Pain [TAEKOOK] /BEFEJEZETT/

-22-

Yoongi szemszöge

Egy-két percig tartottam Őt karjaimba zárva és hátát simogattam. Azok ellenére, hogy Ő gyűlöl, most mégse utasítja el közelségem, ami nem kicsit esik jól. 
- Jobban vagy? -kérdeztem egy kis idő múlva, mikor már könnyei elálltak.
- Azt hiszem -mondta halkan. 

- Rendeljünk valami kaját? -kérdeztem, mikor meghallottam gyomra korgását. 

- Az jó lenne -törölte meg orrát, és könnytől áztatott szemekkel nézett rám. Elöntött a harag, és a szomorúság egyszerre, hogy Hoseok összetörte a szerelmem szívét, és hogy ilyenné tette, az egyébként jó kedvű fiút. Megsimogattam puha haját, és utána telefonomat elővéve rendeltem egy kis kínait a közelből. Miközben telefonáltam, és leadtam a rendelésünket, levettem a rajtam feszülő bőrdzsekit, így láthatóvá vált fekete pólóm, ami alkaromra egy kis takarást sem adott. 
- Jézusom! -kapott szájához Chim, ekkor nem is értettem mire mondta, de megragadta másik kezével egyik alkaromat, és oda húzta magához. - Ezt... ezt miért csináltad?! -kérdezte idegesen, mégis aggódva. Még jó, hogy nem látja a combomat, amire még a neve is fel van vésve. Talán kiakadna kicsit.
- Otthon volt egy kis összetűzésünk apával, amit nem igazán tudtam elviselni -fogtam erre. Végigsimított vágott karomon puha kezével, mire elöntött a forróság, de a számomra melengető pillanatot a csengő zavarta meg. Felálltam, majd lementem és miután kifizettem az egy doboz kínai levesünket, vissza tértem Chim szobájába. Kaptunk hozzá evőpálcikát, így azzal kezdtük el enni a gőzölgő levest. Mikor a végénél jártunk, nagy beszélgetésünkben észre sem vettük, hogy egy szál tésztát kezdünk el enni, csak akkor, mikor már kiemeltük azt a dobozból, és arcunkat és pár centi választotta el. Szemébe néztem, majd közel hajoltam hozzá, ajkunkat összeérintve, miközben megettem azt az egy szál tésztát. Lesokkolva nézett rám, majd mikor tovább ettem volna, kezemhez kapott. Felvont szemöldökkel néztem rá, mire csak ajkaimra tapadt. Először lesokkolódva ültem vele szemben, majd hajába túrva viszonoztam csókját, és másik kezemet arcára tettem, míg Ő törökülésben lévő lábaimnál támaszkodott két kezével. Majd arrébb fordította fejét, és követtem Őt ajkaimmal, mibe bele is mosolygott. Óvatosan leeresztettem hajában lévő kezemet, és a térdemnél lévő kezével összekulcsoltam azt, majd elváltunk egymástól, levegőhiánya miatt.
- Hamm -mondtam ajkaira a szavakat. 
- Ez finom volt -dőlt hátra az ágyon. 

- Megismételhetnénk máskor is -mondtam a dobozt a földre téve. 

- Mármint a kaját? -jött zavarba.

- Aham -mondtam cinikusan.

- Amúgy én is örülnék neki -mondta halkan, mire rámásztam.

- És mikor? -kérdeztem szám végébe egy sunyi mosollyal. 

- Most? -kérdezte huncutul.

- Most -tapadtam ajkaira, miközben kezeit hajamba vezette. Egyik kezemmel feje mellett támaszkodtam, míg másikat derekára tettem, amibe bele is pirult az alattam lévő fiú. Hogy én mennyiszer képzeltem el azt, hogy összejövünk Jimin-el! Ki gondolta volna, hogy úgy lesz az első csókunk, hogy  Ő előtte mással feküdt le? Óvatosan beleharaptam alsó ajkába, mire Ő felsóhajtott, és lábaival átölelte derekamat. Belevigyorogtam csókunkba, egyrészt hogy ledomináltam Őt (mondjuk Őt ki nem?), másrészt mert nagyon boldog vagyok. Mikor már ismét levegő hiányában szenvedtünk elváltam ajkaitól, de még jó pár puszit nyomtam azokra. Halvány mosollyal nézett rám, mire nekem is el kellett mosolyodnom, és így homlokát hintettem még be egy-két puszival. Majd mellé feküdtem, és karjaimba zártam, mire ismét fekete pólómba bújt, pontosan mellkasomhoz, erre pedig simogatni kezdtem fejét, és így aludtunk el. 

