The Interview | Az interjú [Christopher Vélez Fanfiction]

19.

(💛) 

Kate

Sokáig nem tudtunk elaludni, ezért Joel beizzította a Netflix-t és egy rövid keresgélés után elindított egy filmet. Mivel lusták voltunk a szobaszervizt tárcsázni, ezért a vacsora desszertjének maradékát majszoltuk közben. Fejem az énekes vállán pihent, a mexikói pedig szabad kezével a derekam simogatta.

- Meddig maradtok velünk? - kérdezte, hangjában félelemmel. Elfojtott mosollyal szakítottam el a laptopról a tekintetem, hogy Joelito hibátlan arcában gyönyörködhessek. - Ameddig szeretnétek. Online fogunk dolgozni, ha titeket nem zavar.

- Ne butáskodj! Miért zavarna? Persze, amikor velem vagy, nem a munkára kellene, hogy gondolj, rendben? - csókolt homlokon, majd belemártott a csokiba egy nagyobbacska eperszemet és a számhoz érintette. Kuncogva beleharaptam, aztán a filmre szegeztem a tekintetem. Alsó ajkam megnyalva válaszoltam a feltett kérdésre. - Semmi más nem jár olyankor a fejemben, csak te.

Igazából, állandóan a mexikóira szoktam gondolni, de ezzel nagyon is tisztában van már. Körülbelül egy óra volt hátra a filmből, amikor észrevettem, hogy barátom édesdeden szuszog. Arcát a hajamba fúrva aludt, ölelése azonban cseppet sem gyengült. Sőt. Erősebben fonta körém karját, ami megmosolyogtatott.

Egy ideig lehunyt szemmel élveztem a körénk telepedett nyugalmat, aztán kikapcsoltam a laptopot és elpakoltam az ágyról. Joel félálomban bebújt a takaró alá s miután magához húzott, szusszantott egy nagyot. Percekig csak néztem résnyire nyílt ajkait és békés arcát, majd sóhajtottam egyet és arcomat meztelen mellkasába fúrva elaludtam.

Clau

(💙)

Ha Chris-n múlt volna, egy szál törülközőben mentem volna le vele az étterembe vacsorázni. Karjait bilincsként fonta derekam köré, ajkaival pedig kismilliószor bejárta a vállaim és a nyakam. Beharapott szájjal néztem kettősünket a bepárásodott tükörben; arcom vörös volt, mint a rák, szemeim úgy csillogtak, mint a napfényben csillogó drágakő.

- Semmi kedvem lemenni... Maradjunk itt - duruzsolta bőrömbe az énekes, majd szembe fordított magával és megcsókolt. Még vizes hajába túrva mélyítettem a csókot, miközben Christopher felültetett a mosdóra. Gyomrunk egyszerre kordult meg, ami hangos nevetést váltott ki belőlem. Szórakozottan löktem egyet a fiún. - Rendeljünk valamit, jó?

- Kérdezned sem kell - lehelt egy puszit az orromra, aztán ledobta a törülközőt. Nagyot nyelve néztem formás fenekét, amíg fel nem vett egy bokszert. Egyet nekem is kikészített az ágyra, felső gyanánt pedig egy fekete trikót. Hajamat a fejem tetejére fogva siettem Chris után, majd felöltöztem és lehuppantam az takaróra. Az ecuadori kíváncsian emelte füléhez a vezetékes telefon kagylóját. - Mit ennél, baby?

- Pulykamellet kérek, sok-sok sült krumplival és joghurtos salátával - húztam az ölembe egy párnát s azon kezdtem el dobolni. Gyakran csináltam, ha várakozni kellett valamire. Miután barátom leadta a rendeléseinket, kezében a telefonjával leült mellém. Sejtelmes mosollyal az arcán csókolt meg. - A filmnézés olyan sablonos. Mit szólnál, ha zenét hallgatnánk?

- Benne vagyok. 90-s évek? - húzódott nekem is mosolyra a szám, mire Chris gyönyörű szemei felcsillantak. Rövid keresgélés után rátaláltunk egy közel kétórás összeállításra. Dudorászva dőltem az ágytámlának, míg az ecuadori átvette a vacsoránkat a szobapincértől és táncikálva lepakolt elém. Mielőtt nekilátott volna az evésnek, az italhűtőhöz sasszézott. Felvont szemöldökkel nyitotta ki az ajtót. - Ásványvíz, kóla, narancs-, esetleg almalé?

- Az első opciót választom. De, nem kell ennyit fáradnod, én is ki tudom szolgálni magam - léptem oda hozzá, majd megcsókoltam és az ágyhoz tereltem. Egy-egy üveg ásványvízzel ültem Pinky ölébe, aztán elkezdtem enni. Csípőm ide-oda mozgattam a dallamra, ami az alattam ülőből halk nyögéseket váltott ki. Szabad kezét említett testrészemre simította és finoman belemarkolt. - Ha ezt csinálod, alig bírok magammal. 

Kuncogásom elfojtva falatoztam egészen addig, míg a tányéromon egy morzsa sem maradt. Amint Christopher is befejezte a vacsorát, fogat mostunk és bebújtunk a takaró alá. Egymásba gabalyodva, néha halandzsázva s a nevetéstől fuldokolva énekeltünk. Régen voltam ennyire felszabadult és boldog. 

- Ideje aludnunk, nem? - suttogta két csók között az ecuadori, miközben kikapcsolta a mobilját és az éjjeliszekrényre rakta. Olyannyira belemerültünk a hülyéskedésbe, hogy fel sem tűnt a fáradtság, amit az utazás és a városnézés okozott. Aprót bólintva bújtam szorosan hozzá és egy puszit leheltem a mellkasára. - Jó éjt, Chris!

- Álmodj velem, preciosa! - csókolt a hajamba és lekapcsolta az éjjeli lámpát. Karjait erősebben körém fonva puszilt meg ismét, majd ezután már csak nyugodt szuszogását hallottam.

Sziasztok!

Megérkeztem a folytatással, ami egyben egy záró rész is 🙂A következő fejezetben olvashatjátok, miért írtam ezt 😃Hétfőn, vagy kedden megpróbálom azt is publikálni 😉Köszönöm az előző részhez érkezett szavazatokat, illetve a kommentárokat Lizbett és Fanni😍 További szép hétvégét kívánok 😃Legyetek jók! 😉Pusszpáá evribádii,

Macy