The Interview | Az interjú [Christopher Vélez Fanfiction]

3.

Hajnalban ismét kidobott az ágy, de nem azért, mert nem tudtam volna aludni. Látni szerettem volna a napfelkeltét, így egy puszit lehelve a még alvó Chris arcára siettem át a lakosztályomba, hogy belebújjak a fürdőruhámba. A balatoni nyaralások mindig így teltek el; a napfelkeltét a vízben néztem végig s aztán úsztam egy keveset.

Miután leraktam a törülközőm és a telefonom az egyik nyugágyra, csobbantam egy nagyot a hatalmas medencében. Néhány percig lent maradtam az alján, aztán feljöttem s megtettem néhány hosszt. Ahogy jött fel a nap, megálltam egy kicsit és gyönyörködtem a természeti csodában. Mert, számomra az volt.

Mosolyogva buktam le ismét a víz alá. Ezekért a pillanatokért érdemes élni. A napsütésnél nincs boldogítóbb dolog, szerintem. Jókedvre derül tőle az ember.

A medence falához úszva lehunytam a szemem s élveztem a még nem veszélyes sugarakat, illetve a körülöttem lévő nyugalmat. Halk sóhaj szökött ki belőlem, amikor két, már ismerős kar fonódott körém. 

- Most sikerült szótlanul otthagynod. Nem esett jól - mormolta fülembe Christopher, én pedig szem forgatva egy puszit leheltem az arcára. - Nem lett volna szívem felébreszteni téged, olyan édesen aludtál. 

- Régóta nem aludtam ilyen jót - támasztotta meg állát a vállamon, majd közelebb húzott magához. Szívem hevesen dobogott, alig kaptam levegőt. Meglepett mosoly terült szét ajkaimon, mikor megláttam Joel-t és Kate-t. Ugyan nem fogták egymás kezét, mégis éreztem köztük a szikrát. Legjobb barátnőm elismerően bólogatott, ahogy jó alaposan végigmért minket. Megforgattam a szemem. - Hát ti?

- Meséltem Joel-nek a szokásunkról és a világért sem törném meg. Oké, nem a Balatonnál vagyunk és már lemaradtam a napfelkeltéről, de egy jó medencézést sosem hagynék ki - dobta cuccait az enyémekre, aztán egy hatalmas ugrással a vízben termett. Szíve megdobogtatója nevetve követte a medencébe. Miután felbuktak a felszínre, támadt egy ötletem. - Játsszunk! 

A következő pillanatban már Chris nyakában ültem, legjobb barátnőm pedig a mexikói fiú vállain egyensúlyozott. 

- Ritka rossz az egyensúlyérzékem, de nem hagyom, hogy lelökj! - tartottam magam, miközben Kate azon volt, hogy a vízbe taszítson. Az ecuadori szorosan fogta a lábaimat, aminek köszönhetően még magabiztosabb voltam. Barátnőm harsányan felnevetett. - Ezeket a csatákat mindig én nyerem, tesó! Labdába se rúghatsz mellettem!

- Tudod, hogy az autósportot kedvelem és nem a focit - szorítottam meg a karjait, amitől kicsit megingott. Elég volt kicsit löknöm a lányon s máris elmerült. Nevetve csaptam bele Christopher tenyerébe. Kate elkerekedett szemekkel meredt ránk. - Ezt mégis hogyan...?

- Szerencsém volt - rántottam meg a vállam mosolyogva, ám nem sokáig örülhettem. Legjobb barátnőm jókorát taszított rajtam, amitől hamar a vízben találtam magam. Kate vidáman pacsizott le Joel-l, majd rám kacsintott. - Még mindig nyeregben érzed magad, tesó?

- Igen - másztam vissza Chris nyakába, aki még erősebben tartott, mint korábban. - Le foglak győzni, tesó!

Még körülbelül fél órán át játszottunk, aztán megszárítkoztunk s igyekeztünk a fiúk lakosztályába reggelizni. Én eleinte ellenkeztem, mert nem akartam zavarni a többieket, de Richard-ék is örültek nekünk.

- Mikor készítitek az interjút? - kérdezte kíváncsian Erick, miközben belekortyolt a narancslevébe. Kate tanácstalanul meredt rám; általában az ilyesmit rám szokta hagyni. Megtöröltem a számat. - Néhány kérdést már összeállítottam, de még biztosan gyűlni fog a próba és a koncert során. Holnap nektek jó lenne?