The Interview | Az interjú [Christopher Vélez Fanfiction]

28.

(Elnézést, hogy ennyit kellett várnotok a fejezetre... Mostanában beragadt az ihletgyár ajtaja és még nem tudtam kifeszíteni 🙈)

Ahogy közeledtünk a Fiesta de la Independencia de Talca helyszínére, a félelem és az aggodalom egyre jobban úrrá lett rajtam. Chris néhány napja megbetegedett; a láztól csillogtak a szemei s az átlagosnál is fáradtabbnak, levertebbnek érezte magát. De, mindenki jól tudja, a színpad és a rajongók az élete, eszébe se jutott volna lemondani ezt a fellépést. A fenébe is... Nem akarom, hogy rosszul legyen és véletlenül elájuljon!

- Tudod, hogy mit gondolok most - motyogtam, miközben a karkötőivel játszottam. Fejét a vállamra hajtva hümmögött egy sort, szabad kezével pedig a combomon zongorázott. Fátyolos tekintettel nézett fel arcomra. Bőre még sápadtabb volt a megszokottnál. - Nem lesz semmi baj, baba. Lenyomjuk a koncertet, aztán pihenek. Rendben?

- Nehezen egyezem bele - zártam le a dolgot röviden, majd a nyakába fúrtam a fejem és sóhajtottam egy nagyot. Kate szerint túl anyáskodóan viselkedem az ecuadorival, barátomat azonban ez egy cseppet sem zavarja. Vagyis, nem mondta. Alsó ajkamba harapva a fiú pólója alá simítottam a kezem. Érintésem alatt pulzáltak az izmok. - Szólj, ha nagyon túlzásba viszem a gondoskodást. Csak azt szeretném, hogy minél előbb meggyógyulj.

- Még mindig Kate szavain rágódsz? Nem úgy értette, te is jól tudod - csókolt a hajamba; kezei fel-le jártak a hátamon s a derekamon. Legjobb barátnőm velünk szemben foglalt helyet, Joel és Richard között. Erick az anyósülésen kezdeményezett videóhívást Ellával, Zab pedig mellettem aludt, az ablaknak dőlve. Fejemet megrázta pillantottam fel Christopher gyönyörű arcára. Annyira hibátlan és aranyos. - Valószínűleg, de részben igazat kell, hogy adjak neki. Nem vagy már gyerek. Saját magad döntöd el, neked mi a jó... Nem erőltethetek rád olyat, amit nem akarsz.

- Azt szeretném, ha befejeznéd ezeknek az őrült és haszontalan elméleteknek a gyártását, és nem vennél mindent olyan véresen komolyan - mielőtt reagálhattam volna, finoman az alsó ajkamra harapott és megcsókolt. Nyelve azonnal megtalálta a közös hangot az enyémmel, amitől belemosolyogtam a csókba. Barátom kipirulva döntötte homlokát az én homlokomnak. - Te vagy az én energialöketem... A gyógyszerem... A mindenem. Szeretlek, Clau!

Hihetetlenül könnyen el tudtam érzékenyülni, kis koromtól kezdve; most sem volt másképpen. Szipogva kapaszkodtam az ecuadoriba, amíg a kisbusz le nem parkolt a függetlenségi fesztivál hatalmas színterének művészbejárójánál. Egy kósza, de annál érzelmesebb csókot lopva a fiútól ragadtam meg Kate kezét, aztán kiszálltunk a járműből és a pihenőbe siettünk a turnéstáb vezényletével. 

Akármennyire is nehezemre esett, mégis hittem Chris-nek. A majdnem két órás fellépés zökkenőmentes lezajlott. Legjobb barátnőm és én ugyanolyan elánnal énekeltünk és táncoltunk, mintha csak az első koncertünkön vettünk volna részt. A közönségből áradó energia és szeretet teljesen feltöltötte a fiúkat, és minket is. Szavakba nem  foglalható az a tisztelet és odaadás, amit a fanok éreznek a zenekar iránt.

Az interjúk és képek elkészültét követően lassan visszaindultunk a szálláshelyre. Míg Zabdiel elaludt, addig a többiekkel halkan beszélgettünk a buszban. Egytől egyig izzadtak, fáradtak, de boldogok és lelkesek voltak amiatt, hogy ma is megörvendeztettek több ezer rajongót. Alaposan lerombolták a félelmem, azt kell, hogy mondjam.

