Pain [TAEKOOK] /BEFEJEZETT/

-26-

Hoseok szemszöge

Unottan keltem fel másnap, jó meleg ágyamból, és csaptam le a sipítozó ébresztőt. Mivel az első két órám így is, úgy is tesi lenne, ezért azt inkább ellógom és benézek drága nővérem boltjába. A szekrényemhez lépve kicsaptam annak ajtaját, miközben egyik kezemmel levettem a rajtam díszelgő kék pizsama felsőmet, és kutakodni kezdtem egy szebb darabért. Meg is találtam kedvenc pólómat, mihez egy sima kék farmert és egy tornacsukát választottam, majd oldaltáskámat magamra kapva levágtattam a konyhába. Az ajtó szélébe dobtam a táskát és bebújtam a hűtőbe, gondolván hogy valami ételt találok. Nem jártam sikerrel, így szitkozódva készítettem egy kávét, majd az elfogyasztása után a lenti fürdőbe mentem ahol megmostam fogaimat, hogy ki tudjam majd villantani hófehér mosolyomat. Ezután bevettem még egy mentolos rágót, és táskámat felkapva magamra, kiléptem az üres házból, amit utána vissza is zártam. Ez a szerelésem még úgyis csak az amit a boltig kell hordanom. Fülembe raktam a fülhallgatómat, majd a zenét üvöltetve mentem el egyenesen JiWoo boltjába. 
- Hogy nézel ki? -rántott be az utcáról nővérem, a most még egyébként zárva lévő boltba.

- Emberien? -vettem ki a fülhallgatót a fülemből, és a zsebembe süllyesztettem azokat. Mérgelődve eltrappolt, majd egy kék pulcsival tért vissza hozzám, amit nekem dobott, plusz egy szemüveggel. 

- Legalább ne ismerjenek fel -lökött hátra egy fotelre, majd elém állt, és hajamat kezdte igazítani. Ezért szeretem a nővérem, jobban érdekli Őt a kinézetem, mint engem. Felemelte karjaimat, majd óvatosan, úgy hogy a pulcsi ne érjen hajamhoz, feladtam rá a puha anyagú darabot, majd még nyakamba rakott valamilyen nyakláncot, míg én telefonoztam a bőr fotelben. - Nemsokára beindul a bolt, a testvérem meg ilyenekbe járkál...-motyogta, és még utolsót igazított rajtam, és rám rakta a napszemüveget is. 

- Csak mondom, hogy azok az "ilyenek" is innen vannak -vigyorodtam el, majd ellöktem kezét, és felálltam megnézni magamat a tükörbe. Egész jó. - Más kérdés, szükségem van egy parókára meg női ruhára, meg olyan női cuccokra -mentem be a raktárba, és lekaptam az egyik próbababán díszelgő fekete parókát. 
- Ez egy ruha bolt, nem valami tamponokat áruló tisztasági bolt -nézett rám. 

- Nem arra gondoltam, hanem sminkre -mondtam majd levettem az egyik fogasról egy fekete egybe ruhát. 
- Tudod, hogy én nem ítéllek el, de ez csak én vagyok -állt mellém nővérem és Ő  is keresgélni kezdett nekem az ékszerek között mutatós darabokat. 

- Nem azért kell. El kell játszanom valakinek, hogy a csaja vagyok -forgattam meg a szemem, majd csak bele gyűrtem táskámba a ruhát. - Ráadásul pont holnap -biccentettem. 

- Oké, ne ess kétségbe -nézett rám, mire felvont szemöldökkel rá néztem.
- Úgy nézek én ki, mint akit ez valahol is izgatna? Csak azért teszem meg, mert ki tudja mikor van szükségem egy nagyobb segítségre -néztem tovább nővéremet ahogy keresgél. Végül talált két valamilyen nyakláncot, meg egy hajba való... öm.. díszt? Az is, hogy minek.. 

- Semmit se változtál -forgatott szemet. - Hánykor kell ott lenned? -tette bele táskámba a díszeket. 

- Fél négyre -húztam be a piros táska cipzárját. 

- Oké, fél háromra ott leszek és összekészítelek -bólintott, majd kitessékelt a boltból. A suli felé vettem az irányt, felszállva a buszra. Mikor oda értem, már kicsöngettek első óráról, így biztos voltam benne, hogy Taehyung-nak szünete van. Egy vigyort eleresztve léptem át a küszöböt, majd a terembe érve gyorsan ledobtam a táskám, és az ablakhoz léptem. Ott ült Tae a fa alatt, de most egyedül, Yoongi nem volt vele. Lesiettem az udvarra, ahol eddig igen keveset láttak, így mindenki elkerekedett szemekkel nézett rám, mikor kirúgva az ajtót, léptem ki a suli udvarára. Felvont szemöldökkel néztem a bámulókra, majd egyenesen Tae-hoz vettem utam, ahova le is dobtam magam, míg Ő és még az udvar fele ámulattal nézték a jelenetet. 

