Táncos

XXX. rész

Elérkezett az első nap. Jenievel úgy döntöttünk, hogy először felfedezzük a helyet. Úgyis kaptunk egy kis szabad időt reggeli után.

- Jössz már Candas? - kérdezte nyavajogva a barátnőm, miközben eldőnt Helen ágyán, és úgy figyelt. Éppen kipakoltam a szekrényembe, mert először mindent el szerettem volna intézni mielőtt felderítjük a területet, annak minden zugját, és ha tudunk, egy kicsit gyakorolunk, és ismerkedünk is. Ez volt a terv.

- Mindjárt, nyugi - mosolyogtam rá, miközben az utolsó pólómat is behelyeztem a többi közé, és elégedetten bólintottam, majd a bőröndömet hátraraktam egy olyan sarokba, ahol nem fog zavarni senkit addig az ideig amíg itt leszünk.

Elindultunk a hall irányába, úgy döntöttünk, hogy onnan fogunk haladni egyre kijjebb, és minden nagyobb túra után visszamegyünk a kiindulópontunkhoz, majd futunk neki a következő útvonalnak.

A megbeszélt starthoz érve az utunk először a próbatermekhez vitt. Jobban megnéztük magunknak a színpadot, a stúdiót, és a termet is. Mindegyik baromi szépen, és esztétikusan volt megcsinálva, letisztultak voltak a helyiségek, és tágasak. Imádtuk. Egy kicsit a próbateremben elidőztünk, kipróbáltuk a hangszórókat, és egy kicsit táncoltunk is. Ezután továbbmentünk a folyosókon, de nem találtunk már semmi extrát.

A következő hely, amit megcéloztunk, az az ebédlőbe vezető folyosó volt. Ott még a étkezdén kívül volt pár szoba, de amúgy csak mosdók. Úgyhogy vissza is mentünk a hallba. Három irány volt még, amit nem fedeztünk fel.

- Szóval. Mehetünk ki az épületen kívülre, a medencéhez, és egy ismeretlen szárnyba - foglalta össze Jenie a lehetőségeinket, majd rám nézett.

- Igen - bólintottam, mire barátnőm elnevette magát.

- Oké, de merre menjünk? - kérdezte még mindig kacagva, mire megvontam a vállamat.

- Nekem teljesen mindegy, válassz te - adtam át neki a lehetőséget, mire ő a medence irányába indult el. A folyosókon rengeteg tábortársunkba botlottunk, és éreztük, hogy a célunknál nagy lesz a tumultus. És igazunk lett.

- Te jó isten - tátottam el a számat, amikor megláttam a helyiséget. Ez nem egy medence volt, hanem legalább három, amik hatalmasak voltak, és az a száz ember, akiket beválogattak a táborba, elvesztek a hatalmas víztömegben. Majdnem mindenki ott tanyázott, mi meg Jenie-vel egy pillantással megbeszéltük, hogy hozzuk a fürdőruhát, a felfedezőtúrát pedig áttesszük máskorra.

Rohanva szeltük a folyosókat, majd lihegve berontottunk a szobánkba, előszedtük a bikiniinket, szélsebesen átöltöztünk, és mindent úgy hagyva, ahogy voltak, felkaptuk a törülközőinket, telefonokat, és már futottunk is vissza a medencékhez.

- Ez gyors volt - nevettem lihegve, mikor már ott voltunk, és kerestünk két szabad napozóágyat.

- Ilyen gyorsak még soha nem voltunk - vigyorgott a barátnőnk, majd mikor megtaláltuk az ágyakat, ledobtuk rá a cuccainkat, és már mentünk is az első medencéhez, ahol a legtöbben voltak. Az volt a legnagyobb, a víz kellemesen hűvös volt, így Jenie-vel azonnal meg is mártóztunk.

Úsztunk pár hosszt, hülyéskedtünk egy kicsit, és megismerkedtünk új arcokkal, például rengeteg táncossal. És mindenki nagyon aranyos volt, kedves, és benne volt mindenben.

Épp átmentünk a máladik medencébe, amikor kitört a káosz. Ugyanis két srác összebalhézott a harmadik víztömegben. Csak annyit láttuk Jenie-vel, hogy mindenki mellettünk fut el a medence irányába. És emellett hatalmas hangzavar ütötte meg a füleinket.