- Nem vágyom másra, csak rád, egy forró zuhanyra és egy kiadós alvásra - nyögte ki egy szuszra Christopher, miután elköszöntünk legjobb barátnőméktől s magunkra zártuk a lakosztály ajtaját. Apró mosolyra húzta ajkaimat ültem a fiú ölébe, aki mohón lecsapott a számra. A koncert szüneteiben csak egy gyors puszira futotta, így volt mit bepótolni. Két csók között megszabadított a felsőmtől, majd a melltartómtól. Tekintetével arcom és a domborulataim tüntette ki felváltva. - Nagyon jól állnak a turnécuccok, de ruha nélkül sokkal gyönyörűbb vagy.

Száz, talán ezer év semmi lenne elég ahhoz, hogy hozzászokjam a bókokhoz, amikkel az ecuadori halmoz el. Fogalma sem volt arról, mi megy végbe bennem, akárhányszor valami szépet mond nekem. A pillangóim idióta módjára csapkodni kezdenek, émelygek és azt sem tudom, melyik bolygón vagyok. S ezekből mi szokott látszani?! Az érett paradicsom színével vetekedő arcom, természetesen.

A piros zöldség effektus csak fokozódott, amikor mindketten meztelenné váltunk és Chris egy könnyed mozdulattal a karjaiba kapott. A fürdőszobaszekrény egyik fiókjából előkapott egy ezüstös kis csomagot és vágyakozóan rám mosolygott. Kellett nekem mondani, hogy ő dönt arról, neki mi a jó. Kuncogva beletúrtam nyirkos hajába, majd leheltem egy puszit az arcára és felgörgettem igencsak merev tagjára az óvszert.

- A múlt hét felért egy kínzással - suttogta elhalóan, ahogy lábaimat a csípője köré fontam s lassacskán eggyé váltunk. Nyöszörögve a vállának támasztottam homlokom; még mindig nem akartam, hogy a női gondok idején szeretkezzünk. Olyankor undorítónak és taszítónak tartom magam, amivel az ecuadori persze nem ért egyet. Miért is tette volna, igaz? Ritmusát felvéve csókokkal kezdtem elhalmozni a mellkasát, tetoválását nem egyszer körbejárva. - Tudom. A megtartóztatás még nehezebb számomra.

- Ezt megbeszéltük, kicsim. Sosem undorodnék tőled, soha - mélyesztette ujjait a fenekembe; ezzel egyidejűleg gyorsított tempóján. A ránk zúduló vízsugár fele annyira sem volt olyan forró, mint a levegő körülöttünk. Csókjaink követelőzővé és sürgetőbbé váltak; talán a vérem is kisercent, de nem érdekelt. Sikolyomat az engem ölelő szájában fojtottam el, ahogy hátam a párától nedvessé vált csempének ütközött. Nyoma se volt a fáradtságnak, mintha elvágták volna. Szemeim kis híján kipattantak a helyükről, mikor Chris kettőnk közé vezette a kezét és lüktető pontomra simította. - Jézusom...!

- Nem hall minket senki, bebé! Engedd el! - mormolta nyakamba és masszírozás közben egy jókora jelölést is hagyott a bőrömön. Nem szerettem volna látni, én mit műveltem körmeimmel a hátán... Fejemet hátravetve, szemeimet szorosan összeszorítva sikítottam egy jókorát. Másodpercekig visszhangzott a fülem és a zuhanyfülke. Pilledve figyeltem barátomat, aki nem sokkal utánam rúgta be a gyönyör, eddig lakattal zárt kapuját. Kulcscsontomat puszilgatva húzott még szorosabban magához. - Máris jobban érzem magam.  

Hatalmas, barna íriszei és sápadt arca nem erről tanúskodott. Miután lemosakodtunk és fogat mostunk, tárcsáztam a szobaszervizt. Amikor megérkezett a gyógyszer és némi harapnivaló, előkészítettem két kisebb törülközőt. A hideg vizes borogatás általában be szokott válni, legalábbis nálam eddig telitalálat volt, bármilyen orvossággal szemben. 

Szerencsére Christopher étvágyával még a betegség sem szállhatott harcba. Mindössze a pizza széleit hagyta a tányéron, semmi mást. A nagy pohár narancsléből is talán egy-két korty maradt. Vigyoromat elfojtva nyomtam a kezébe a pirulákat, majd bevizeztem a törülközőket.

- Így esélyem se lesz, hogy átöleljelek alvás közben - makacskodott, mikor a homlokára és a mellkasára terítettem a frottír anyagokat. Halántékom masszírozva másztam be mellé a takaró alá, aztán arcon csókoltam és a vállára hajtottam a fejem. - Ha a hátadon fekszel, akkor sikerülni fog.

Amint lekapcsoltam az éjjeli lámpát, mindössze Chris szuszogását lehetett hallani a szobában. Mosolyogva átkaroltam a derekát és én is megpróbáltam aludni.