The Interview | Az interjú [Christopher Vélez Fanfiction]

21.

(Egyszerűen oda meg vissza vagyok ezért a korszakért 😍 Természetesen a fiúk felett sem hunyok szemet... Sőt... Lélegzetelállítóan festenek 🤩😍)

A Halloween-t követő napokban a csapat Ecuador felé vette az irányt, Kate nélkül. Néhány fontos papírért kellett visszautaznia Magyarországra, de megígértette velünk, hogy egy napnál tovább nem marad távol tőlünk.

Őszintén reménykedtem abban, hogy nem a családjával, különösképpen a nevelőapjával kell találkoznia. Köztudott, hogy az az ember semmibe veszi legjobb barátnőmet. Mindig azt szajkózta, hogy csak és kizárólag a tanulás, majd a munka jöhet Kate számításába, a csavargás és ismerkedés tabutéma. Mondanom sem kell, a különköltözést a mai napig nem emésztette meg a férfi. 

Ella már más tészta volt a családban. Az apa látványosan kinyilvánította, hogy sokkal jobban szereti, mint legjobb barátnőmet. Egyértelmű, hiszen Ella a saját lánya volt és nem valaki másét kellett, hogy felnevelje. 

Gondolataim elterelése érdekében befészkeltem magam Chris ölébe, aki kuncogva körém fonta karjait és megcsókolt. A kisbuszban csend uralkodott, a zenekarral utazó stábtagok a hálókörletükben pihentek. Mi is így tettünk; elfoglaltuk a félkör alakú kanapét és relaxáltunk, amíg a szálláshelyhez nem értünk.

- A családom is részt vesz a mai koncerten - mosolygott le rám barátom, miközben feljebb húzta rajtunk a pokrócot. Meglepetten felvontam a szemöldököm. - Tényleg? Ez fantasztikus! Alig várom, hogy találkozzam velük.

- Anya másról sem beszél, csak rólad. Kicsit féltékeny is vagyok emiatt - csuklott el a hangja. Szemei játékosan csillogtak, így eszem ágában se állt őt komolyan venni. Kuncogva a mellkasára csaptam. - A világ nemcsak körülötted forog, Vélez!

- Valld be, hogy a tiéd igen - cirógatta alsó ajkam; sajátját fogai közé véve fúrta gyönyörű íriszeit az enyémekbe. Apró puszit lehelve ujjbegyére sóhajtottam fel. - Ami nyilvánvaló, azt sehogyan sem tudom titkolni.

Egy ráérős, de annál intenzívebb csókcsatát követően Christopher álomba szenderült, arcát a nyakamba fúrva. Asztronauta tetoválását kismilliószor körberajzolva készültem én is aludni egy keveset, amikor felvillant a telefonom képernyője. Nem szerettem volna felébreszteni az ecuadorit, ezért elutasítottam a hívást s azonnal küldtem Kate-nek egy üzenetet.

Clau: Chris éppen alszik... Mi a helyzet?

Kate: Üzenetben elég hosszú lenne leírnom... Nemsokára csatlakozom hozzátok, már a repülőn ülök. Veletek minden rendben?

Clau: Mindenki pihen a hálórészében, Christopher és én a kanapén fekszünk. A nevelőapád, igaz? Tudhattam volna, hogy nem csak valami papírért mész haza. 

Kate: Beletrafáltál. Tisztában vagy vele, milyen ember is az a féreg... De, a mostani viselkedése túl ment minden határon... Anya se bírta megállítani...

Clau: Megvert? Kate, az istenért! Ne kelljen már minden szót harapófogóval kihúzni belőled!

Kate: Személyesen könnyebb lenne... Ne haragudj! A srácoknak is joguk van tudni mindezekről... Vagy, nem?

Gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, számat epés íz lepte el. Rossz előérzetem támadt, az egész beszélgetés alatt. Legjobb barátnőm nem szokott ennyire titokzatos lenni. Idegességem leplezve szedtem össze a cuccaim, majd követtem a fiúkat a szálláshelyre. A stábtagok között vegyültem el, reménykedve abban, hogy a rajongók hátha nem vesznek észre annyira.