Pain [TAEKOOK] /BEFEJEZETT/

-8-

Miután anya kiment, én összekészítettem a pizsimet, majd a fürdőbe vonultam ahol magamra zártam az ajtót és megengedtem forró vizet magamnak. Bemásztam a forró vízbe, a habok közé, majd elővettem a telefonomat amit pizsamámmal együtt csempésztem be a helységbe. Felnyitottam a záróképernyőt ujjlenyomatommal, majd neki álltam netezni, és csak unott fejjel nézegettem a facebook értesítéseket. Miután meguntam a semmit tevést, leraktam a telefonomat pizsamámra, majd hátradőltem a kádban, úgy hogy csak kulcscsontomtól felfele látszódott bármi is. Felpillantottam kábán a plafonra, és csak néztem magam elé, míg el nem kezdett fájni szemem (?) a párától, ami a víz hőmérséklete miatt jött. Vállat vonva kinyitottam az ablakot, ami kicsit feljebb volt a kád előtt, és néztem azon ki. Ahogy gondolataim, úgy a levegő is kezdett tisztulni, és lassan kezdte belepni a szobát a hűvös levegő. Mikor eleget áztattam magam, és a meleg víz is kezdett hideggé átmenni, leeresztettem a vizet, majd kiszálltam, az ablakot becsukva, és a függönyt behúzva. A törülközőért nyúltam, majd lassan megtöröltem testem minden egyes szegletét. Felkaptam alsógatyámat, majd a pizsama nadrágomért nyúltam volna, de észrevettem a mosógép alatt lapuló mérleget. Egy kis habozás után lehajoltam, és kivettem onnan, majd bekapcsolva azt ráálltam. Sokáig csak a plafont néztem, majd egy apró, és aggodalmas sóhaj közepette lenéztem a szerkezetre. A képernyőn a 65-ös szám villogott, amitől egyből görcsbe rándult a gyomrom. Most ez kövérnek számít? Vagy vékony? Középút? Áh. Az tuti nem lehet, akkor Jungkook nem piszkálna miatta. Tuti kövérnek néz. Szemeimbe könnyek gyűltek, majd csak arrébb toltam a mérleget, és leültem, hátamat a kádnak döntve. Felhúztam térdeimet, és előtörtek ismételten önutálkozó gondolataim. Kezeimmel átkaroltam lábaimat, és csak jobban belefúrtam azokba fejemet. Előtörtek könnyeim egy idő után, és csak a hideg padlón zokogtam, míg anyáék azt hitték békésen fürdök, és élvezem az életet a habok között. Ekkor két erőteljes dörömbölés hallatszódott az ajtón, így halkan szipogva néztem oda szemem sarkából. 
- Gyere már ki nyomorék. Ha elfogy a meleg víz, véged -hallottam meg Jungkook hangját, így egyből sírni kezdtem. - Nem hallod? Takarodjál ki onnan dagadék -váltott agresszívabb stílusra mire én szám elé tettem kezem, hogy ne hallatszódjon sírásom. - Jó baszdmeg, holnap meghalsz ha a suliban összefutunk -ütött bele még egyet az ajtóba, mire megijedtem. Gyorsan leöblítettem arcomat, és felöltöztem, majd egyből kimentem, és elakartam menni mellette, de elkapta karomat. 
- Ha mégegyszer--- -kezdte volna fenyegetően de egy pillanatra ellágyult tekintete. - Te sírtál? -ráncolta össze szemöldökét. Gyorsan kiszabadítottam karomat kezéből, majd bementem a szobámba, ahol magamra csuktam az ajtómat. Nagyot nyelve döntöttem homlokomat a faajtónak, és behunytam szemeimet, ahogy hallottam Jungkook halkuló lépteit, a fürdő felől. Sóhajtva elléptem onnan, majd az ágyamba vetődtem, ahol betakaróztam, és ágyamon felkönyökölve elhúztam a függönyt, hogy a hold sugarai belepjék szobámat. Vissza feküdtem, majd csak a párnámra tettem kezem, és néztem a fehér csíkokba jövő éjszakai fénysugarat. Elmélkedésemben anya zavart meg, aki belépett szobámba, így tökéletesen elrontva az összhangot, szobám fala és a hold fénysugara között. 
- Holnap elmegyünk sütizni, jössz velünk? -mosolygott rám, ahogy ágyamhoz lépkedett és vállamig húzta a takarót. 

- Igen. Hányan megyünk? -kérdeztem, miközben arrébb húzódtam, hogy mellém tudjon bújni. 
- Te, Én, DongYul, Jimin, és Jungkook -sorolta a neveket. Mellém feküdt, majd hajamat kezdte simogatni, mire egyből lehunytam szemeimet. - Suli után értetek megyünk, oké? 
Aprót bólintottam, miközben Ő némán simogatta hajamat.

- Tudod... nekem is fura még itt -kezdte. - De hidd el, jó lesz. Majd biztos lesz Yoongi-n kívül is sok sok barátod, mint Jimin-éknek -mondta, mire csak bele gondoltam, hogy akkor biztos én is ilyen leszek. Inkább ne legyenek ilyen "barátaim", elég nekem Yoongi. - Egyébként mi újság a lányokkal? -kuncogott aprót, mire összerándult gyomrom. 

