The Interview | Az interjú [Christopher Vélez Fanfiction]

7.

Kate

Clau eltűnése előtt felhőtlen volt a hangulatom. Joel-l töltöttem szinte az egész estét; táncoltunk, aztán beszélgetni kezdtünk. Egy idő után viszont feltűnt, hogy legjobb barátnőm nincs a közelünkben. Egyből Chris irányába kaptam a fejem, aki Richard, Erick és egy lány társaságában táncikált. 

Kétségbeesetten siettem a női mosdóba, hátha meglelem a már testvéremként szeretett barátnőmet. Csókolózó párokon s sminkelő csajokon kívül nem tartózkodott más a helységben. Alsó ajkamba harapva furakodtam át magam a tömegen az asztalhoz, ahol a mexikói fiúval üldögéltünk egy ideje.

- Nem mehetett messzire - fogta meg a kezem bátorítóan Joel, én pedig összekulcsoltam ujjainkat. Aggodalmasan felsóhajtottam. - Mi van, ha mégis? Szép és csinos lány... Bele se merek gondolni, hogy...

- Hey! Nyugodj meg, rendben? Biztosan visszament a hotelbe - próbált nyugtatgatni, ami több-kevesebb sikerrel ment is. A hideg futkosott a hátamon, ahogy ajkai a fülemhez értek egy pillanatra. - Gyere, menjünk mi is. Hátha a sofőr tud segíteni nekünk.

- Én vagyok az őrültebb a csapatunkból, és mégis Clau csinál butaságot - mormoltam, miközben átdobtam a vállamon a táskámat. A fiú kezét egy másodpercre sem elengedve rohantuk le a látszólag jól szórakozó Christopher-t. Gondolataimba temetkezve hagytam, hogy Joel beszéljen vele. - Visszamegyünk a hotelbe, hátha ott van a legjobb barátnőm is.

- Hátha? Nincs itt? Mégis, hova tűnt? - záporoztak felénk a kérdések, melyekre csak egy vállrántás és fejrázás volt a válaszom. Az ecuadori szaporábban kezdte venni a levegőt. - Egy barom vagyok! 

- Pontosan - értettem egyet komoran, majd a mexikói füléhez hajoltam. - Menjünk, kérlek! A kisbuszban megpróbálom felhívni Clau-t, hátha elérem.

A szórakozóhely előtt várakozó járműhöz igyekeztünk, hárman. Chris is csatlakozott hozzánk, ami nagyon meglepett. Egész este magasról tett a barátnőmre, most pedig úgy tesz, mintha érdekelné a lány. Agyrém!

A sofőr kérdezés nélkül közölte velünk, hogy Clau visszatért a hotelbe és eléggé maga alatt volt. Összepréselt ajkakkal néztem az ecuadorira, aki inkább a telefonjába merült. Megforgattam a szemem.

- Ha Clau kárt tesz magában, nem teszed zsebre, amit tőlem kapsz, Vélez - morogtam angolul, hogy értse. Egy pillanatra megfagyott a levegő a buszban; