The Interview | Az interjú [Christopher Vélez Fanfiction]

39.

(eat. sleep. work. repeat. 🥴)

📍 Breckenridge | Colorado  

Kate

A jetlaggel és a hóra vetődő, erős napfénnyel küzdve fordultam a másik oldalamra, hátha ott lelem Joel-t. Ujjaim csupán a hideg lepedőt találtak meg, a mexikói fiúnak hűlt helye volt. Számat elhúzva, a takarót mellkasomig igazítva tornáztam magam ülőhelyzetbe s beletúrtam a hajamba. Utálom a havat. Utálom a hideget. Miért kellett idejönnöm?! Bárcsak Clau-val és a csapat többi tagjával tartottam volna a Carnival Cruise Line-ra... 

Miután megmosakodtam és rendeztem igen kócos tincseimet, belebújtam barátom egyik pólójába s előkotortam a bőröndöm legaljáról egy melegítőt. Ahogy végighaladtam a vendégszobákkal teli folyosón, fülsiketítően hatott rám a csend. Mindenki felszívódott, és engem hagytak meg házőrzőnek? Szemöldököm meglepetten szaladt fel kis híján a homlokom közepére, amikor összefutottam a konyhában Yoandri-val. 

- Jó reggelt, álomszuszék! - üdvözölt mosolyogva, miközben leugrott a bárszékről s futólag megölelve kipakolta a hűtőből a reggeli maradékát. Nagyot kortyolva a hűs narancsléből másztam fel az egyik székre. - Hány óra van?

- Nem sokkal múlt 10. A srácok már egy ideje kint fagyasztják magukat, ha szeretnél, még csatlakozhatsz hozzájuk - bökött fejével a hatalmas ablakok irányába; tökéletes rálátás nyílt a hófödte tájra. Bentről a legcsodálatosabb. Nemlegesen megrázva a fejem csorgattam egy kevés juharszirupot a már kissé megereszkedett palacsintára. - Inkább kihagyom. Valahogy nincs humorom egyes személyekkel egy társaságban lenni.

- Nem ismerlek olyan jól, de nem gondolnám, hogy a féltékenység beszél most belőled - forgatta a kezei között a bögréjét, amiben az illata alapján gyümölcstea gőzölgött. Bedobtam a számba egy jókora darab, sziruptól tocsogó palacsintadarabot. - Mert, nem is. Igaz, Emilia néha elég félreérthetően viselkedik Joel közelében... Mégsem érzem, hogy féltékenynek kellene lennem rá. Csak barátok.

Legalábbis, ezzel szoktam nyugtatni magam az utóbbi időben. A rajongók állandóan összeboronálták őket, amit barátom sose hagyott szó nélkül. Olyankor meglehetősen frusztrált volt és dühös emiatt. Hiába kértem, ne reagáljon a fanok összeesküvés-elméleteire és vádaskodásaira, elengedte a füle mellett. Hihetetlen, mennyire makacs.

- Van kedved csobbanni egyet a jakuzziban? Feltéve, ha nem meggondoltad magad és mégis kimész hóangyalt készíteni - utalt Johann-ra, aki éppen akkor vetette magát a hóba, amikor Yoyo-val kinéztünk az ablakon. Joel, Christian és Emi nem messze a fiútól, felváltva játszott egy hócsúszkával. Elvannak nélkülem is. Mosolyogva megcsóváltam a fejem. - Jobban viselem a meleg, mint a hideg vizet. Menjünk!

📍 Carnival Cruise Line - hajóút | valahol az Atlanti-óceánon

Clau

Magam köré tekerve egy strandtörülközőt ültem le az egyik napozóágyra, majd videóhívásra invitáltam Kate-t. Szokatlan, már-már frusztráló volt, hogy nem együtt pihenünk. A tegnap esti eszmecserénkkor ugyan beismerte, megbánta, hogy nem a csapat többi tagjával s velem tartott az óceánjáróra, de Joel-t sem akarta elszomorítani. Utóbbi - legjobb barátnőm elmondása szerint - azonban nemigen foglalkozott vele; Emilia személye jobban lekötötte.

