XV. rész

77 5 2
                                    

Reggel kialvatlanul keltem. Az álmom sem segített sokat, természetesen Ethan volt benne. Az estbe borzalmas volt. Borzalmas, mert pontosan tudtam, hogy mi lesz reggel.

Ránéztem a mellkasomon alvó csodára, aki békésen lélegezve aludt még rajtam. Kedd van, és menni kellett volna suliba, de nem akartam felébreszreni Ethant, olyan édesen feküdt rajtam.

- Ethan... - nyitott be a szobába Tiara, mire egy pillanatra elfelejtettem, hogy a fiú rajtam fekszik, és egy szarul irányzott mozdulattal sikerült lelöknöm magamról.

- Jesszus, Ethan! Sajnálom... - ugrottam le azonnal a fiúhoz, aki még csak fel sem ébredt. Csak forgolódott, mintha semmi nem is történt volna.

- Mi a franc?.... - kérdezte félálomban, miközben lassan kinyitotta a szemeit, és feltápászkodott ülőhelyzetbe.

- Ethan, jól vagy? - kérdezte Tiara, miközben idegesen rámnézett. Én feltartva a kezeimet jeleztem, hogy sajnálom, majd lenéztem a fiúra, aki össze-vissza rázta a fejét.

- Mi történt? - kérdezte, majd felállt, és megdörzsölte a szemeit. A haja kócos volt, a pólója gyűrött, a feje meg fáradt.

- Semmi! - vágtuk rá a nővel egyszerre, majd egy óvatos pillantással megbeszéltük az egész dolgot.

Miközben Ethan a fürdőben volt, összeszedtem egy kicsit magam, és lementem a konyhába Tiarához.

- Szia - köszöntem mosolyogva a nőnek, aki felfelé görbülő szájjal kevergette a kakaóját.

- Nyugodtan szolgáld ki magad, jó étvágyat - kacsintott, majd visszafordult a bögréjéhez. A hűtőhöz mentem, és kivettem belőle a tejet. A müzlit pedig elkezdtem keresni, majd megtaláltam az egyik polcon. Ami egy kicsit magason volt. A lábujjhegyemre állva próbáltam elérni a dobozt, de nem jött össze.

- Tiara - szóltam a nőnek, aki mosolyogva rámnézett. - Te eléred a müzlit?

- Viccelsz Candas? - nevette el magát a nő. - Alacsonyabb vagyok nálad, te lány!

- Igaz... - vigyorodtam el, majd próbálkoztam tovább. Hirtelen megéreztem valamit a derekamnál, majd a hátamnál és az egész hátsó részemnél.

- Tessék - szedte le Ethan a dobozt, ráadásul teljesen hozzám simulva. Még csak megfordulni sem mertem. A fejem vérvörös volt, a szívem pedig olyan hevesen vert, hogy azt hittem, még Ethan is megérzi a hátamon keresztül.

- Köszi - hajtottam hátra a fejemet, és adtam Ethan állára egy óvatos puszit, majd gyorsan kibújtam alóla. Nehogy meglássa a zavaromat.

Gyorsan öntöttem a tálkába a müzliből, és rá a tejet, de nagyon kellett koncentrálnom, mert rettenetesen remegett a kezem.

Elindulva a suliba rengeteg mindenen kattogott az agyam. Az első az a fizika TZ volt, ugyanis arra egy kukkot sem készültem rá, és nem az erősségem a tantárgy. És emiatt elfelejtettem az estét, Ethan, és az edzéscuccomat. De arra csak később jöttem rá.

Amint beértem, siettem fel órára, teljesen megfeledkezve mindenről.

- Zoe! - ordítottam a barátnőmnek, mire ő összerezzenve felém fordult. Előtte egy füzet ki volt nyitva, és egy huszast tettem rá, hogy az a fizika. - Szia.

- Hello Candas - nevetett, majd visszafordult a füzetéhez.

- Fizika? - hajoltam fölé, megtámaszkodva a padján. Ő csak lassan felnézett rám, és megforgatta a szemeit. - Ugyanez Zoe, ugyanez.

- Utálom! Az egész tantárgyat, Haroldot, mindent! - idegeskedett. Emily Harold, a tanárunk, egy igazi ökör, maga a megtestesült Sátán.

- Megértem - motyogtam, majd felültem a padra, és elővettem a füzetemet azzal a céllal, hogy tanuljak. Nem lett belőle sokminden, ugyanis megérkezett mindenki, és egy perc alatt akkora ricsaj lett, mint amekkora egy Metallica koncerten sincs. Így hát kimentem a folyosóra, ami egy fokkal csendesebb volt. Ott felültem az egyik ablakpárkányba, és tanultam. Bár ez a szó nem elég erős... seggeltem. Az egész fizikát.

TáncosWhere stories live. Discover now