Táncos

XXVIII. rész

Otthon összepakoltam, amilyen gyorsan csak tudtam, és alig bírtam aludni. Átgondoltam az előző napokat, és csak vigyorogni tudtam. A szüleimmel mindent megbeszéltünk, hivatalosan is el vagyok engedve.

A buszoknál találkoztunk. Nem volt nehéz megtalálni, hiszen száz embert nem olyan nagy dolog kiszúrni.

A buszút nem volt olyan hosszú, de néha a percek végtelennek tűnő órák voltak. Jenie-vel rengeteget beszélgettünk, de amikor a barátnőm elaludt, nem tudtam mit kezdeni magammal. Hallgattam zenét, néztem a tájat, de mivel én ültem kívül (hányós barátnő alert), ezért csak a csapatot tudtam bámulni. Aludni meg nem tudtam.

Odaérve gyorsan felkeltettem a barátnőmet, aki a nyálát folyatta rám, a vállamat nyomta a feje, ami úgy elzsibbadt, mint még soha, és olyan rohadás felébreszteni, mint egy halottat. Szóval néha lehetetlen. De nekem valahogy mindig sikerül.

- Jenie, itt vagyunk - ráztam a vállát óvatosan, majd mivel tíz perc után sem jelezte azt, hogy ébren lenne, úgyhogy jött a B terv. Elkezdtem eszeveszetten rázni azt a vállamat, amin Jenie feje volt, így az leesett, a lány meg felriadt.

- Kössz Candas, jó barátnő vagy - motyogta álmosan, majd miután körülnézett, és észlelte, hogy rajtunk kívül senki nincs a buszon, lassan lekullogtunk. A cuccainkat felkaptuk a vállainkra, majd a csoport után siettünk. Ott észrevettük Jenie csapattársait, úgyhogy odamentünk hozzájuk.

- Mi történt eddig? - kérdeztem a lányoktól, akik ott álltak.

- Semmi különös, de szerintem most kezdi a faszi, úgyhogy figyeljünk - mutatott a férfire mosolyogva, mire odafordultunk, és füleltünk.

- Üdvözlünk titetek az NRC hivatalos táborhelyén! - kiáltotta el magát a szervező, mire mindenki hatalmas tapsviharban törtünk ki. - Mindenkit beosztottunk a szobákba, hogy ne legyen se vita, se semmi más. Kaptok két órát, hogy felfedezzétek a helyet, kipakoljatok, satöbbi, utána az ebédlőben találkozunk, és elmondjuk a napi teendőket, az órákat, a délutánokat. Jó szórakozást a National Rhythm Camp-ben!

Az óriási üdvrivalgás után úgy döntöttem, kicsit körülnézek, hogy hol is vagyunk. Egy hatalmas épület halljában voltunk, ahonnan rengeteg ajtó nyílt, borzasztóan sok folyosót láttam, és minden fényes volt. Nagyon megtetszett a hely.

- Megkeressük a szobáinkat? - kérdezte hirtelen Jenie, mire bólintottam, és nekiálltunk felfedezni a helyet. Nagyon sokat keresgéltünk, mire megtaláltuk a szobák szárnyát. Út közben sokféle dologgal összefutottunk: medencével, szaunával, próbatermekkel, egy bazinagy előadóteremmel, egy Ethannel, és pár haverjaival, valamint egy fitness teremmel. Komolyan, mint egy hotel. Egy hat csillagos hotel.

A szárnyban végigsétáltunk a hosszú folyosókon, minden ajtót végigolvastunk, amiken rajta voltak a névsorok, majd egy óra tökölés, és keresés után megtaláltuk a mi szobánka. Benyitva egy lányt pillantottunk meg az egyik ágy tetején, amint nagyon olvas valamit.

- Szia - köszöntünk Jenie-vel halkan, mire a lány egy kicsit összerázkódott, majd elmosolyodott.

- Sziasztok! A nevem Helena, de jobban szeretem a sima Helent - vigyorgott ránk, mire a mi ajkaink is felfelé görbültek. Hosszú, szőke haja volt, szép arca, és irigylésre méltó alakja.

- Én Candas vagyok, ő pedig itt Jenie - mutattam be magunkat, majd gyorsan kezet ráztunk a formalitás kedvéért.

- Táncosok vagytok? - kérdezte, mire bólogatni kezdtünk. - Én is.

- És milyen ágban? - nézett rá Jenie pakolás közben. Én is nekiálltam kiválasztani a legszimpibb ágyat. Három emeletes ágy volt a kis helyiségben, és végül az ajtó melletti felsőre esett a választásom. Ahogy láttam, barátnőm is az emeletet szerette meg, így be is foglaltuk a lányokkal a tetőteret.