Táncos

XIII. rész

Ben utazása óta Ethannel méginkább összemelegedtünk. Rettenetesen boldog voltam, a napjaim fénypontja az volt, amikor odajött hozzám, szorosan megölelt, néha meg is puszilt. Akkor egész nap vérvörös voltam.

Már csak egy hónap van karácsonyig. A hálaadás nagyon jól telt, Anyáék kitettek magukért a pulyka szempontjából. De minden más is szuper volt.

Most viszont akadt egy kis probléma. Anyáék egy cégnél dolgoznak, és el kell utazniuk. Pont karácsonykor. És engem nem vihetnek magukkal. A hír teljesen lesokkolt, nem hittem el. Rengeteget sírtam, mert egyszerűen összetörte a szívemet a tény, hogy a karácsonyt egyedül töltsem. Jenie-ék elutaznak, így velük nem tudok lenni. A barátnőmön kívül pedig senkinek nem mondtam el. Eddig a napig.

A suliban gyorsan megkerestem Leot, és mindent elmondtam neki. Ő meggyötört arccal hallgatott végig, majd magához húzott és megölelt.

- Figyelj, mi mindig szívesen látunk... - kezdte a fiú, de én befejeztem. Mivel felvitte a hangsúlyt.

- ...de nem most, mert más programunk van. Ilyesmi, nem? - kérdeztem lehangolódva, mire bólintott.

- Jeniékkel megyünk Skóciába, sajnálom - simogatta meg a karomat, majd mivel becsöngettek, elrohant órára. Nagy sóhajtást követően én befutottam a terembe.

Egész nap szenvedtem. Meg voltam lőve. Totálisan. Soha nem voltam még ennyire rosszul. Egy esélyem maradt. De ahhoz kellett egy kis bátorság, és merészség. Ethan volt az utolsó esélyem arra, hogy ne töltsem egyedül a karácsonyt.

A szünetben meg is találtam a fiút, és amint ő is észrevett, hatalmasat dobbant a szívem. Gyönyörű szemei az enyémet vizslatták, haja tökéletesen be volt állítva, és lazán, mégis dögösen volt felöltözve. Alig mertem odamenni hozzá. A végtagjaim remegtek, a szívem a torkomban dobogott.

- Szia - mosolyogtam rá, mire a fiú magához húzott, és szorosan megölelt. Hamar visszaöleltem, és hozzábújtam. Az illatát mélyen beszippantottam.

- Szia - suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg.

- Van valami... - kezdtem el.

- Na, mesélj - mosolyodott el édesen, mire legszívesebben az ajkaira tapadtam volna az életem végéig, de ennyire hülye, és elvetemült nem voltam.

- Tudod... Anyáék elutaztak, és... - néztem le a kezemre, amit tördeltem. Nem akartam egy kis picsa lenni, de Ethan közelében az voltam.

- Igen, velünk töltheted a karácsonyt - nevetett, mire fellépegezve a nyakába borultam. Annyira örültem, hogy volt valaki, aki "befogadott". Valaki? Ethan Clums.

Hazaérve Anyáék felpakolt cuccokkal vártak. Tudtam, hogy holnap kora hajnalban utaznak. És csak januárban érnek haza. El sem hittem az egészet. Reméltem, hogy valahogy lemondják, vagy ilyesmi, de arra nem sok esély volt. Nekem csak a karácsony volt a fontos, a szilvesztert így is a baráti körrel tartom.

- Sziasztok - tettem le a táskámat, és odasétáltam hozzájuk.

- Szia Candas - köszönt Anya, miközben átnézte a listáját. - Vagy hatszor átnéztem ezt a listát, de még mindig úgy érzem, hogy kihagyok valamit! A francba!

- Hagyd... - forgatta a szemeit Apa, mire elnevettem magam.

- Nem lehet mégis mást megbízni a feladattal? - kérdeztem Apumtól szomorúan, mire ő megrázta a fejét.

- Muszáj, különben elveszítjük a munkánkat - dörmögte, majd ő is átnézte a bőröndjét.

- Gyorsan megcsinálom a háziimat - mutattam a szobámra, és felmentem. De alig bírtam magammal, ugyanis egész végig Ethan járt a fejemben. A szemei, az ajkai, az illata...