Táncos

X. rész

Azóta az éjfél óta semmi nem történt. Nem láttam se Bent, sem Ethant. Hívtam mindkettőjüket, de mindig vagy kisípolt a telefon, vagy órákig csöngött ki, de semmi. Nagyon ideges voltam.

Kedden a próba után, amit meg kell jegyeznem nagyon jó volt, rengeteget haladtunk, elmentem Benékhez, mert nem tudtam, mit kezdjek. Nagyon sok üzenetet hagytam nekik, de nem válaszoltak, még csak életjelet sem adtak.

- Hello Tiara! - köszöntem a nőnek, aki mosolyogva nyitott ajtót. - Merre vannak a fiúk?

- Itt bent, miért? - kérdezte furcsán nézve, de a szemeiben mintha azt láttam volna, hogy titkol valamit.

- Oké, köszi - mosolyogtam, majd felrohanva a srácok szobájához kopogtam hármat.

- Igen - hallottam Ben hangját, mire benyitottam, és elég érdekes látvány fogadott. Ugyanis a szobában hárman voltak: Ben, Ethan, és egy idegen nő. Furcsán néztem, nem értettem, hogy ha zavarok, miért enedett fel Tiara.

- Zavarok? - kérdeztem, mielőtt bármit csináltam volna. A fiúk némán megrázták a fejüket, a nőci pedig leporolva a szoknyáját (hogy nem fagyott be a segge ilyen kicseszett hidegben?!) felállt a székről, amin addig ült.

- Pont indulok, úgyhogy nem. Köszönöm fiúk - mondta, majd elköszönt tőlünk, és elment.

- Ez mi volt?! - kérdeztem a srácokat értetlenül, mire ők egymásra néztek, majd vissza rám, és a földre mutattak annak jeléül, hogy helyezzem magam kényelembe a szőnyegen. Úgy is tettem.

- Nos... azért nem voltunk suliban, mert... nos... jaj, nehéz kimondani - nevetett fel kínosan Ben, mire Ethan átkarolta a vállát, és magához húzva megpaskolta a hátát.

- Nyugalom Benjamin, rendben lesz minden - ekkor történt két dolog. Egy: hallottam Ben eredeti, teljes nevét, amit eddig egyszer volt szerencsém hallani, akkor is halkan. A másik: tanúja voltam egy fiútesó-pillanatnak, és majdnem megkönnyeztem rajta. Ethan az öccse homlokának támasztotta az övét, és teljesen magával szembe fordította. Ben valamit suttogott, azt nem értettem, de utána szorosan megölelték egymást. De nagyon sokáig. Nem értettem, mi lehetett, de megvártam, amíg befejezik a dolgukat. Annyira édesek voltak...

- Nos... elválnak a szüleink - mondta könnyes szemekkel Ben, utána elcsuklott a hangja, és Ethan is homályos tekintettel nézett. A kezem a szám elé kaptam, majd hátradőltem, a falnak. Nem hittem el. Tiara és Thomas a legszebb házaspár volt a világon, náluk aranyosabb párt nem nagyon láttam.

- Micsoda?! - kérdeztem, amikor egy szót is ki tudtam ejteni a sokk után. - De mi történt? Ők voltak a mintapár, a legcukibbak voltak.

- Hát... - kezdte Ethan, de megállt. Mélyeket sóhajtott, és mivel Ben csak tehetetlenül nézett, felálltam a földről, és Ethanre dőlve szorosan megöleltem. Ő a derekamat átkarolva magához húzott, és csak annyit éreztem, hogy néha-néha hirtelen emelkedett a mellkasa. A tarkóját simogattam óvatosan, miközben a "nyugi" szót suttogtam a fülébe. A fiú a fejét a nyakamba fúrta, én meg egy puha puszit nyomtam a feje búbjára.

- Ha kibeszéled, jobb lesz - mondtam halkan, mikor elváltam tőle. Viszont ahogy megpróbáltam visszamenni a szőnyegre, Ethan nem engedett el, így az ölében maradtam, és a karját simogattam, miközben ő elkezdte mesélni a sztorit.

-  Az történt, hogy Ausztria után Apára mégnagyobb teher nehezedett, még stresszesebb volt, mint valaha, a dühét Anyán engedte ki. Olyan sebeket szakított fel, amiket rengeteg idő volt begyógyítani, így, 2 hónap után Anyának elege lett, és ő is elvesztette a türelmét. Ebből lett az, hogy holnap megyünk mi is a tárgyalásra, ahol hivatalosan is kimondják a válást - mondta monoton hangon végig Ethan a történteket. Teljesen le voltam sokkolva. Ennek is Zack, a főfej lehet az oka.