Táncos

VI. rész

Következő reggel Anyáék kopogtattak, hogy keljünk, mert megyünk reggelizni. Nagyon kipihentnek éreztem magam, gyorsan kipattantam az ágyból, megmosakodtam, felöltöztem, a kártya is a kezemben volt, és már mentem volna, amikor megláttam, hogy Jenie még mindig az igazak álmát alussza. Nem hittem el, hogy a hangoskodásomra nem kelt fel. Mondjuk hosszú éjszakája volt...

- Jen! Ébresztő, megyünk kajálni - ráztam meg barátnőm vállát, mire ő lassan kinyitotta a szemeit, és komótosan felkászálódott az ágyban.

- 10 perc - nyögte gyengén.

- Kellett neked tegnap... - kezdtem el, de Jenie utálatos tekintete miatt inkább nem fejeztem be a mondatot. Amint lábra állt, azonnal az alhasához kapott. Nagyon fájlalta a testrészét, és közben szenvedő képet vágott.

- Mi van Jenie? - kérdezem aggódva.

- Nagyon fáj... - motyogta, és láttam, hogy még pár könnycsepp is kicsordult a szemeiből.

- Lehet, hogy a tegnap miatt? - kérdeztem a lányt, mire ő eszeveszettül bólogatni kezdett. - És egyáltaláb mi volt ez az egész tegnap? Leonard nem úgy csókolt meg, mintha először tette volna...

- Nos... kábé egy hónapja kezdődött... de megbeszéltük, hogy titokban marad - mosolygott, majd 10 perc szenvedés után átmentünk a fiúkhoz.

- Sziasztok - nyitotta ki az ajtót Ethan, majd betessékelt. Én beszökdelltem a szobájukba, Jenie meg inkább betoporgott.

- Mi a baj szépség? - kérdezte röhögve Ben a hasát fájlaló barátnőmtől. Ő csak utálatos tekintettel levágódott a kanapéra.

- Leonard mindjárt jön, csak szól a szülőknek - kacsintott Ethan vigyorogva. Jenie egy erőltetett mosolyt villantott, majd az ajtó nyikorgására felkaptuk a fejünket. Leo befutott.

- Mehetünk - lihegte a fiú, majd észrevette Jeniet.

- Hello kislány - mosolygott melegen a lányra, mire ő minden fájdalma ellenére felpattant a szófáról, és a fiú nyakába ugrott. Leonard szorosan visszaölelte Jeniet, majd belepuszilt a nyakába. Olyan cukik voltak.

- Na, gyertek, éhesek vagyunk - nevettem fel, mire a fiúk is elkezdték a nyöszörgést, hogy üres a gyomruk. Jenie-ék lassan elszakadtak egymástól, és elindultunk a szülőkhöz.

***

- Annyira finom volt - mondta Leo elalélva. - És most?

- Megyünk fel az egyik hegyre kirándulni, utána ellátogatunk egy kis bárba - kacsintott Apum.

- Na de Ken! - nevetett fel Anya, mire mind az öten elkezdtünk lázadni, hogy hadd menjünk. Végül a szülők nagy nehezen belementek a dologba.

A hotelben felöltöztünk, és elindultunk a kirándulásra. A hely gyönyörű volt, nagyon sokat sétáltunk, kellemes idő volt, a terep jó volt, rettenetesen tetszett a program.

Miután felértünk egy bizonyos pontra, ott találtunk egy kis éttermet, ahol megebédeltünk, és meg kell mondanom, nagyon ízlett a kaja. Borzasztóan finom volt minden, legszívesebben mégegyszer ettem volna.

Egy jó három órát túráztunk, leérve a hegyről azt se tudtuk, kik vagyunk, annyira elfáradtunk. Egy pillanatig úgy éreztem ott helyben leülök az aszfaltra, aztán végül nem tettem, mert túl sokan látták volna a hülye tettemet.

Este az én apummal és Thomassal elmentünk egy kis kocsmaszerűbe. De senki ne higgye, hogy tényleg egy kocsmába vittek minket az apukák, egy kis étterem volt, családiasan kialakítva. Ott leültünk heten, és elkezdtünk mindenféléről beszélgetni.