Táncos

XVII. rész

Ethanékhez érve csak Tiarát találtam. Ő mosolyogva fogadott, és a konyhába invitált.

- Csináltam grillsajtot, remélem, szereted - kacsintott, mire vigyorogva bólogatni kezdtem. - Akkor gyere, együnk, mert farkaséhes vagyok.

Felnevettem a megjegyzésén, és leülve elkezdtünk megvacsizni. Nagyon jól esett a sajt, és végig csak a próbára tudtam gondolni. El is mosolyodtam.

- Minek örülsz Candas? Hogy végre ehetsz? - kérdezte Tiara, mire vigyorogva megráztam a fejem.

- Csak most van a felkészítő a nyári National Rhythm Camp-re - meséltem, mire a nő kiejtette a villát a kezéből.

- Az NRC-re készülsz? - kérdezte hitetlenül, de már nem tudtam értetlenül válaszolni, hogy ebben mi a furcsa, mert kinyílt az ajtó, és betoppant a házba Ethan. Haja kócos volt, és vizes, a nagybőgőjét a hátán cipelte, de az eszem megállt, még az is jól állt neki.

- Szia Anya! - köszönt Tiarának, majd a hajába puszilt. A jelenetet nézve muszáj volt elmosolyodnom. Annyira óvatosan bánt a nővel, mint egy kis porcelánbabával. Bárcsak velem bánna így...

- Szia Ethan - köszöntem kicsit hangosabban a fiúnak, mire ő rámkapta a fejét, és egy pillanatig elgondolkodott, hogy én mégis mi a francopt keresek náluk. Aztán rájött.

- Candas - mosolyodott el, majd odasétálva hozzám szorosan megölelt. Elvigyorodva húztam magamhoz közelebb a fiút, és a szorítással egyenesen arányosan vörösödtem el.

- Ugye hagytatok nekem is? - kérdezte Ethan, miközben felém hajolt, és megtámaszkodott mellettem. A fejem a mellkasát, a szívem pedig a 300 BPM-et súrolta.

- Nem - néztem rá fel, miközben hátrahajtottam a fejemet, és így az orrunk pont összeért. A lélegzetvételeim egyre szaporodtak, a végtagjaim pedig remegtek.

- Köszi, rögtön gondoltam - nevetett fel, majd megpuszilta az orromat, és egy darab sajtot elvéve a tányéromról kacsintott, és felment a szobájába.

A szívem hevesen vert, a fejem égett, és Tiara arca sem sugározott túl sok jót. Mert vigyorgott, mint a tejbetök, és le akartam süllyedni ott helyben.

- Jó hatással vagy erre a fiúra - csóválta mosolyogva a fejét, majd felállt az asztaltól, és elment mosogatni.

Odasétáltam hozzá segíteni, és a perifériámból figyeltem őt.

- Candas. Majd szeretnék veled beszélni - kacsintott sejtelmesen, majd rám hagyta a koszos dolgokat. Amint eltűnt mindenki a környezetből, elsiettem a telefonomért, és felhívtam Jeniet.

- Hello csajszii, hogyhogy felhívsz ilyen későn? - kérdezte nevetve a lány, mire megnéztem a mobilomon az időt, ami kilencet mutatott.

- Nincs is olyan késő te nemsormális - röhögtem hitetlenül.

- Jó, de... mondhatok valamit Candas? - kérdezte Jenie suttogva. Én közel hajoltam a telefonhoz, és hallgattam a lányt. - Zavarsz barinő.

- Micsoda? - kérdeztem vissza halkan nevetve, mire egy hatalmas sóhaj volt a válasz. Csakhogy az nem Jenietől jött. Fiúhang volt.

- Öhm.... - a barátnőm kínosan hallgatott, miközben próbáltam nem arra koncentrálni, hogy egy srác van Jenienél.

- Istenem csajok, nemár - röhögött fel a vonal másik végén Leonard, mire elvigyorodtam. Halad a kapcsolatuk.

- Szia Leo - köszöntem mosolyogva a telefonba.

- Szia Candas - dobott egy puszit, mire nevetve megráztam a fejem.