Pain [TAEKOOK] /BEFEJEZETT/

-5-

Talán fél órával késõbb anyáék is haza jöttek, így sírva borultam anya nyakába, akár egy kisgyerek.

- Mi történt Drágám? -ölelt magához aggódva.

- J-ju...Megvert egy srác a suliba -sírtam tovább.

- Jungkook és Jimin nem állt ki érted? -jött hozzám mostoha apám, és hátamat kezdte simogatni.

- N-nem, csak Jimin -sírtam, miközben anya elõvett nekem egy zsepit.

- Mossuk meg az arcod, utána lefertõtlenítem a sebeidet, utána fürdesz egy kád jó meleg vízben, jó? -nyugtatgatott anya miközben arcomat törölgette.

- Jó..-szipogtam. Elengedtük egymást, és a fürdõbe baktattunk, ahol megmostuk az arcom, és neki állt anya lefertõtleníteni a sebeimet. Levettem a pólóm, ahol megannyi lila és kék, esetleg zöld folt sorakozott, mind mellkasomon mind a hasamon. Karjaim sem néztek ki másképp, kézfejemtõl kezdve vállamig sebesek voltak. Miután megvoltunk ezzel, anya elkezdte megengedni nekem a vizet, de én addig a szobámban lévõ pizsamámhoz mentem. Felkaptam kezembe, majd egy fájdalmas sóhaj után amit Jimin-ék érkezése váltott ki belõlem, bementem a fürdõbe. Anya már nem volt ott, csupán a meleg víz, tele habbal. Leraktam a pizsim, majd lassan elkezdtem levetkõzni és mindent csak úgy oldalra hajítottam. Beszálltam a forró vízzel teli kádba, és a habbal kezdtem játszadozni, akár egy gyerek.

- Nagyon messzire mentél -hallottam meg kintrõl Jimin hangját.

- Szerinted nem jöttem még rá? -rivallt rá Jungkook.

- Szét verted szegény gyereket, és az egész iskola rajta röhög. Szép kis testvér vagy -mondta megvetõen az idõsebb.

- Mintha te olyan ártatlan lennél. Ha te nem szólsz neki oda, akkor én se -mondta a magasabb.

- De nem én vertem véresre! -mondta már halkabban Jimin.

- Jó, hát sajnálom, ez a te hibád. Kérj tõle bocsánatot.

- Az én hibám? -hitetlenkedett Chim. - Az én hibám, hogy olyanokat mondtál neki, az én hibám, hogy felpofozott, és az én hibám hogy megverted? Komolyan?!

- Csak kussolj már! Megbántam, oké?! -mondta ingerülten a fiatal. Csendben hallgattam Õket, míg két kopogás nem hallatszódott.

- M-most én vagyok bent..-dadogtam halkan.

- Bocs -hallottam meg Kook hangját, majd lépteit amik távolodnak.

Megmostam lábaimat, karjaimat, és minden egyes testrészemet, majd leeresztettem a vizet, és kiszálltam a kádból. Nem volt más, így anya törülközõjével törülköztem meg, s utána neki álltam öltözni. Felvettem a szokásos fehér pólót, és a rám vagy két számmal nagyobb nadrágot, majd a szennyesemet a többihez tettem. Kinyitottam az ajtót, és Jimin és Kook állt előttem. Végig mértek, és egyetlen testrészemen azaz a karomon látszódó sebeket kezdték nézni. 

- Ki mehetek? -kérdeztem halkan. 

- Persze, bocsi -állt arrébb Jimin. - De azért ugye jól vagy? -pislogott rám aggódóan. Hányni tudnék az ilyen emberektől, akik csak akkor vannak velem ha miattuk van bajom. 

- Igen..-mondtam, és kikerülve őket a szobámba mentem. Pár perc múlva már vacsorához készülődtünk, így én meg a két fiú lebaktattunk az étkezőbe. 

- Fiúk... beszélnünk kell -szólalt meg DongYul. 

- Miről? -kérdezték szinte egyszerre, miközben ettek, de azért rám pillantottak.