Táncos

III. rész

- A nevem Ethan Clums - rázott kezet Apával Ethan. Az az Ethan. Úgy éreztem, ott helyben összeesek. A pulzusom azonnal felugrott az egekbe, a gyomrom összeszűkült, és elkezdtek a végtagjaim remegni. Nem hittem a szememnek. Egyszerű, fehér ujjatlanban, és terepszínű térdgatyában volt, a haja pedig tökéletesen be volt állítva. Erre nem számítottam.

- Hello Candas - köszönt megölelve Ben. Én csak óvatosan visszaöleltem, de közben végig Ethant figyeltem.

- Ben, beszélhetnénk? - húztam ki a konyhába a fiút.

- Baj van? - kérdezte összezavarodva. Á, nincs, csak nem mondtad, hogy a félisten kinézetű srác a testvéred...

- Az a srác a bátyád?! - kérdeztem hüledezve. Kicsit korrigáltam, nem akartam elmondani, hogy "ismerem". Ben hirtelen elsápadt, majd hatalmasat fújva nekidőlt a konyhapultnak.

- Ezt a beszélgetést meg akartam úszni - nézett fel a plafonra, aztán vissza rám. - Tudod... azért nem említettem ezt az apró tényt, mert... nem volt ez mindig... eleinte mindenkinek elújságoltam Ethan eredményeit, az egész bátyámat. Csakhogy mindig az lett a vége, hogy a lányok konkrétan rácuppantak, én meg a háttérbe kerültem. És ez rohadt szarul esett, így inkább titokban tartottam a családi viszonyunkat... bocsi.

- De... azt - néztem kicsit dühösen Benre. - Azt hiszed, hogy hét évnyi barátság után csak úgy elhanyagollak a -dögös, helyes, nagybőgős- bátyádért?

- Imádod a fekete hajat, és a nagybőgőt. És a tesóm még helyes is - világított rá a tényekre. - Igen.

- Nyugi, nem foglak, ennyire bízhatnál bennem - nevettem fel, majd a karját megsimítva visszamentem a nappaliba. Rossz ötlet volt.

Ethan a szülőforgatag közepén mesélt mosolyogva a nagybőgős élményeiről. Annyira édes volt, ahogy a hajába túrva mondta a magáét, és olyan jó volt hallgatni. A legközelebbi falnak dőlve néztem Ethant, és teljesen kizártam a világot. Csak a fiút láttam, és önkéntesen is elmosolyodtam.

- Köszi Candas - zökkentett ki Ben a gondolataimból.

- Bocsi, csak... - magyaráztam meg volna az előbb történteket, de a barátom megsértődve leült a kanapéra, és fancsali képpel nézte bátyját, amint az bájcsevegett.

Én is odamentem hozzájuk, és leültem Anya mellé a földre. Hirtelen viszont Ethan észrevett, és rögvest kivert a veríték. A tekinetünk találkozott, a fiú pedig egyszerűen felnevetett.

- Mi az Ethan? - kérdezte Thomas a röhögő srácot. Kicsit kínosan éreztem magam.

- Hello nagybőgős-lány - vigyorgott a szemembe nézve Ethan, mire elvörösödtem, és rosszullétet imitálva kiszambáztam a nappaliból egyenesen a fürdőbe. Ott többször megmostam az arcomat, és a csuklómat, mert a szívroham kerülgetett. Hirtelen viszont egy kopogást hallottam meg.

- Candas - szólított meg Ben, majd óvatosan benyitott. - Mióta ismer ez téged?

- Egyszer összefutottunk.. - ködösítettem, de Ben nézése, mint Leonardé, megtört. A francba. - Oké, akkor mindent elmondok.

És mindent elmondtam. Az elejétől a végéig. És annyira belemerültem a mesélésbe, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy Ethan Ben bátyja, és nem spóroltam le az akkor érzett érzelmeket. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Ben nagyon csúnyán néz rám, és csak akkor esett le a tesós-dolog, amikor a legrosszabb, legdurvább részen is túl voltam a mesélésben. Erről ennyit...

- Szóval totálisan beleszerettél Ethanbe... - motyogta Ben csalódottan, majd szó nélkül kisétált.

- Hát azért azt nem lehet mondani, de... - vonogattam a vállam, de nem vettem észre, hogy a barátom már rég nem hallja, amit mondok. Így hát én is visszasétáltam a nappaliba. Rossz ötlet volt. Ismét.

