44.

189 10 9
                                    

(Tudom, tudom... Jókora elmaradásban vagyok, de az utóbbi hónapok meglehetősen sűrűnek bizonyultak, és nem látni, hol a vége... 😕 Engem sem került ki a koronavírus, bár szerencsére enyhe tünetekkel estem át rajta 😶 Terveim szerint a történetből már csak kettő rész lesz hátra, utána visszarázódnék Richard sztorijához és nyár környékén belefognék egy új Chris fikcióba, a Füstfelhőbe 😌 Zab történetéről sem feledkeztem el; jelentős ihlethiánnyal küszködöm a folytatáshoz... Anyway, nézzük hát a 44. részt 😜)

Sértettségemben legszívesebben keresztbe fontam volna a mellkasom előtt a karjaimat, azonban Federico megakadályozott ebben. Édesapjáéhoz kísértetiesen hasonló, mélybarna tekintetével árgusan figyelt engem, miközben mohón cuppogott. Hosszú puszit nyomva szőkés kobakjára emeltem fel ismét a fejem; Christopher szorgosan, már gyakorlottan pakolta tele az egyik bőröndjét. Mintha ott sem lettem volna sürgött-forgott a szobánk és a fürdő között.

- Nem fogom meggondolni magam, hiába nézel így rám - húzta be a cipzárt az utazásra kész poggyászon, majd lerakta az ágy elé s egy ruhapelenkát a vállára téve odalépett hozzánk. Valahányszor megetettem a kicsit, Chris szó nélkül magához vette a fiát s a fülébe gügyögve, énekelve elérte, hogy büfizzen egyet. Fejem alig észrevehetően megrázva lazítottam merev tartásomon, miközben megigazítottam a melltartóm és a felsőm. - Yenny biztosan vigyázna az unokájára, amíg mi távol vagyunk...

- Biztosan, de a válaszom akkor is nem! Két-három napról van szó, felesleges lenne velünk jönnöd - simogatta a pici hátát, aki szórakozottan rugdosta apját s közben nagyokat szusszantgatott. Az ágy szélére rogyva sóhajtottam egy jókorát; Ollie ekkor váratlanul az ölemben termett s vad farokcsóválással üdvözölt. A kutyust cirógatva figyeltem az apa-fia párost. - A baba miatt ellenzed ennyire, hogy utazzak? A terhességem ideje alatt is sima ügy volt a repülés...

- Főleg úgy, hogy szó nélkül és meggondolatlanul ingáztál az országban. Bajotok is eshetett volna - szorította egy leheletnyit még jobban magához az aprócska testet, melynek köszönhetően Fede belemarkolt Chris trikójába. Miért fújja fel ennyire a dolgokat? Miért? Elhúztam a számat. - Ahogy látod, mindketten egészségesek vagyunk. Mondj egy jó érvet, és esküszöm, nem hozom fel többször az utazós témát.

Percekig csak a baba nyöszörgését és Ollie vakkantásait lehetett hallani a szobában. Christopher fel-le járkált előttem, amivel egy idő után az őrületbe kergetett. Hibátlan arcán láttam, erősen gondolkodik és addig esze ágában sincs megszólalni, míg ki nem talál egy nyomós indokot az ellenkezésére. Egy váratlan pillanatban lefektette a kicsit, a ruhapelenkát pedig a fotel karfájára terítette s egy gondterhelt sóhajjal letelepedett elém. Szó nélkül az ölébe másztam; lábaimmal körbekulcsoltam a derekát, karjaimmal a nyakát. Hüvelyujjával lustán cirógatni kezdte alsó ajkam, amitől azonnal felforrósodott az arcom. Sose fogok ehhez hozzászokni!

- Féltelek - suttogta, majd a fülem mögé tűrt egy tincset és végigsimított a nyakamon. Keze a szívem felett állt meg; nagyot nyelve az ujjaira fontam az enyéimet s mélyen a szemébe néztem. Mérhetetlen szeretet, gondoskodás és féltés csillogott sötétbarna íriszeiben. Mielőtt megszólalhattam volna, folytatta a mondandóját. - Féltelek téged és a babát is. Itt ez a hülye vírus, kitudja, hogyan reagálnátok rá...

- Te is ugyanúgy elkaphatod. Tudod, hogy nem válogat... Akárki áldozatául eshet, csak az immunrendszer és a tünetek erősségén múlik, ki hogyan vészeli át - nem egyszer kapcsoltam ki a tv-t, vagy egész nap rá sem néztem a média különböző felületeire, mert szinte mindenhol a koronavírus volt a téma. A világnak mindig szembe kellett néznie a rosszal, és úgy tűnik, most sincs másként. - Amióta hazajöttünk a kórházból, úgy bánsz velem, mint egy hímes tojással. Tisztában vagyok vele, hogy csak jót akarsz, de az anyaság nem szab gátat a többi, megoldható teendőben. Nem várhatom el tőled, hogy állandóan te csinálj mindent.

