Táncos

XXIV. rész

Eljött a második nap. Most van a sztepp, és a páros. Kíváncsiak voltunk, hogy ki hogy fog teljesíteni, de ez már minket nem érintett, ugyanis már túl voltunk a nehezén.

Viszont izgultam Jenie miatt, ugyanis rengeteget készült ő is a versenyre. A zsűrik elfoglalták a helyüket, ahogy mi is. Meg tudtuk beszélni a szervezőkkel, hogy aki végzett, az meg tudja nézni a többi versenyzőt.

- Akkor jöjjön az első csapat - szólalt meg az egyik férfi, mire mindenki elnémult, és felvonultak a fellépők.

A szteppre is sokan jelentkeztek, de őket nagyobb csapatokba osztották be, így is lehetett, hogy hamarabb végeztek. Jenie egy hatfős vegyes csapatban volt, és mesésen teljesített, ahogy mindig. Mást nem is vártam volna tőle.

A végén lihegve, de mégis nevetve lesétáltak a színpadról, én megy szoros ölelésbe vontam a barátnőmet.

- Ügyes voltál, te! - szorítottam magamhoz, mire Jenie mosolyogva elkezdett bólogatni.

- Köszi - vigyorgott, majd mellém állt, hogy figyelje a többi fellépőt. Mindenki jó volt, de Jenie-ék voltak azok, akiknek 100%-os esélyt adtam a bekerülésre.

Egy óra után minden szteppes csapat végzett, és láttuk, hogy a zsűri feláll, és szólni akar, de túl nagy volt a hangzavar. Amint mindenki észrevette, hogy a férfi beszélni szeretne, egy pillanat alatt elcsendesedtünk.

- Köszönjük a csapatoknak, akik most léptek fel. Tartunk egy öt perces szünetet, és utána jöhetnek a párosok - mondta a zsűritag, mire egyszerre álltunk fel, és mentünk ki a már túl meleg teremből.

A szünet gyorsan eltelt, a csapatok együtt beszélgettek, egy kicsit ismerkedtek másokkal is, de a klikkesedés megvolt.

- Jók voltak a szteppesek - mondta Andrew, miközben az automatából próbálta kiszedni a csokiját. - Mi van ezzel a szarral?

- Ne üssed, azzal csak rosszabb lesz - vettem el a kezét, mivel a fiú már teljes erőből verte az üveget.

- De nem köpi ki a csokimat! - nézett idegesen, mégis szomorúan rám, majd megpróbálta utoljára kiszedni az édességet, és mivel látta, hogy az autómata benyelte a pénzt, egyet ütött a dobozra. - Dögölj meg!

Nevetve simítottam végig a kezén, majd intettem neki, hogy menjünk, mert vége lett a szünetnek.

- Nos, most jönnek a páros táncosok, és ha lesz ma idő, akkor megnézzük a balettosokat is - mosolygott Yvett, majd leült a székére, és nekünk is mutatta, hogy foglaljunk helyet.

A táncosok nem voltak sokat, összesen talán húsz párt láttunk. Jók voltak, bár nekem, és ahogy láttam, Andrew-nak sem jött be az a tánc. Egyszerűen nem értettük a szépségét, de attól még nem undorodtunk, vagy ilyesmi. Páran meg hatalmas élezettek, és csillogó szemekkel nézték a párokat.

Körülbelül háromnegyed óra után végeztek a párok, így megint figyeltük, hogy most a négy zsűritag közül ki fog felállni. Fogadtunk is, és vesztettem.

- Köszönjük a párosoknak! És most, mivel belefér az időbe, jöhetnek is a balettosok - tapsolt kettőt a zsűriasztal legszélén ülő nő, mire mi sóhajtottunk egy nagyot, de elhelyezkedtünk a székünkben, és figyeltük, hogy a többi táncos milyen lesz.

- Sziasztok! Mi vagyok a Hattyúk, és... - kezdte el az első csapat, de az egyik zsűri félbeszakította.

- Nem kell bemutatkoznotok srácok, ismerünk titeket. Na mutassátok, mit hoztatok ebben az évben? - kérdezte a férfi, mire a csoport tagjai előkelőn, és lenézően elmosolyodtak, és elkezdték a táncot. Nem voltak szimpatikusak, mégis baromi jól mozogtak. A koreográfia egyszerűen tökéletes volt, nem győztük figyelni őket.