Pain [TAEKOOK] /BEFEJEZETT/

-18-

- Soha többet nem hagyhatsz el ennyi időre! -mondta Jungkook miközben még mindig egymást öleltük.
- Mennyi ideig nem voltam magamnál? -kérdeztem pulcsiját markolászva.
- Egy hét -vágta rá.
- Mi? Nekem fél órának tűnt -csodálkoztam el.
- Taehyung én... én őszintén sajnálom. Mindent. A csókot, a tetőt, hogy megvertelek, és hogy miattam vagy itt -mondta fejemet simogatva.
- Nem miattad vagyok itt, az én hülyeségem volt -mondtam nyakába bújva.
- Ha nem vágom hozzád, hogy semmit se tudsz a szerelemről akkor nem akadsz ki, és nem mész el a régi házunkhoz -mondta fejemre puszilva.
- Egyébként Jungkook..-kezdtem. - Lehet, sőt biztos hogy hülyének fogsz nézni és nem fogsz hinni nekem, de azért elmondom. Szóval..amíg nem voltam magamnál, találkoztam anyukáddal -mondtam ki, mire eleresztett öleléséből, és csak nézett rám.
- Mi? -jött ki csak ennyi a torkán. Elmeséltem neki mindent, majd csak kezére tettem kezem, s össze kulcsolta ujjainkat.
- Ez...nagyon durva -mondta. - Hogy nézett ki? -kérdezte, miközben lehajtotta a fejét és ujjainkkal kezdett játszani.
- Magas volt, barna hajú, és valami hosszú fehér estélyi volt rajta egy nyaklánccal -mondtam visszaemlékezve. - De egyébként fiatal volt, olyan 30 körül -tettem hozzá, mire csak felemelte kezem, és kézfejemre puszilt.
- Nagyon hiányoztál -suttogta bőrömre, majd ajkaimhoz hajolt, amiket egy finom csókba hívott. Hajába vezettem kezemet, míg Ő kezét arcomra tette, miközben nyelvünkkel megvívtuk a csatát, hogy ki is vezesse az édes csókot.
Egy pillanat alatt le lettem dominálva, ám mielőtt fejem nagyon vörösbe ment volna át, nyitódott az ajtó, és ezért elváltunk egymástól, de csak addig hogy orrunk össze érjen. Jimin jött be a szobába majd mikor meglátott minket, kitolatott és szólt anyáéknak.
- Taehyung -rontott be a szobába anya aggódva. Szó szerint arrébb lökte Jungkook-ot, majd hozzám érve szoros ölelésbe vont, mit viszonoztam is. - Annyira aggódtam! Nem esett bajod? Jól vagy? -kezdett kérdezősködni mire elnevettem magam és minden kérdésére választ adtam. Az orvos is betántorgott a szobába, és azt mondta nemsokára elhagyhatom a kórházat, olyan 2-3 nap múlva.

Kín keservesen ugyan, de átvészeltük azt a 3 napot, így felszabadultan értem haza, kezemben Jungkook kezével. Anyáék először ellenezték kapcsolatunkat, majd felkeresték a pszichológusomat -akinél egyszer se jártam még- hogy ez legális-e, mire mondta hogy semmilyen rokoni kapcsolatunk nincs, így olyan mintha egy sima meleg pár lennénk. Yoongi azt mondta délután jön át, ugyanis engem se anya, se Jimin, se Jungkook nem enged sehova egyedül. Felmentem a szobámba, ahol semmise úgy volt ahogy hagytam. Ruháim az ágyamon, ami véletlenül állt a sarokban.
- Volt hogy átjöttem aludni ide, mert hiányzott a Tae illat -magyarázta a mögöttem álló Jungkook. Kezét alkarom külső részére tette, s óvatosan végig simított azon, majd puha ajkaival lassú, és gyenge puszikat hintett nyakam vékony felületére. Egy sóhaj közben hátra döntöttem fejemet vállára, hogy jobban hozzá tudjon férni nyakamhoz, mire egy aprót előre lépett és becsukta magunk mögött az ajtót. Lassacskán átváltott nyakam kényeztetésénél, lassú csókokra, amik miatt kissé megremegtek lábaim, de izmos karjai közt tartott, így nem estem ott helyben össze, akármennyire is sikerült volna. Ismét számba haraptam egy kicsit, mire ajkaival apró puszikat kezdett adni arcomra, majd végül számhoz érve egy lassú csókra hívott, amibe bele is mentem. 

