja amit mondunk neki, nem kell üvölteni. Ráadásul egyébként pont tegnap verték meg Őt, nem tudom, hogy vak-e vagy Tae szeménél lévő lila foltot csak én vettem észre -mondta a végét gúnnyal töltve. 
- Takarodjanak ki az órámról! Ma felhívom a szüleiket! -kiabálta. Yoongi lassan, komótosan felállt, majd mellém érve karon ragadott és kimentünk a teremből. A büféhez vonszolt, ahol leültetett egy ott lévő kanapéra amit nemrég hoztak oda, majd egy 'várj' után, ott hagyott engem és a büfés ablakhoz sétálva vett   két jegeskávét és melegszendvicset. A kajával és innivel vissza tért hozzám, majd leült mellém és kezembe adta azt ami nekem járt. 
- Arra gondoltam megismerhetnénk jobban egymást Tae -bontotta fel Suga a kávéját és engem kémlelt. 
- Hát oké -vontam vállat.
- Mesélj magadról -kezdett enni, míg én felbontottam az italomat. Nem szoktam kávézni, sőt nem is ittam még, így kíváncsian ittam bele. Az édes íz átjárta szám minden területét, majd miután lenyeltem a kissé keserűbb íz. 

- Rendben. Kim Taehyung vagyok, egy kis faluból jöttem, ami igen messze van innen -nevettem fel, majd megtöröltem számat. - Apukám már kiskoromban elhagyott minket, így anyával ketten éltünk, bár nem nagyon tudtuk fent tartani a házat, így majdnem utcára is kerültünk. Mivel anya össze ismerkedett DongYul-al, Jungkook-ék apjával ezért nem sokkal később ide költöztünk. Szeretek focizni, olvasni és segíteni vagy anyának, vagy csak úgy. Mindig jó tanuló voltam, és anyának sose kellett zargatnia amiatt, hogy tanuljak -mondtam majd kávémba ittam. - Te jössz -mosolyogtam rá. 

- Okés. Min Yoongi vagyok, alias Suga. A lelki bajaim kemény 10 éves korom óta folyamatosan tartanak, van mindenféle bajom, a depressziótól kezdve a testkép zavarig. Apám alkoholista, és nem kevésszer volt konfliktusunk, ami verekedésbe merült. Anya depressziós, nem is tud dolgozni, így Ő az otthoni munkákat végzi, míg apa buszsofőr. Van egy öcsém, aki 7 éves, és kibaszott aranyos. Már akivel, olyan mint én. Szeretek írni, zenét hallgatni, és nem kevésszer van, hogy élvezem ha bánthatom magam. Ezeket eltekintve még szeretek élni, mivel van akiért érdemes -küldött felém egy apró mosolyt. - Szeretek még sétálni, egyedül lenni. És nagy álmom, hogy majd egyszer egyedül elmehessek az erdőbe, és csak egyedül ott eltöltsek egy éjszakát egy sátorban -mosolyodott el.