Táncos

XXII. rész

Reggel iszonyatos fejfájással keltem. A nap a függönyön keresztül szűrődött be, de még úgy is megvakultam. Ahogy végignéztem magamon, csak egy nagyobb fekete póló volt rajtam. Beleszagolva megéreztem azt a tipikus illatot, amit bármikor, bárhol felismerek. Ethan.

Amikor megpróbáltam felülni, a fejembe olyan szintű fájdalom nyilalt, amitől inkább visszadőltem. Elkezdtem forogni, és amikor elfordultam 180 fokkal, megláttam magam
Mellett a fiút.

Olyan édesen aludt, az ajkai enyhén el voltak nyílva, a haja kócos volt, a szemei nyugodtan voltak csukva. A kezemet az arcán végigsimítottam, miközben a szívem hevesen vert.

- Szia - mosolyodott el aranyosan, a szemeit még mindig nem nyitotta ki.

- Jó reggelt - köszöntem, majd megint megkíséreltem a felülést, de ismét nem jött össze.

- Jól vagy? - kérdezte, mire nyögtem egyet. - Ezek szerint nem annyira.

- Fáj a fejem. Borzasztóan - néztem bágyadtan Ethanre, mire ő bólintott, és lekászálódott mellőlem az ágyról, majd kisétált a szobából.

Megpróbáltam felállni, vagy legalább felülni, de nem ment. Ezután elkezdtem azon agyalni, hogy mit csinálhattunk, hogy ennyire fáj a fejem. Meg amúgy a térdem, meg a fenekem is.

Nagy nehezen, mindent a földre lökve sikerült talpra állnom, de annyira szédültem, hogy visszaültem. Megpróbáltam emlékezni, hogy mi történt, mit csinálhattunk, és satöbbi.

Lassan, komótosan lebattyogtam a lépcsőn, majd kivel rohadásul szédültem, az utolsó pár fokot faszántosan kihagytam, így lecsúsztam, és  hatalmasat zakóztam.

- ÁÁ! - ordítottam fel a földön fekve. Felülve elkezdtem fájlalni minden tagomat, ami sajgott. Szóval körülbelül mindenemet.

- Jól vagy Candas? - hallottam távolról Ethan hangját, mire nyögtem egyet. Nagy nehezen felálltam, és két lábon maradtam, hálás köszönetet adva a falnak.

A fiúhoz érve levágtam magam a legközelebbi székre, majd nagy szemekkel ránéztem.

- Úgy nézek én ki, mint aki jól van? - kérdeztem fáradtan, mire Ethan felnevetett. Az a kacagás pedig a napom fénypontja volt. Megráztam a fejem, ami baj volt, majd utána hátradőltem, és elfolytam a széken.

- Mit műveltél az előbb? - kérdezte Ethan, mire halkan felnevettem.

- Csak másnapos vagyok - suttogtam, mert nem esett jól hangosan beszélni, meg amúgy is, elkezdett tőle fájni a fejem.

- Gyere, itt van kávé - tett le elém egy bögrét, amire azonnal lecsaptam. Miután megittam az italt, csak akkor vettem észre, hogy Ethan nem viselt pólót, így az utolsó kortyot félre is nyeltem. És az nem segített, hogy a fiú nevetett.

- Ne nevess - raktam le a bögrét, miután kiköhögtem magam.

- Jólvan, bocsánat - tette fel a kezeit védekezően, majd megkerülve az asztalt helyet foglalt mellettem.

- Ethan... - szólaltam meg halkan, mire a fiú felkapta rám a tekintetét. - Mi történt tegnap?

- Mennyire emlékszel? - kérdezett vissza, mire elmondtam neki mindent, ami megmaradt a szilveszter estéből. Egészen a képszakadásig.

- Értem - mondta hosszas csend után, majd sóhajtott egy hatalmasat, amiből nekem nem az jött le, hogy biztonságos, vagy jó dolgot csináltunk. Vagy csináltam.

- Mit csináltam, amikor az asztalon táncoltam? - néztem a mellettem ülő csodára, miközbena tekintetemet a földnek szegeztem, mert baromi cikinek éreztem a helyzetet.