The Interview | Az interjú [Christopher Vélez Fanfiction]

9.

Az interjút követően órákban a fiúk megpróbálták elterelni a gondolatainkat az utazásról, ezért elvittek minket egy lézerharc pályára. Ezért az apróságért képesek voltak áttenni a jegyeinket estére... Az eszem megáll, komolyan!

- Két analfabéta a profi játékosok ellen... Szépek vagytok, mondhatom! - bújtam bele a harchoz szükséges mellénybe, amiben úgy éreztem magam, mint egy kommandós. Chris kuncogva húzott magához s csókolt meg hevesen. - Egyből rá fogsz érezni a dologra. Tegnap éjjel velem is könnyen felvetted a ritmust, emlékszel?

- A szex számomra nem játék - mormoltam alsó ajkába harapva, amitől felnyögött. Kate mellé araszolva szusszantottam egy nagyot. - Biztos jó ötlet ez, tesó? Az első körben végünk lesz.

- Legalább nézhetjük a fiúkat harc közben - vágta rá azonnal, én pedig megráztam a fejem. Oké, legszívesebb csak és kizárólag megfigyelőként vettem volna részt, de nem akartam megbántani a srácokat. - Igazad van.

Kívánságom mondhatni valóra vált. Fair játékot szerettem volna, ezért az első kört kihagytam a létszámtöbblet miatt. Joel, Erick és Kate került egy csapatba, a másikba pedig Zab, Richard és Christopher.

A dominikait találták el először. Szórakozott ült le mellém, karját átdobva a vállamon. Kíváncsian felé fordítottam a fejem, mire arcon csókolt.

- Ezalatt a rövid idő alatt a testvéremmé, a húgommá váltál. Jól elvoltunk, nem? - mosolygott; idiótán vigyorogva fúrtam arcom a nyakába. Nevetve köröket rajzolt a hátamon. Szomorkásan, de felfelé görbülő ajkakkal felsóhajtottam. - Ezzel azt akarod mondani, hogy mostantól én is Camacho vagyok?

- Clau Camacho... Nem is hangzik olyan rosszul - hümmögött elismerően. Hasonló érzéseket kezdtem el táplálni Richard iránt. Mintha a bátyám lenne, más családból. Fejem még mindig a nyakához szorítva bújtam szoros ölelésébe. - Miért kell minden jónak véget érnie?

Kérdésem megválaszolatlanul maradt. Bő egy órán át beszélgettünk és képeket készítettünk a szőke hajú sráccal; szóba került a kislánya, az öccsei és a rajongók. Hihetetlen, hogy alig másfél év alatt váltak csaknem az egész világ kedvenceivé. Robbanásszerű debütálás.

- A győztes kéri a nyereményét! - rántott fel finoman a helyemről Chris, majd körém fonta karjait. Felvontam a szemöldököm. - Beavatnál, miről van szó?

- Lelőttem a többieket, tehát vége az első körnek. Jár a jutalom - hajolt közelebb s szenvedélyesen megcsókolt. Nyöszörögve túrtam tarkóját súroló fürtjeibe, miközben a fenekembe markolt. Rich füttyentett egy hatalmasat. - Skacok, szobára! Pinky, ne fald fel a húgom!

- Kicsodád? Miről maradtam le? - húzódott el az ecuadori értetlenkedve. Kuncogva megigazítottam a szemüvegét. - Mától a Camacho család tagja vagyok. Nyugodtan szólíts CC-nek.

- Azt hiszem, maradok a Clau-nál, esetleg a princesa-nál - lehelt egy puszit a számra. Nevetve ráztam meg a fejem, majd legjobb barátnőmet kezdtem el keresni. Zabdiel és Erick nem messze tőlünk beszélgetett valamiről, Joel-t viszont nem láttam. Kate... Kate... Nem volt elég a múlt éjszaka? Christopher a fülemhez hajolva szegezte nekem kérdését. - Aggódsz?

- Egy cseppet sem. Sőt. Kifejezetten örülök, hogy Joelito ennyire kedveli a barátnőmet - mosolyogtam. Legbelül tudtam, hogy a lány rosszul fogja viselni az utazást s a ránk váró, zenekar nélküli mindennapjainkat. Gondolataim eltereléseként magamhoz vettem a játékhoz szükséges fegyvert. - Beszélgetni jöttünk, vagy harcolni?

