Pain [TAEKOOK] /BEFEJEZETT/

-3-

Jungkook szemszöge

- Gyere már anyaa! -toporzékoltam a lépcső előtt.

- Mindjárt megyek, de még meg kell csinálnom a sminkemet drágám! -kiabált le nekem.

- El fogunk késni! -ültem le csalódottan a lépcsőre, ugyanis pont színházba készültünk. A Rómeó és Júliát akartuk megnézni, amire én már régóta vágytam. Ekkor megéreztem bátyámat, ahogy trappol le a lépcsőn, majd a nyakamba ül.

- Gyite paci! -nevetett mire én is elnevettem magam, s a nappaliba rohantam vele. Leültünk, s a kedvenc mesénket kezdtük nézni, ami egy kis dínóról szólt, ami elvesztette a házát. Ekkor voltam hét éves, Jimin pedig kilenc, szóval sokszor idegesített, hogy Ő a nagyobb. Apa nem volt otthon, mivel a nagyiékhoz ment, állítása szerint ki akart békülni velük, mivel a mama és a papa megharagudtak ránk, amiért színházba mentünk, ahelyett, hogy velük lettünk volna. Nevetve játszottunk, majd bementünk a konyhába, ahol elő vettük a sütit. Anyáék mindig próbálják elrejteni, de direkt olyan helyre teszik ahol megtaláljuk. Ott majszoltuk a finom édességet, majd a nagy narancslével a kezünkben vissza mentünk a nappaliba, sietve, nehogy lemaradjunk kedvenc mesénk bármelyik részéről is. Leültünk a kanapé elé, közel a tv-hez, mikor lejött anya. Hófehér egybe ruhával, ami tökéletesen kiemelte karcsú alakját, és még lábát is takarta. Barna haja vállára omlott, miközben a családi örökségünk, egy gyémánt nyaklánc lógott nyakában.
- Mit mondtam, mi történik ha közel ültök a tv-hez fiúk? -nézett ránk, miközben az ajtóban támaszkodott.
- Elromlik a szemünk -mondtuk unottan bátyámmal.
- Pontosan. Tessék felülni a kanapéra! -mondta, majd átsietett a polchoz, ahonnan levette a sminkes dobozkáját, míg mi felültünk a kanapéra. Vissza ment a fürdőszobába, majd fél óra múlva nem tudott kijönni, mivel rossz volt a zár. Nehezen ugyan, de felhívtuk apát, aki mondta, hogy indul és kiszabadítja anyát. Vissza ültünk a tv elé, mikor füst szagot éreztem meg.

- Anya odaég a kaja a sütőben! -kiabáltam fel neki. Miután nem jött válasz csak a konyhába mentem, és ekkor megláttam, hogy a mellettünk lévő ház kigyulladt. A tűz gyorsan terjedt mi házunk felé.

- Jimin! -sikítottam, mire bátyám oda rohant mellém és lefehéredve néztük, a vörös szörnyeteget, ahogy közeledik házunk felé. Az ajtóhoz kaptuk tekintetünket, ahol már bejött a tűz, kétoldalt járta körbe az egész házat. Középen egy menekülő út volt, ám én felrohantam anyához.
- Anya, anya! Gyere gyorsan! -kiabáltam, és Jimin-el próbáltuk kinyitni az ajtót.
- Nyugodjatok meg, apátok mindjárt itt lesz, és megoldjuk, csak mondjátok el mi a baj -mondta, mit sem sejtve.

- Ég a ház! -mondtuk szinte egyszerre, mikor is a tűz már elérte szobánkat. Apa toppant be, s egyenesen fel trappolt hozzánk, minket arrébb lökve.
- Jimin vidd innen az öcsédet! -kiabálta apa, miközben az ajtót próbálta húzni, de az nem nyílt. Bentről már meghallottam anya sírását, és néholi kiabálását. Oda is bejutott a tűz. Jimin karomat rángatva próbált kivinni a házból, de én folyton csak a fürdő fele néztem, és sírva ordítottam édesanyámnak.
- Anya! -kiabáltam levegőt kapkodva, és épphogy ki tudtam venni könnyeimtől, ahogy apa ráncigálja az ajtót. Végül Jimin egy nagyobb rántással kihúzott a házból, ám ekkorra kiérkeztek a tűzoltók, és mentők. Négy tűzoltó rohant be házunkba, míg a mentősök hozzánk jöttek oda. Két és fél órát vártunk, míg eloltották a tüzet, de késő volt. Apát még ki tudták menteni, de anya bent maradt, a fürdőben. Pár mentős jött ki, egy hordággyal, amin egy letakart test feküdt; a mi anyukánk. Sírva oda rohantam, hogy megöleljem, mivel nem tudtam elhinni mi történt. Futásomban egy tűzoltó akadályozott meg, aki csak vállamnál fogva vissza tolt apához, de én sírva kiabáltam anya után. Akit végleg elvesztettünk..