- Semmi -mondtam közömbös hangon, ám a végére majdnem elcsuklott mély hangom. 

- Nem tetszik most senki? -kérdezte mosolyogva, amit hangjából is ki tudtam venni. 
- Hát.. ami azt illeti de -mondtam.
- Hogy néz ki? -kérdezte egyből.

- Hát... magas. Fekete haja van, és szinte már-már fekete szemei. Sportos alkat, és azt hiszem táncol is ahogy hallottam. Sok barátja van, viszont látszik rajta, hogy nem Ő választotta meg Őket. Kedves személyiség, bár néha kicsit bunkó, viszont nagyon vicces. Vagyis néha annak hiszi magát, mikor nem. Minden sportban szinte remekel, és nagyon karcsú, de nem az a csúnyán vékony. Pólón keresztül is látszik néha, a kicsit kockás hasa, ami nem kicsit áll jól neki. Kicsit izmos karjai vannak, viszont csak épphogy. Nagyon gyorsan fut, mindig látom mikor az iskolaköröket futják, és mindig az első, és nem szeret veszíteni. Egyszerűen.. tökéletes -áradoztam, anya szerint egy lányról, míg igazából Jungkook-ról magyaráztam. Hogy hogyan is látom én Őt. 
- Örülök hogy boldog vagy -mosolygott anya, majd egy puszit adott homlokomra és kiment a szobámból. Boldog? Még mennyire...

Reggel izgatottan keltem fel, a délutáni sütizés miatt. Kicsit görcsbe volt gyomrom, hogy ma az osztálytársaim mivel is fognak előállni. Összekészültem, majd a szekrényemen lévő tükörben megcsináltam hajam, majd gyorsan bevettem számba egy tictac-ot, hogy azért mégse legyen olyan rossz leheletem, annak ellenére, hogy nem mostam fogat. Bepakoltam táskámba, majd még egy utolsó pillantást vetettem tükörképemre. Végigmértem fekete tornacipőm, fekete farmerom, és kék pulcsimat, ami kicsit nagy volt rám. Felcsúszott tekintetem arcomra, ott pedig barna szemeimre, mik reménytelenül csillogtak. Apró sóhaj közepette hagytam el szobámat majd a buszhoz szaladtam mi a kaputól nem messze lévő buszmegállóban állt. Leültem az utolsó ülésre, majd úgy buszozgattam el, egészen a suliig, aminek láttán megnőtt a hasamban érzett görcsös érzés. Nagy levegőt véve leszálltam, és besétáltam a kapun, egyenesen át a portán, ahol találkoztam Yoongi-val. Megint kaptunk pár nem túl kedves megjegyzést, de én mindvégig csak meséltem, hogy ma bizony elmegyünk sütizni, és hogy milyen jó lesz. 
- Ha úgy vesszük akkor ez egy randi -mosolyogtam büszkén. 
- Aham. A szüleiddel? -röhögött, mire nekem is el kellett nevetnem magam. Felérve a terembe rögtön hátra indultunk, de amint megláttam padomat, szám elé kaptam kezem.
- Jajj ne..-suttogtam és oda futottam. Tele volt rajzolva az egész, mindenféle megjegyzéseket írtak rá, és egy centi szabadhely sem volt rajta. Ha ez még nem lenne elég, az egész le volt öntve ragasztóval, benne pedig a kémia füzetem volt. Ismét a sírás kerülgetett, míg a többiek jót röhögtek rajtam, kivéve Yoongi aki készségesen oda jött és agyalt velem, hogy most mi legyen. 

Leültem volna székemre, de Suga elkapta karomat és vissza rántott. Először értetlenül néztem rá, majd a székemre mutatott, amin megannyi oda ragasztott rágó sorakozott. 

- Kibaszott kreatívak vagytok -fordult körbe Yoongi. - Taehyung pont ma felel kémiából, szóval valamelyik gyökér, aki benne volt ebbe, az kölcsönadja Tae-nek a füzetét, vagy kitöröm a kezét -mondta a végét már olyan ijesztő hangnemben, amitől még én is megijedtem. Jimin jött be a terembe, egyenesen hozzám, majd amint meglátta a padom először nevetni akart, de aztán rájött, hogy nem kéne így csak mellém érve megsimogatta hátam.

- Hozatok neked újat -mondta vígasztalóan, majd kezembe adott egy zacskót. - Ezt meg otthon hagytad, az uzsid -mondta, majd egy bíztató mosolyt küldött felém, majd elhagyta a termet de előbb rá mosolygott Suga-ra. 

- Elbűvölő..-suttogta Yoongi. 

-  Az.. -mondtam ahogy belenéztem a zacskó tartalmába, és találtam joghurtot benne. Az osztályfőnök jött be a terembe, majd egyből észrevett engem és dühösen oda jött hozzám. 
- Kim Taehyung, ez mégis mi?! -mutatott idegesen padomra. 

- Én se tudom -feleltem félve. 
- Szemtelen kölyök -lendítette meg kezét a levegőben mire hátrébb ugrottam egyet.
- Beszari -kiabálta valaki előröl. Ez a reggel is jól indul...