Táncos

XII. rész

- Nem hiszem el, hogy ez történik... - motyogtam magam elé úgy, hogy Jenie is hallja. Eljött a nap, amikor Ben elutazik. Előző nap, miután hazamentünk a parkból, nekiálltam bőgni. Rengeteget. Mégiscsak a legjobb barátom megy el, akit több, mint nyolc éve ismerek, és szeretek.

- Pedig de... - sutyorogta vissza a barátnőm, miközben lejegyzetelte, amit a tanár mondott. Töri volt, amit untam, mint a szart, de túl kellett élnem.

- Mennyi óránk van még? - kérdeztem halkan a lánytól.

- Hmm... talán kettő, vagy három - suttogta, majd mivel kicsengettek, felemelte a hangját. - Hidd el, fogunk még találkozni Bennel, vissza fog többször jönni, és majd mi is kimegyünk hozzá. Nyugi.

- Nem akarom, hogy elmenjen... - remegett meg a hangom, de megembereltem magam, és elkezdtem inkább keresni őket. De nem találtam egyikőjüket sem. És egyre idegesebb voltam. Annyira, hogy az egyik órán, pont kémia volt, és én Bennel vagyok, de az nem lényeg, szóval annyira felidegeltem magam, hogy összeroppantottam egy kémcsövet. Úgy, hogy nem kísérleteztünk. Csak a kezembe akadt, Ben került szóba, én meg azt vettem észre, hogy már csak üvegszilánkok vannak a kezemben, és folyik a vér a tenyeremből. Hupsz.

- Opal, maga mi a francot csinált?! - ordított fel a tanár, mire én sokkoltan ránéztem.

- E-elnézést, azonnal feltakarítom... - motyogtam, mire páran elkezdtek segíteni, páran ültek, és néztek. Oh, a jó kis osztályközösségünk, oh...

- Hát elvárom... - mondta szemforgatva a tanár, majd egy kicsit ő is lehajolt segíteni. Azért a tanárok is emberek.

- Szóval, ez mi volt Candas? - kérdezte Mrs. Yoll, mire elhúztam a számat.

- Csak rossz érzések törtek elő - mondtam halkan, mert nagyon nem akartam abban az állapotban balhét.

Óra után rögtön a mosdóba siettem, hogy lemossam a kezemről az odaalvadt vért. Nehézkesen, de lejött a bordó genny. Utána kicsit az arcomat is megmostam, majd megigazítottam a hajam, és a ruhám.

- Mi történt Candas? - lépett ki a mögöttem lévő fülkéből az egyik évfolyamtársam, Ginny, és érdeklődve figyelte megviselt arcomat.

- Idegi összeomlás. Ideiglenes... - néztem a szemébe a tükörből, mire maga felé fordított, és a vállamnál fogva megtámaszkodott.

- Miért? Nem nagyon akarlak megbántani, de ritka szarul nézel ki... - csóválta a fejét, mire elmosolyodtam.

- Tudom. Napok óta ez van - vontam meg a vállan, majd a lánnyal együtt kisétáltunk a mosdóból.

- De még mindig nem mondtad meg, miért - mondta idegesen. Magamban elmosolyodtam, mert nem tudtam, miért nem beszélgettünk többet.

- Nem tudom, mennyire ismered Ben Clums-ot - kezdtem ránézve.

- Évfolyamtársak vagyunk, az arca előttem van - mosolygott. - Miért?

- Elutazik... - hajtottam le a fejem, de már mást nem tudtunk megbeszélni, mert becsöngettek.

- Majd még talizunk, szia, tűzök órára - intett egyet mosolyogva, majd elfutott. Én is így tettem, elrohantam matekra. Pfuj!

- Na, értitek? - kérdezte a tanárunk, mire pár kockagyerek bólintott, én meg örültem, hogy ezt a mondtatot megértettem.

- Nem - motyogtam hang nélkül.

- Szuper, következő óra után meg is mutathatjátok, mennyire - mosolygott Mr. Haunt, de inkább kárörvendő vicsornak tűnt. Lehet, hogy csak az én szememben.