- Mizu? -mosolyogtam, mikor leültem a padra. 

- Semmi, Yoongi beteg ezért egyedül vagyok -vont vállat kicsit szomorúan. 

- Én itt vagyok -villantottam elő mosolyomat, minek láttán elnevette magát.
- Te hogy vagy? -váltott témát, már kicsit boldogabban.

- Egész jól, megszereztem a holnaphoz a ruhákat -mondtam kicsit halkabban. - Ha kívülről látnám magam benne, eskü azt hinném egy csaj áll ott -forgattam szemet, amit nem igazán láthatott a szemüveg miatt. Éreztem magamon Jungkook égető pillantásait, miről eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt, így próbáltam fokozatosan megkomolyodni. 

- És a hangoddal mit fogsz csinálni? -nevetett Tae. 

- Majd megoldom -legyintettem mosolyogva. - Jut eszembe -húzódtam hozzá kicsit közelebb. - Téged nem zavar? -kérdeztem halkabban, mintha egy titkot árulnék el. 

- Mi? -pislogott nagyokat. 

- Hát.. amiket Jungkook mondott rólad -néztem szemeibe. 

- Miket mondott? -lett kíváncsibb.

- Nem is tudod? Háát... nem szeretném ha tőlem tudnád meg.. -vakartam tarkómat, de pontosan erre a reakcióra számítottam tőle. 

- Nem mondom meg neki, hogy tudom -vágta rá. 
- Szóval tegnap este rám csörgött, és azt mondta hogy nem vagy elég neki -húztam el számat, mire arcára csalódottság ült ki. - Meg, hogy nem tetszik neki, hogy ennyire hagyod magad, és hogy folyton hisztizel -néztem le, mintha megbántam volna amit mondtam, mikor egyáltalán nem. Jó úton haladok afelé, hogy legalább egy kis ideig egymás nélkül legyenek. Szerencse, hogy itt a szemüveg, mások szemébe hazudni simán, az olyan kegyetlen. 
- De hát tegnap azt mondta szereti, hogy hagyom magam meg ilyenek -ráncolta szemöldökét. 

- Igen, de miután elaludtál felhívott, és nagyon ki volt. Azért mondta, mert amúgy is hisztis voltál, és ilyenkor mindig a legjobbat kell mondani a párunkról -vakartam meg tarkómat. 

- Én... azt hiszem most felmegyek -motyogta. - Köszönöm, hogy elmondtad -ölelt meg engem, majd egy köszönés után felment. Következő pillanatba becsöngettek, így az amúgy már tesi cuccban lévő Jungkook-ék is kijöttek az öltözőkből. Mivel összevont tesink van a kilencedikesekkel, ezért én nyugodt szívvel ültem tovább a padon, míg Ők fociztak. Mikor lejátszottak egy fél meccset, Jungkook lihegve dőlt le mellém a padra, mire rá néztem. 

- Miről beszéltetek Taehyung-al? -kérdezte homlokát törölgetve.

- Nem fontos -piszkáltam a padot. 

- Hoseok mond el -szólt rám erélyesebben.

- Hát csak küldött egy sms-t, hogy beszélnünk kellene és lejöttem, és.. hát rólad volt szó -néztem rá, számat beharapva. 

- Hogy? -kérdezte lihegve. 
- Ne mond el neki, hogy tőlem tudod -néztem szemeibe, mire csak bólintott. - Hát csak úgy gondolja, hogy nem szereted, meg nem adsz neki eleget, és egyáltalán nem törődsz vele, és hogy minden fontosabb nála, ilyenek -piszkáltam tovább a padot. 

- Ennek ellenére tegnap azon a kurva erkélyen vallottam neki szerelmet -lett ideges. 

- Mondta igen, de azt is hogy tudja hogy csak azért mondtad, hogy ezt is letudjátok és nyugodt lelkiismerettel feküdj le aludni -néztem rá. 

- Ez egy faszság. Honnan szed ilyeneket? -ráncolta a szemöldökét. 

- És még azt is mondta, hogy nem nagyon élvezi a veled töltött időt -motyogtam, mire csak kezébe temette arcát. Ez is kész. 

- Kössz, hogy elmondtad -állt fel, és csalódottsággal az arcán, vissza állt játszani, és hangulatának -na meg nekem- hála, kikaptak a csapatával. Már csak Yoongi-t kell kicseleznem valahogy, és sikerül amit elterveztem, de Ő egy nagyobb falat lesz.