Pain [TAEKOOK] /BEFEJEZETT/

-14-

Miután mindenki lenyugodott kicsit, én a szobába mentem és vissza tekertem kezemre a kötést, ám ekkor Jungkook jött be a szobába.
- Miért csináltad? -ült le mellém, mire összeráncolt szemöldökkel néztem rá.
- Mit? -kérdeztem, de pontosan tudtam mire érti.

- Ne játszd a hülyét! Miért vágtad szét a karod? -kérdezte idegesen, hajába túrva.

- Nem miattad, nyugi -tekertem vissza teljesen a kötést karomra.
-Naná, hogy nem miattam, én nem tettem semmit. De ki volt az, aki miatt ehhez futamodtál? -kérdezte idegesen.

- Izé...a stressz -vágtam rá, mire értetlenül nézett rám. - Az iskola..tudod nagyon stresszes kitűnőnek lenni -bólogattam meggyőzően mire úgy tett, mintha megértené. Kiment a szobából, én meg elővettem a telefonomat és írtam Yoongi-nak.

Tea: Rájöttek

Agust B: Mire?

Tea: Hogy megvágtam magam

Agust B: Uh... reakció? 

Tea: Szülők kiakadtak, JK és JM mellém állt

Agust B: Akkor tök jó, szard le a szülőket

Tea: Az lesz. Elküldtek pszichológushoz

Agust B: Engem is

Tea: Nem értem, a te anyud honnan vette, hogy kell nekünk segítség? 

Agust B: Jaaa, nem. Engem a te anyád küldött el pszichopatához.

Tea: *Pszichológus

Agust B: Vagy az

A nap további részében anyáék nem szóltak hozzám, Jungkook nagyon semlegesen viselkedett velem, ami jobban idegesített mint amikor piszkál, Jimin pedig J-Hope-al beszélgetett. Este kimentem a nappaliban ülő anyához, és leültem mellé, és egy ideig csak néztünk egymás szemébe. A szemében csalódottságot, és egy kis szomorúságot láttam, és elég megviselt volt az arca.
- Anya én... Nagyon sajnálom. Minden összejött, én pedig nem bírtam tovább és csak ezt láttam megoldásnak -mondtam halkan, mire magához ölelt. 
- Mit csináltam rosszul? -suttogta, mire jobban hozzá bújtam.

- Te semmit, én vagyok a hülye. Te tökéletes anyuka vagy -mondtam gombóccal a torkomban. Az én faszságom miatt, most anya érzi rosszul magát. Ezt is jól elintéztem! 

- Ha az lennék akkor ott lettem volna, mikor bajaid voltak -mondta könnyekkel az arcán. 
- Ez nem igaz, elzárkóztam és senki nem is sejtette mi történt. Te így is sokat dolgozol, ne rágódj ezen, oké? -néztem rá könyörgően, mire bólintott egy aprót. - Ha kell elmegyek pszichológushoz, de ne érezd magad rosszul jó? -kérdeztem Őt ölelve. 
- Rendben. Holnap szólok neki, hogy hagy menj -puszilt fejemre, mire bólintottam. Megvacsoráztam, majd utána elmentem fürödni ahol egész végig szétvágott kezemet tudtam csak nézni. Önző voltam, és nem gondoltam másra, hogy ezt hogy viselné. Megérdemelném ugyanezt, csak erősebben. Bár, megtudnám tenni...Nem! Taehyung így is elég fájdalmat okozol anyának! Miután elnyomtam magamban ezeket a gondolatokat, csak kiszálltam a kabinból és átöltöztem pizsamámba, majd bementem a szobába. Chim ismét aludt, így befeküdtem közéjük, mire Jungkook átölelte derekamat., és lekapcsolta a villanyt. A szívem a torkomban dobogott, és csak arra tudtam gondolni, hogy uralkodnom kell magamon, ha nem akarom, hogy Jimin felkeljen arra,hogy valami elég kemény neki nyomódik hátának. Éreztem ahogy Jungkook kissé dudorodó ágyékát derekamnak tolja, mire pírbe borult fejem, és csak lehunytam szemeimet. Ekkor megéreztem Jungkook nedves ajkait tarkómnál, mire csak felé fordultam, így ágyéka most ágyékomnak tolódott. Elpirultam, és úgy nyitottam ki szemeimet, majd Ő íriszeibe néztem, amik megegyeztek a kint lévő sötét ég színével.