Táncos

XXIII. rész

*Június 18*

Eljött a verseny napja. Baromira izgulunk, mindannyian. Rengetegen vannak itt, alig lehet levegőt kapni az apró váróteremben.

Az elmúlt hónapokban rohadt sokat gyakoroltunk Andrew-val, és meg is lett az eredménye. Baromi jól sült ki a koreó, imádjuk mindketten, és már a könyökünkön folyik ki az egész. Éjjel-nappal gyakoroltunk, és rettenetesen izgulunk a bekerülés miatt.

- Ne izgulj Candas - suttogta a fülembe a mellettem ülő Andrew. Biztatásképp a kezemre helyezte az övét, és összekulcsolta az ujjainkat. Egy pillanatra kihagyott a szívem, de utána megszorítottam a fiú kézfejét. Kicsit talán túl erősen, mert csak ropogást hallottam.

- Te se - néztem Andrew szemeibe, mire bólintott, és már pont akart valamit mondani, de bejött egy harmincas nő. Belépésekor mindenki egy pillanat alatt csöndben lett.

- Sziasztok! Mint tudjátok, három zsűri lesz, aki értékelni fog titeket. A válogató több napos lesz, ugyanis egy enyhe túljelentkezéssel kerültünk szembe. De megoldjuk, és mindenkire kerül sor. Nos, kategóriák szerint fogunk haladni. Az első három nap lesz a táncosok selejtezője, a másik három nap pedig az énekeseké lesz. Ma a hip-hop lesz a téma, úgyhogy megkérném az összes táncost, akit érint, hogy gyertek át egy másik terembe, ahol majd szólítunk titeket - mondta kicsit hadarva a hölgy, majd mikor befejezte a monológot, vagy százan felálltunk, és követtük őt.

- Nagyon sokan vannak - hajoltam Andrew füléhez, mire a fiú elkezdett bólogatni.

- Jók leszünk, hidd el - karolta át a vállamat, majd így haladtunk tovább.

Ezután elértünk egy váróteremhez, ahova leültettek minket, majd hívták is az első csapatot, akik 10-en voltak. Itt kicsit megijedtünk, hogyha ők be lesznek válogatva, akkor enyhén szólva megszívtuk.

Volt egy egész nagy kivetítő, amin láthattuk a zsűriket, valamint a versenyzőket.

- Na ne! - kiáltottam fel, amikor láttam, hogy Yvett az egyik zsűritag, ezzel felhívva magamra a figyelmet. - Bocs.

És elkezdődött a selejtező. Az első csapat rögtön belecsapott a lecsóba egy pörgős számmal. Jók voltak, semmi kétség, de sokan rontottak, így megbeszéltük Andrew-val, hogy nem miattuk nem fogunk bekerülni.

Utánuk még sok jó csapat, és sok rossz csapat jött. És aztán hívtak minket. A szívem elkezdett hevesen verni, amikor meghallottuk a nevünket. Tudtuk a táncot, de most mégis bennünk volt az izgulás, és a para.

Még táncolt az előző banda, amikor minket megállítottak. Egy kicsit ki kellett eresztenem.
A szememet lehunyva mélyet sóhajtottam, miközben lábujjhegyre álltam. Mindig ezt csinálom, amikor ideges vagyok. A kezemet a hátam mögött összekulcsolom, és mintha el akarnék repülni. Az órákon mindent megtanultam, és ez csak egy beválogató a táborba, de mégis... most félek... ezt a versenyt meg kell nyernünk. És sikerülni fog, ebben semmi nem akadályozhat meg.

Szólítottak minket. Mehettünk.

- Sziasztok - köszönt az egyik fiatalabb zsűritag mosolyogva. - Kik vagytok, és mivel jöttetek?

- Nos, én... - kezdtem bele, de Yvett beleszólt.

- Inkább átveszlek titeket - kacsintott ránk, mire én elnevettem magam, Andrew meg csak nézett nagy szemekkel. - Szia Candas. Hogy érzitek magatokat?

- Én izgulok egy kicsit - vallottam be, de egy aprót talán lekicsinyítettem a dolgokat, ugyanis valósággal rettegtem.

- Én megvagyok, de dúl bennem az adrenalin - szólalt meg a fiú a hátam mögül, mire Yvett felkacagott.