Táncos

VII. rész

És vége a nyárnak. Nagyon gyorsan eltelt ez a pár hónap. Ismét vehetjük elő a hosszú gatyákat, pulcsikat, nagykabátokat. Szuper.

- Candas, indulnod kell! - hallottam meg Anya hangját, mire hatalmasat sóhajtva lementem a nappaliba, elköszöntem mindenkitől, és útnak eredtem a suliba. Út közben Matt Maesont hallgattam, és a Tribulation című számán kis híján elbőgtem magam.

A sulihoz érve a szokásos látvány fogadott. A klikkek beszélgettek, miközben megpróbálták felmelegíteni a kezüket, és néhányan ugrálgattak is.

- Sziasztok - köszöntem a hatosunkhoz érve. Már csak Jenie hiányzott a bandából.

- Milyen volt a nyár? - kérdezte Kelly miután mindenkit végigöleltem.

- Kifejezetten jó - mosolygott Zoe, mire mindenki elkezdte mesélni a saját sztoriját. Épphogy Melanie befejezte az övét, csatlakozott Jenie, és Leonard. Kézenfogva álltak be a körünkbe, ezzel hatalmas ovációt és figyelmet kiváltva a társaságunkból. Miközben a lányok gratuláltak a párnak, én mosolyogva néztem őket, majd bementem a suliba, mert nagyon fáztam.

Miután felmentem a termünkbe, levágtam magam a padomba, de mivel semmit nem tudtam csinálni, kimentem, és az egyik korlátnál elkezdtem nézelődni. Egy idő után csatlakozott Kelly, és Letty, velük beszélgettem egy kicsit, de egyvalakit nem láttam. Ahogy közeledett a becsöngő, egyre inkább kerestem őt. De nem találtam.

***

- Durva volt ez a nap... - motyogta Ben az utolsó óra végén. És tényleg az volt. A mai a reál-nap volt, és teljesen kikészültünk. A tanárok ahhoz képest, hogy első tanítási nap volt, nem kíméltek minket. Utálom a reált, és nem is megy egyik tantárgy sem.

- Az volt... - zártam be a szekrényemet. - Hallod Ben, két kérdésem van.

- Lökjed - mondta, miközben elindultunk a kijárat felé.

- Az egyik, hogy te jössz a National Rhythm Camp-be? - néztem a fiúra. Ő a kérdésem hallatán felnevetett, majd sajnálkozva nézett rám.

- Mégis melyik kategóriába mennék? Az alternatív zeneszakra? - röhögött folyamatosan, mire én is elmosolyodtam.

- Igaz... a másik kérdés... öhm... hol van Ethan? - kérdeztem rá habozás nélkül. Próbáltam valamilyen diszkrétebb megoldást találni a kérdésem feltevésére, de nem sikerült.

- Édes istenem, nemár! - háborodott fel, mire én értetlenül néztem rá. - Nem tudom, hanyadik lány vagy, aki ezt megkérdezte.

- Bocs, hogy érdekel.. - motyogtam, majd gyorsabb tempóba váltottam, hogy odaérjek az NRC válogatására. Ez volt az az óra, amikor beosztanak minket az edzőkhöz, akikkel készülni fogunk. Az persze nem volt benne, hogy Ben lássa, hogy megsértődtem, á, dehogy...

- Lebetegedett - hallottam barátomat, mire megfordultam, és hátrafelé sétálva eltátogtam egy "Jobbulást neki!"-t, majd elsiettem.

Odaérve a helyszínre teljesen elképedtem. Egyrészt a hely egy hatalmas csarnok volt, ahol vagy 200-an voltak. Alig kaptam levegőt, a cuccaimat sehova nem tudtam lerakni, így öt ember közt összenyomva tolongtam olyan helyre, ahol láthatok is valamit. Hirtelen viszont megcsörrent a telóm, amit az egyik legnehezebb akció volt kivenni a táskámból. Jenie hívott.

- Mit akarsz? - kérdeztem kedvesen barinőmtől.

- Fordulj meg - nevetett fel, mire megpördültem, és Jenie vigyorgó arca fogadott.

- Hát te? - kérdeztem, miközben megöleltem. - Randitok lenne Leoval.

- De eszembe jutott a tábor, és megbeszéltük, hogy ma nálunk alszik kárpótlásként - hadarta, mire hitetlenül felnevettem.