***

A játék második körét Kate nyerte. Ünneplés s egy utolsó közös programként beültünk egy étterembe vacsorázni. A hangulat eleinte parádés volt, aztán kezdte rányomni bélyegét a búcsú rideg szele. Tányéromra szegezve tekintetem merültem gondolataimba, szinte megerőszakolva magam, hogy ne kezdjek sírni. Görcsösen szorongattam a villát, amit végül Chris vett ki a kezemből.

- Gyere ide! - tárta szét karjait, én pedig szó nélkül borultam a mellkasára. Ujjai a hátamon zongoráztak, ajkait a hajamon tartotta. Szimultán láttam ezt velünk szembe; legjobb barátnőm elfehéredett ujjakkal kapaszkodott Joel ingébe. Még a lány sem sírt, aminek keserédesen örültem. Az ecuadori az állam alá nyúlva kényszerített arra, hogy nézzek a szemébe. - Találkozni fogunk még... Higgy nekem, kérlek!

- Próbálok, Christopher... Próbálok - suttogtam homályos tekintettel. Ajkaink percekig összekapcsolódott, alig tudtam elengedni. Richard szomorú sóhajtása kikényszerített néhány könnycseppet, amit az engem ölelő lecsókolt arcomról. - CC, ideje indulni...

Fájdalmas mosoly kúszott arcomra a becenév hallatán. Úgy álltam fel az asztalról, mintha egy műtét után kellett volna mozgásra bírnom testem. A bőröndjeink már a kisbusz csomagtartójában pihentek, így egyenes út vezetett a reptérig, kitérők nélkül.

A becheckolást követően még volt néhány percünk az elköszönésre. Richard kis híján kisajátított magának, amiért Chris és a többiek morgolódtak is egy sort. Joel egyre göndörebb fürtjei olyannyira csiklandozták arcom, hogy a zokogást némi nevetés váltotta fel egy pillanat erejéig. Zabdiel megemelt a levegőben, ahogyan a balerinákat szokták s egy hatalmas puszit nyomott az arcomra. Erick szipogva szorongatott meg és csókolt körbe.

- Azt hiszem, mindkettőnk számára nagy ajándék volt a múlt éjszaka... Mégis úgy érzem, nem mehetsz haza ezek nélkül - adott egy tasakot Christopher, amiben egy parfüm, egy üveg Nutella s egy dögcédula pihent. A medál egyik oldalán az ő adatai, a másikon az enyémek voltak olvashatóak. Szemeim a kétszeresükre dülledtek. - Honnan tudod mindezt rólam?

- Egy kis manó suttogta a fülembe - mosolygott, miközben arcom cirógatta szüntelenül. Képtelen voltam abbahagyni a sírást. Még akkor is rázkódtam, amikor Chris a hátam mögé osont s felcsatolta a nyakláncot. Karjait körém fonva csókolt a nyakamba. - Egy újabb közös pont.

Könnyeim nem akartak elapadni. Szipogva néztem végig, Joel hogyan ajándékozza meg barátnőmet. Kate egy halom édességet, a fiú gyűjteményéből egy bandana-t s egy karkötőt kapott. #Jate, és a találkozás dátuma volt látható az ékszeren. 

- Ez a ti gépetek... - motyogta szomorúan Christopher, mikor bemondták a járat számát és a menetirányt. Még egy utolsó csókot kaptam tőle, majd legjobb barátnőm karjába kapaszkodva elindultunk az adott kapu felé. A nevem hallatán hátrakaptam a fejem. Chris a telefonjára mutatott. - Még ma kereslek! 

Hevesen bólogatva dobtam egy puszit az irányukba, aztán követtem Kate-t. Ő már javában pötyögött a mexikóinak. Kínzóan hosszú lesz ez a 13 óra...

Sziasztok!

Tegnap megkezdődött újra iskolás életem s ma sem ültem itthon, a négy fal között... De, annyi energiám volt, hogy befejezzem a fejezetet 😊C&K elindult haza... Majdnem sírtam írás közben 😢 Ilyen csupaszív srácokkal még életemben találkoztam, egy nagy álmom válva valóra... A két lány megélte helyettem 😍 Köszönöm az előző részhez érkezett szavazatokat, illetve a kommenteket Linacska és xuxibabe 😍 Amint jön az ihlet és időm engedi, jövök a folytatással 😉 Jó éjszakát és kellemes vasárnapot kívánok! Pusszpáá evribádii,

Macy