- Az orvos kifejezett kérése volt, hogy kíméld magad, nem emlékszel? Éjszakákon át fent virrasztasz a kicsi mellett, nappal sem állsz le, és ez nem tetszik - rázta meg a fejét, így néhány szőke tincs megzabolázatlanul a szemében kötött ki. Szórakozottan beletúrtam a festett részbe, majd egy csókot leheltem hívogató ajkaira. Muszáj elterelnem valahogy a figyelmét... Csak egy nagyon kicsit...! A baba miatt visszafogtunk magunkat, ami meglehetősen nehezünkre esett. Ahogy Chris vágya a hasamnak nyomódott, akaratlanul felnyögtem. Zihálva elhúzódott tőlem; tekintete valósággal feketén villódzott az elfojtott vágytól. - Tudom, mire megy ki a játék, szépségem.

- Mennyi időd van a gép indulásáig? Kifejthetnéd, mire gondolsz - indultam el a fürdőszoba irányába, megszabadulva ruháimtól s hajam kiengedve a copf fogságából. A fiatal apuka hezitálás nélkül követett; szeme megállás nélkül, komótosan térképezte fel testem. Főként a melleimen és a fenekemen időzött, amit mostanában nem sűrűn látott fedetlenül. A terhesség alatt felszedett kilókat még nem sikerült teljesen ledolgozni, de nem is kapkodtam el. Miután mindketten meztelenné váltunk, Christopher megnyitotta az esőztető rózsa csapját; egyik kezével hevesen magához rántott, másikkal pedig végigszántott egyre vizesebb tincseimen és vadul nekiesett a számnak. Vehemenciájától megrészegülve kapaszkodtam vállaiba, miközben az ölébe kapott és a zuhany falának döntött. Egy pillanat erejéig megszakította csókunkat. - Miért pazarolnánk beszélgetésre az időt, amikor meg is mutathatnám, mi jár abban a gyönyörű fejedben?!

***

- Furcsa ezt kimondanom, de dögös barátnőd van - rötyögött nevetéstől könnyes szemeit törölgetve Kate, majd újraindította a Video Music Awards-n bemutatott dal videoklipjét. Már harmadjára kezdtük el nézni, de még mindig nem tértünk magunkhoz. Nagyot harapva a nemrég elkészült burritoból szegeztem a tévé képernyőjére a tekintetem; álmaimban sem gondoltam volna, hogy pont Chris öltözik be nőnek. Bár amilyen őrült figura, szerintem nem kellett sokat könyörögni neki. Legjobb barátnőm szavaira reagálva bólintottam egyet. - Irigylésre méltóan áll rajta az a fekete ruha. 

- Ó, ha már itt tartunk... - rakta le a tányérját a dohányzóasztalra, aztán a kanapé lábához hajolt s közénk borította a Victoria's Secret szatyrának tartalmát. Felvontam a szemöldököm a sok, méregdrága fehérnemű láttán. Kirabolt egy bankot és a pénzt ebben a boltban verte el? Kate ördögien elvigyorodott. - Noha Christina csinosan fest abban a cuccban, nekünk jobban áll egy szexi melltartó és bugyi. Mikor vettél utoljára ilyen klassz darabokat?

- Talán a baba megfoganása előtt - rántottam meg a vállamat. Idejét meg nem tudtam volna mondani, mikor vettem bármit is magamnak. Leginkább Chris melegítőiben, pólóiban és trikóiban töltöttem az időt, nem volt szükség új ruhák vásárlására. Katherine megforgatta a szemét. - Irány átöltözni! Addig úgysem hagylak békén, míg fel nem próbálsz párat ezekből a csodákból.

Égnek emelve a tekintetem nyaláboltam fel egy-egy szettet, aztán eltűntem a hálószobában. A barátom előtt egyre bevállalósabb voltam, de sikerült belefutnom egy olyan melltartóba, aminél igen feszélyezve éreztem magam. A kosár résznél volt egy jókora kivágás, amit akárhogy igazgattam, zavart. Miután belebújtam az alsó részbe, vettem egy nagy levegőt és a tükör felé fordultam. Szó szerint tátva maradt a szám. Meg mertem volna esküdni arra, hogy kurvásan fogok kinézni, de kellemesen csalódtam. 

- Nem gondoltam, hogy tetszeni fog ez a melltartó, mert benne van ez a... - locsogtam úgy, hogy elsőre fel sem tűnt, Kate már nincs egyedül. Békésen alvó gyerekem apja kezében is megállt az én megkezdett burritom a meglepettségtől, ahogy találkozott a tekintetünk. Arcom, ha még lehetett, jobban égni kezdett. Hangom mintha elfújta volna a trópusi vihar szele. - Vágás. 

- Tényleg jól nézel ki, csajszi! Ugye, Chris? - csapott a fiú karjára a lány, aki ijedtében majdnem eldobta magától az ételt. Barátom torkát köszörülve, csillogó szemeit le nem véve rólam próbált szóhoz jutni. - Igazi bombázó... Úgy értem, nagyon szexi... Csinos darab. 

Őszintén kíváncsi voltam, Katherine Joel-t is hozta már ilyen helyzetbe, vagy csak velem és Christopher-l babrált ki?! Mert, ha nem, szívesen revansot vennék...

The Interview | Az interjú [Christopher Vélez Fanfiction]Where stories live. Discover now