Taehyung szemszöge

- Jungkook -piszkáltam a mellettem lévőt, aki nem akart felkelni. - Jungkook, Jungkookie, Kook, Kookie! -kezdtem el sorolni a beceneveit, mire csak morgott egyet. Elvigyorodva néztem arcát, majd kimondtam ötletemet. - Oppa -mondtam,  mire kipattantak szemei és elvigyorodva nézett rám, mire zavarba jöttem. Nevetve megpusziltam száját. - Suliba kell menned, elkésel -mondtam arcát simogatva. 
- Leszarom -nevetett fel jóízűen, majd magához húzott. 

- De muszáj, amit 9.-ben tanultok az fontos! -mondtam rá nézve. - Kééééérlek -néztem rá kiskutya szemekkel. 

- Le akarsz koptatni, mi? -kérdezte felvonva szemöldökét. 
- De nem! Csak azt akarom, hogy okos és tanult ember legyél -mondtam hozzá bújva. 
- Ahammm -bólogatott, de látszott rajta hogy nem hiszi el. 

- Nem hiszel nekem? -kérdeztem felvont szemöldökkel.
- De -mondta, viszont az sugárzott róla, hogy nem változott véleménye. 

- Ch...-fordultam el tőle, és keresztbe tettem karjaimat. 

- Tae -ölelt át hátulról, és száját vállamhoz tette. - Taehyungie -mondta halkan, mire elpirultam kicsit. - Szeretlek -puszilta meg karomat, majd kezével végigsimított én kezemen. 

- Én is téged -mondtam halkan, és próbáltam nem mosolyogni de nem ment. Végre! Mióta együtt vagyunk ez a második, hogy kimondjuk! 
- Tudom -puszilta meg hátam. - Ahogy azt is tudom, hogy neked ez volt az első -mondta tarkómat puszilgatva. 
- Honnan veszed? -vontam fel szemöldököm, majd felé fordultam. Jó, tény és való, hogy tényleg most feküdtem le először valakivel, de honnan tudja ezt ilyen biztosra? 

- Mert látszott, hogy mennyire zavarba vagy, és hogy nagyon élvezted. És ha nem ez lett volna az első, akkor a tested nem remegett volna bele, akárhányszor hozzá értem -mondta büszkén mosolyogva. 

- Akkor is, lehet hogy már voltam mással is -mondtam durcizva.

- A jobb kezed nem számít másnak -mondta, majd felém emelkedett, így hátamra is döntött, és ajkaimat egy szenvedélyes csókkal boldogította. Nyakánál öleltem át, és közben haját kezdtem cirógatni, míg másik kezemmel lapockájára simítottam. Édes csókunkat a levegő hiánya okozta, így elvált tőlem, és ajkába harapva nézte arcomat. 

- Mondtam már, hogy milyen gyönyörű vagy? -kérdezte, miközben egy tincset kisimított szememből. 

- Még nem -mondtam pirulva. 

- Akkor most mondom. Kibaszott gyönyörű vagy -harapta meg fülemet, mibe belesóhajtottam. - Mit szólnál, ha nem mennénk suliba, helyette csinálnánk valamit ketten? -kérdezte fülembe morogva Jungkook. 

- Mit csinálnánk? -kérdeztem hátát simogatva. 
- Ki tudja. Ha kibírom estig, akkor semmi rosszat -mondta vigyorogva, mire elvöröslött arcom. 

- És ki fogod bírni? -kérdeztem hajába túrva. 
- Melletted? Lehetetlen -csókolta meg nyakamat. 

- Miért? -kérdeztem, mire ismét arcomra nézett. 

- Totál beindítasz. A hangodtól kezdve, minden ami te vagy. Beindít a hajad, annak színe, ahogy izzadtan tapad homlokodra, vagy csak az arcodra. Beindítanak a barna szemeid, amikkel könyörgően nézel rám, és amikkel mérhetetlen sok fájdalmat sugárzol felém, hogy mennyire tudsz te is szenvedni. Beindítanak az ajkaid, amikkel olyan szépen formálod a betűket, hogy a látványtól is elmennék, de az íze még jobb mint a kinézete. Beindít ahogy hozzáérek a nyakadhoz, és beleremegsz, és ahogy megcsókolom egyből felsóhajtasz, vagy beharapod a szádat. És ami a legjobban beindít mikor megölellek, és hozzám bújsz, és ezzel is kimutatod mennyire törékeny, és gyenge vagy, ami nem zavar, sőt inkább ez tetszik benned a legjobban. Hogy teljesen ki vagy szolgáltatva nekem -mondta, majd nyakamra tette kezét, s úgy vezette fel azt arcomra, és mikor oda ért keze, ajkaimra hajolt.

Mivel a legtöbben 'Az Iskolán Kívül'-t választottátok, így azt fogom először publikálni, az viszont még kérdéses, hogy utána a Jikook, vagy a HopeMin sztorit rakjam ki, ugyanis mind a kettőre ugyanannyi 'Szavazat' érkezett :D