Táncos

XIX. rész

Ott álltam egyedül hagyva Ethan szobájában. Egy pillanatra arra gondoltam, hogy akkor most gyorsan átnézem a fiú rezidenciájának minden szegletét, de abból csak baj lenne.

Hirtelen megcsörrent a telefonom, amit azonnal fel is vettem.

- Hello Candas - köszönt Ben, mire a szívem hatalmasat dobbant, és egy pillanat alatt felvidultam.

- Szia Ben - köszöntem vissza vigyorogva, majd folytattam. - Nem megyünk át Facetime-ra? Látni akarlak.

- Kérésed számomra parancs - nevetett Ben, majd gyorsan elvettem a fülemtől a telefonr, hogy a fiú ne a fülemet lássa. - Így jobb?

Nagyon régóta nem beszéltem a sráccal, és mégjobban megváltozott, mint amikor utoljára láttam. Jó pár hónapja volt az.

Napbarnított bőrét csak irigyelni lehetett, a haja kicsit kiszőkült, de tökéletes keretet adott az arcának. A szemei boldogan csillogtak, azok az egyetlenek, amik nem változtak. Kiszálkásodott, a karjain méginkább látszódtak a kidolgozott izmok. Basszus, Ben rohadt dögös lett. Mondjuk volt kitől örökölnie...

- Jó téged látni Ben - mosolyogtam a fiúra.

- Téged is Candas. Nagyon jól nézel ki! - vigyorgott, mire elnevettem magam.

- Köszi, hát, ezt én is mondhatom - kacsintottam, majd hatalmasat sóhajtottam. - Mi van veled? Hogy vagy?

- Köszi, jól. Tudod, itt olyan kellemes, jól tanulok, ami fura, és tök sok haverom van - mondta felvidulva a srác, mire mosolyogva bólintottam. - Ja és nem mellesleg döglenek utánam a csajok.

- Rögtön gondoltam - nevettem fel a megjegyzésén.

Bennel még rengeteget facetimoltunk, mindent megbeszéltünk. A barátom jellemre nem változott, ugyanaz a vidám srác volt, csak mostmár átváltott csajozós módba. Még pár dumát is megkérdezett tőlem, hogy azok milyenek. Voltak olyanok, amiken hitetlenül nevettem, volt olyan, amitől egyenesen undorodtam, de a legtöbb jónak tűnt. A kedvencem az volt, hogy "Hello, bocsi, nem estél bele egy nagy kád nutellába? Mert olyan édes vay." Ezen percekig röhögtem.

Ezeken kívül elmeséltem neki, hogy most momentán náluk lakom, mert karácsonykor egyedül lennék. És Ben kikotyogott egy olyat, amin aztán napokig gondolkodtam.

- És Ethan vissza tudja fogni magát? - kérdezte sejtelmes vigyorral, de amikor látta, hogy nem teljesen értem a poént, leolvadt az arcáról a mosoly.

- Ben, te meg miről beszélsz? - kérdeztem éretlenül, mire a fiú gyorsan elterelte a témát.

Amikor befejeztük a videóhívást, lementem Tiarához, hogy megnézzem, mit csinál. Éppen a kanapén ült, és mélyen bele volt merülve egy könybe. Meglehetősen aranyos kép volt. Olyan idilli.

Nem is zavartam, kivettem a hűtőből egy palack vizet, majd visszaballagtam a szobámba. Kicsit meleg volt benn, úgyhogy úgy döntöttem, hűsölök egy kicsit.

- Tiara, kimegyek egy kicsit sétálni - szóltam a nőnek, aki rámkapta a fejét.

- Rendben, vigyázz magadra! - mosolygott, majd amikor már nyitottam az ajtót, utánam szólt. - Hívjalak, amikor Ethan hazaért?

Egy pillanatra megtorpantam, mert fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Kérjem meg, hogy igen? De az a fiú számára furcsa lenne.

- Nem, köszi - bólintottam felfelé görbülő ajkakkal, majd kimentem a fagyos utcákra.

Az a tipikus karácsonyi látvány fogadott. Hát nem hiába, nincs már sok az ünnepig. Talán két hét? Áh, nem tudom, ritka szar az időérzékem.