- De csesszék meg! - üvöltötte Thomas, mire Apa rákezdett munkaadójuk női felmenőjének hangos, cenzúrálatlan szidására. Anya és Tiara nem bírták a stresszt, így üvegestül itták a bort, Ottonak nyoma veszett, Ben csak nézett tétlenül, Ethan meg lefogta Thomast, mielőtt bármit összetört volna. Őskáosz. És az egyetlen, aki ebben a helyzetben gondolkodni tudott volna, az Anya, de ő meg, ha jól számoltam, a harmadik üveget bontotta fel, ezért minden felnőtt használhatatlanná vált.

- ELÉG! - ordítottam a lehető leghangosabban, mire mindenki egy pillanat alatt rám figyelt. - Mindenki nyugodjon le! Thomas és Apa, ti menjetek ki egy kis friss levegőt szívni, Tiara, és Anya, ti igyatok sok tejet, és menjetek pihenni, józanodjatok ki, mi meg Bennel és Ethannel elmegyünk megkeresni Ottot! Világos?!

Mindenki csak nézett rám nagy szemekkel. Az apák kimentek az ajtón síri csöndben, az anyák a konyhába battyogtak, és maradtunk hárman a nappaliban.

- Hol van az a szerencsétlen? - tette fel a kérdést Ben. Fel se tűnt neki, hogy az öccse elszublimált.

- Franc tudja, de meg kéne találni amíg még Anya részeg - vágta idegesen zsebre a kezét Ethan. Nem tudtam nem nyálcsorgatva nézni, ahogy két kezével végigdörzsöli az arcát, majd a hajába túr. Túl dögös volt.

- Én körülnézek fenn - rohantam a lépcső felé.

- Mi itt lenn keressük - bólintott Ben, majd bátyjával nekiálltak átkutatni a házat.

Fent semmit nem találtam, és senkit, így lementem a fiúkhoz, akik szintén értetlenül álltak a nappali közepén.

- A fene egye meg.. - dünnyögte Ethan, majd ledőlt a kanapéra. És én ebben a helyzetben is tudtam arra gondolni, hogy végigfekszek mellette a szófán, és hozzábújok, és... ne részletezzük. A lényeg, hogy uralkodtam magamon, és elkezdtem fel-le sétálgatni.

- Srácok! - hallottunk meg egy vékony fiúhangot, és láttam, hogy Ben térde megcsuklik, majd a hang irányába rohan, és szorosan megöleli öccsét.

- Hol voltál te nemnormális?! - kérdezte megkönnyebbülten a barátom.

- Hát... azt nem tudom, de sötét volt, és nem találtam ki... - motyogta Otto, majd odarohant Ethanhez, és ráugrott.

- Otto, a fene beléd! - nevetett fel a srác, majd magához szorította öccsét.

- Ne mondd, hogy nem aranyos - mosolyogtam nézve a jelenetet.

- Sajnos az.. - dünnyögte Ben, majd maga felé fordított. - Ne hanyagolj el... légyszi.

- Ben.. - suttogtam, majd szorosan megöleltem. - Az egyik legjobb barátom vagy, ilyeneket ne is gondolj.

- Jó - mondta halkan, majd visszaölelt.

Egy jó fél óra halk beszélgetés, és pihenés után két eseményre kaptuk fel a fejünket. Az egyik a férfi ősök belépése volt a házba, a másik pedig egy, sőt, két hang volt, ami két külön helyről jött. A két mosdóból. Igen, az anyákból úgy jött vissza a trutyi, mint  a huzat. És nem volt jó hallgatni.

- Na, mi történt? - kérdeztem aggódva, mire Apa csak csóválta a fejét, Thomas pedig intett a fiúknak, hogy indulás.

- De Anya épp most áldja meg a WC-t - mutatott az említett helység felé Ben, mire apja szó nélkül odasétált, majd fél pillanat múlva kijött karjaiban Tiarával.

- Gyertek - mondta halkan, majd elköszönt tőlünk, és kisétált.

- Szia Candas - ölelt meg Ben, és pedig szorosan visszaöleltem.

- Szia - mosolyogtam, majd Ottohoz fordultam, aki vigyorogva állt előttem, és hatalmasat intett, utána meg odaugrált a kocsihoz. Egy embertől nem köszöntem el... de ő már a kocsi túloldalán volt, és beszállt a járgányba. Elcsesztem. Nem tudom hol, de nem köszönt el, és ez nagyon rosszul esett, és valahogy úgy sejtettem, hogy valahol nagyon elcsesztem.

- Nyugi Apa - dőltem rá Szeja hátára, majd ő rámmosolyogva besétált a hálójukba. Úgy döntöttem, ránézek Anyára. Ő már rég a hálószobában aludt. Békésen, nyugodtan.

Hát, nem mondhatni, hogy jó volt az a nap, de emlékezetes volt, az biztos.