- Holnap jössz suliba? -kérdezte visszatérve nyakamhoz.
- Nem, még 1-2 napot itthon kell maradnom anya szerint. Addig hátha történik velem valami, ha meg nem akkor a lelki állapotom javulhat -vontam vállat. 
- De hát azt mondták nincsenek komoly sérüléseid, még a karod se tört el -mondta furcsálva mire vállat vontam.

- Nem vagyok orvos, nem tudhatom -nevettem. Elmosolyodott, majd vissza váltott a kicsit komoly, de egyébként nagyon szexi Jungkook-hoz. Mondjuk Ő mindenhogy jól néz ki... Na mindegy, ezt nem most beszélem meg magammal. 

- Szóval akkor nem? -kérdezte orrát nyakamhoz érintve, amitől ismét megremegett egész testem, és a lehető legvörösebb színt vette fel arcom. - Akkor nyugodtan megtehetem ezt -mondta, ám ekkor még nem sejtettem mit szeretne. Ajkaival nyakamra tapadt, és azt csókolgatta, majd kicsit bele is harapott, de összességében csak szívogatta a puha bőrt, így kezem akaratlanul is arcára vándorolt, majd miután végzett nyakammal ismét megcsókolta számat.

- Kijövök a kórházból, és máris vissza akarsz juttatni -motyogom, mire csak nevet egyet nyakamba, és elenged lassan, miután lábaimba visszatért minden erő. Az ágyhoz sétált, majd levette róla az oda dobált ruháimat, és vissza tette azokat a helyükre, mire én oda mentem, és leültem a puha takarómra. - Oda adod a melegítőmet, meg az egyik pulcsimat? -kérdeztem, mire kivette kedvenc Puma-s melegítőmet, és fehér pulcsimat. Lassan levettem pulcsimat és felvettem a fehéret, de még ugyan elég fájdalmas volt a mozgás, így lassítottam kicsit. Kigomboltam fekete farmeremet is, mire Jungkook oda kapta a fejét, én pedig ismét zavarba jöttem. Tudtam, hogy ezzel csak húzom az időt, mégis fájdalmasabb lett volna ha gyorsítok a tempón, de ugyanolyan lassú mozdulatokkal szenvedtem fel magamra fekete melegítőmet is, majd befeküdtem a párnáim közé, aminek nagyon Jungkook illata volt. 
- Hoseok! Le ne merd rakni a kurva telefont! Nem! Te is! Hoseok a kurva anyádat, nyugodjál már le! -kiabált a folyosón járkálva Jimin. Kérdő tekintettel néztem Jungkook-ra, aki csak ruháimat pakolta.

- Együtt vannak majdnem két hete, de többet veszekednek mint egy 50 éve együtt lévő házaspár -mondta sóhajtva. 

- Mi történt? -kérdeztem a takarómat piszkálva.

- Hoseok beszélgetett valami csajjal, mire Jimin féltékeny lett, így féltékennyé tette Hoseok-ot, mire az le ribancozta Chim-et, most pedig a napokban ide-oda megy a másik buzizása, miközben együtt vannak -mondta becsukva szekrényemet, majd hozzám sétált és lefeküdt mellém az ágyamra. - De attól még szeretik egymást, bár J-Hope elég fura mostanában -mondta és hajamat kezdte simogatni, mire lehunytam szemeimet, és mellkasához bújtam, pulcsijának beszívva édes illatát. 

- Annyira elmennék valahova -mondtam témát váltva, és közben megöleltem Őt.

- De nem mész, mert bajod eshet -mondta hajamba puszilva.

- Mióta érdekel téged, hogy mi van velem? -csúszott ki a számon, mire kínosan elnevettem magam.

- Mióta rájöttem, hogy szeretlek. Azaz az első pillanattól kezdve -mondta, és tovább simogatta buksimat, mire arcomra egy levakarhatatlan vigyor ült ki. Próbáltam elfojtani a mosolyomat, de annál inkább nem sikerült, így csak beletörődtem.

- Amúgy nem vagy éhes? Még semmit se ebédeltünk, és mindjárt 4 óra -mondta a telefonjára nézve. 

- De, de nem akarom hogy elmenj mellőlem. Rendeljünk, fizetem -néztem rá kiskutya szemekkel.
- Jó -nevetett, majd felhívott egy közeli pizzázót, ahonnan két sima sajtos pizzát rendeltünk, amihez járt kóla is. Az ágyon feküdtünk, majd mikor megérkezett a pizza én mentem le, mondván, hogy Jungkook így is sokat tett értem. Az ajtót kinyitva lefagyott arcomról a mosoly, és csak néztem az előttem álló, kissé ducibb férfit. 
- A...apa?!