Táncos

V. rész

- Gyerünk Candas! Mindjárt indulunk! - ordított fel Anya, mire még gyorsan végignéztem mindent, mert teljesen olyan érzésem volt, hogy valamit itthon hagyok. Mégiscsak Európába megyünk!

Jó érzés töltött el, ugyanis eléggé sikerült lefogynom, pontosan két ruhaméretet. Így a haspóló is jól állt.

- Kész vagyok - hurcoltam le a bőröndömet és a táskáimat, és megálltam a nappali közepén. Anyáék szintén útrakészen, vigyorgva néztek körül a házban, majd kisétáltunk az utcára a kocsinhoz, és felhívtunk mindenkit, hogy egyeztessünk.

Pár perc múlva az egész delegáció a házunk előtt bandázott. A szülők egymással hadartak, hogy ki menjen elöl, hogy üljünk a repülőn, satöbbi. Mi csak öten körbe álltunk, és egy kicsit dumálgattunk úgy... mindenről.

- Na, srácok, beszállás! - ordított fel Kate, mire mindenki szó nélkül bepattant az autóba, és kezdődhetett a közel 17 órás út Ausztriába.

***

- Kedves utasaink! Kössék be magukat a biztonságuk érdekében, leszállunk - szólt a pilóta, mire Jenievel megkapaszkodtunk egymásban, és izgatottan megszorítottuk egymás kezét.

- Hát.. itt vagyunk - néztünk körül, akikor földet értünk. Nagyon szép hely volt, egymást takarták a hegyek, a felhőket szúrták át a csúcsaik, a mezők zölden rikítottak, az erdők gyönyörűen övezték az apró tavakat...egyszerűen eszméletlenül csodás volt az egész... bevallom, egy kicsit meg is könnyeztem a tájat.

- Itt van a közelben a hotel, gyertek, buszozzunk egy kicsit - mondta Thomas, mire felkerekedett a pereputty.

A busz teljesen máshogy nézett ki, mint Ohioban, de mégis nagyon tetszett az egész. Az emberek nagyon örültek nekünk, ahogy kb tízen hatalmas bőröndökkel feltolakodtunk a járműre.

A hotelhez érve hatalmasat sóhajtottunk. Nagyon szépen nézett ki az épület, a fagerendák szabályosan álltak, diszkrét keretet adva a bejáratnak. A társaságunk megjelenése a recepción nagy bajt váltott ki.

- Ez érdekes lesz - súgtam Jenienek, amikor Anya és Kate odaálltak a recepcióshoz, és elkezdtek magyarázni. Csak 30 percbe tellett a becsekkolás. Csak.

- Itt vannak a szobakulcsok, rendezkedjetek be, aztán a 304-esben találkozunk és kupaktanácsot tartunk - hadarta Tiara, majd mindenki sietett a szobájába. Jenievel a 306-os volt a szobánk. Hatalmas volt, tiszta, és a kilátás pont egy hegyre mutatott... el voltunk ájulva.

- Ez a hely gyönyörű! - dobta magát le az ágyra barátnőm.

- Az! - értettem egyet, majd levágtam magam mellé.

- Hahóó lányok! - hallottunk meg két fiúhangot. Kinyitva az ajtót Ben és Leonard állt a küszöbön, és magukat beengedve betolakodtak a szobánkba. - Nekünk is pont ilyen, ez óriási!

- Jah, tök király - vigyorgott Ben. - Este gyertek át hozzánk, bulizhatnánk.

- Jóóó - csapott le a lehetőségre Jenie. Én mosolyogva bólogattam. Aztán megérkezett Ethan is, és ráfagyott az arcomra a mosoly.

- Hello csajszik - jött be ő is a szobába, mire elsápadtam. Vannak itt olyan privát cuccok, amiket nem lenne jó, ha Ethan látna. - Kupaktanács, gyertek.

- Oké - bólintott Jenie, majd előreengedve a fiúkat elindultunk. - Helyes ez az Ethan...

- Ne is képzelődj - vágtam rá rezzéstelen arccal, majd gyorsan Leohoz siettem, nem akartam látni barátnőm arcát.

***

- Na, hogy ízlett a vacsi? - kérdezte Anya, majd meg sem várva a válaszomat, azonnal elkezdte mondani, hogy az ő hala milyen finom volt. Én csak mosolyogva csóváltam a fejem, majd amikor már a huszadik mondatát kezdte a vacsorája dícsőítéséről, egy megmentőt kerestem, de senki nem tűnt szabadnak.