- Alig vagy néhány napja azon a hajón, de a színed már most irigylésre méltó - mosolygott a telefonja előlapi kamerájába Katherine, miközben megigazította a bikinije felső részét. Felvont szemöldökkel, féloldalas mosolyra húzva a szám próbáltam a kissé pixeles képből kikövetkeztetni, hol sikerült elérnem a lányt. - Napfelkeltétől napnyugtáig a hajó fedélzetén lézengtem, illetve sokat sétáltunk a srácokkal. Velem ellentétben úgy látom, te inkább bent maradtál a négy fal között. Ennyire hideg van Breckenridge-ben? 

- A megérkezésünk óta nem hagytam el a faházat, szóval az időjárásról nem tudok nyilatkozni - rántott vállat nemtörődöm módon. Nem tudtam mire vélni a viselkedését. A kirándulás előtt még nagyon lelkes és eltántoríthatatlan volt. Egyik lábam magam alá húzva dőltem hátra az nyugágyon. - Miért érzem azt, hogy valami nincs rendben közted és Joel között? Egyáltalán, hol van?

- A barátaival hógolyóznak és szánkóznak. Véletlenül sem akartam megzavarni őket, ezért Yoandri-val és némi harapnivalóval felfedeztük a jakuzzit - váltott át a hátlapi kameraképre; a kubai fiú mosolyogva integet egyet, majd Kate Yoyo-ról a gyümölcsökkel és csokoládészósszal megpakolt tálcára irányította a telefont. Hümmögtem egy sort. - Élni tudni kell. De, nem válaszoltál a kérdésemre... 

- Mert, nem tudok újat mondani. Tegnap ugyanezt játszottuk egymással... Együtt fürödtünk ugyan, és egy filmet is megnéztünk, de nem történt semmi több - dobott a szájába egy csokiba forgatott almacikkelyt, aztán egy darabka banánt. Nagyot sóhajtva beletúrtam a hajamba. - Tedd félre az ellenszenved Emi-vel szemben, és csatlakozz a barátodhoz a hóember építésnél! Tagadhatod, ameddig csak szeretnéd... Féltékeny vagy, feleslegesen. Ne engedd, hogy a kisördög irányítson, amikor az angyalka is megtehetné!

Katherine azonnal reagálni akart szavaimra, de gyorsabb voltam. Megszakítottam a hívást, majd lehunytam a szemem. Legjobb barátnőként, már-már testvérként nem ezt kellett volna tennem, de Kate az utóbbi két-három napban kissé gyerekesen viselkedett. Igenis irigy volt Emi és Joel együtt töltött perceire, de nem merte bevallani magának. Sőt. Senkinek se.

- Mondd, ugye rólam álmodozol? - Christopher szórakozott, rekedtes hangja zökkentett ki az elmélkedésből. A hang irányába fordítva fejem elvigyorodtam, amit azonnal viszonzott s egy csókot lehelt a számra. Karjaimat lustán a nyaka köré fontam, aztán hagytam, hogy az ölébe vegyen és úgy üljön a napozóágyra. Halántékom a vállának döntve simítottam végig az arcán. - Bárcsak álmodoztam volna... 

Chris összevont szemöldökkel meredt rám, majd lassan összeállt számára a kép. Nem igazán ismerte Emilia-t, ezért se jó, se rossz véleményt nem tudott alkotni a lányról. Az előző este megejtett telefonhívás után, és most is azon az állásponton volt, amin én: Kate-nek nem kerülnie, hanem több időt kellene töltenie Joel barátaival. 

- Remélem, nem idegeskedsz emiatt - simította kezét még alig látszódó pocakomra és nyomott egy puszit a homlokomra. Fejem csóválva néztem a gyűrűkkel tarkított, tetovált kezeket. Valakinek láb, nekem kézfétisem van. Chris hosszú ujjai egyszerűen megbabonáznak... A tetoválásairól nem is beszélve. - Minden a legnagyobb rendben.

Remélem, ez így is marad.

#maradjotthon #mosskezetrendszeresen