Táncos

I. rész

- Kelj fel te szerencsétlen! - hallottam meg barátnőm hangját, majd egy pillanat múlva már csak egy puffanás érte az arcomat. Jenie telibe találta a párnával a szép, reggeli fejemet, ami áll egy adag hajból, pár karikából a szemem alatt, és száradt bőrből.

- Hagyjál már! - dobtam vissza a párnát a semmibe, majd kikászálódtam a fincsi, meleg ágyamból. A francnak kell suliba menni, annyira kedvem lenne még fentrengeni, és dögleni.

- Gyerünk Candas, indíts a fürdőbe, és rendes emberként gyere ki - röhögött a már elkészült, felöltözött, útrakész Jenie. És csak érett, 16 évesként cselekedtem, és kinyújtottam rá a nyelvem.

A fürdőszobában a tükörbe nézve nem is fogadott olyan rossz látvány. Egy átlagos lány nézett rám vissza, aki most kelt, és nem a hajas Azog A Hobbitból. Szőke hajam a derekamig ér, kék szemem pedig csak úgy sugározta a magabiztosságot. Kicsit molett-alkatom van, és rohadtul nem vagyok megelégedve vele. De három éve egyre jobban alakul a fogyásom. Ugyanis hiphopozok, és nemrég kezdtem a szteppet. És hogy miért pont ez a két tánc?

A hip-hopot három éve tolom folyamatosan, rengetegszer mentem, pontosan hetente négyszer, de egy éve csak kétszer járok, mivel elkezdtem szteppelni. Jenie inspirált, ő akkor kezdte a szteppet, amikor én a hip-hop-ot. És mindketten imádjuk a táncot... az életünk szerves részévé vált, ahogy mi egymásnak. Két éve folyamatosan együtt vagyunk, és imádjuk a másikat.

- Na, indulás - vigyorgott a veszedelmesen rövid gatyájában, és hasvillantós pólójában. Teljesen mások voltunk kinézetileg. Ő volt a vékony, csinos, gyönyörű barátnő, aki bármit ehet, nem szed fel egy dekát sem. Fekete, vállig érő haja van, és mogyibarna szeme. Kicsit még kockás is a hasa, de ízlésesen, a fiúk csorgatják utána a nyálukat. Én meg... 16 évesen 68 kg, egy gramm izom sincs rajtam, pedig próbálok én fogyni. De egy hét múlva nyári szünet, és elhatároztam, hogy akkor lefogyok. Menni fog.

- Utállak - dünnyögtem, majd felkaptam a legelső gatyát, és pólót, ami a kezembe került, majd elindultunk.

- Na és mesélj, mi van a fiúkkal? - kérdeztem vigyorgva barátnőmre nézve.

- Hát... van valaki... - nevetett olyan tipikus Jenie-sen.

- Tippelek! - vágtam a szavába. - Ő is szteppel, és jön a jövő nyári táborba!

- Hát... - kezdte halkan. - Igen...

- És ebbe a suliba jár? - kérdeztem, hátha tudom osztályozni. És hogy mi az az osztályozás? Jenie-vel szoktunk olyat csinálni, hogy mondjuk ülünk a buszon, és a velünk egykorú fiúknak adunk pontot egytől tízig. És eddig nem volt tizesünk...

- Igen, felettünk jár eggyel - mosolygott.

- És tizes? - sunnyogtam.

- Nekem totálisan! - kacsintott, majd nem vetett fel új témát, ugyanis megérkeztünk a sulihoz. A kis csapatunk hat lánytagból áll, emellett van két fiúbarátom.

- Na kik jöttek meg? - hallottam meg Letty hangját. A vörös hajú, kicsit arrogáns barátnőnk tárt karokkal várt minket, mi meg örömmel öleltük meg jó szorosan.

- Hello, te egoista - nevettem, majd körbenéztem, hátha megtalálom a többi tagját a csapatunknak.

- Kiket látnak szemeim? - ordított a kapuból Kelly, a másik szép barinőnk. A lány nagyon szép, aranybarna haja van, vékony, magas, dögös. Nem baj, van, aki korrigálja, nem szeretnék szemét lenni. Az ötödik tag, Melanie a kis visszafogott, nem nagyon szép barátnőnknek tele van pattanással az arca, zsíros a bőre, és senkihez sem szól. Még velünk sem beszél, csak azért van velünk, mert jóban van a hatodik taggal, Zoe-val, de ők inkább egy másik klikk. Szóval mi vagyunk, hatan: Jenie, Melanie, Zoe, Kelly, Letty, és én. Csak az én nevem nem végződik "i"-re.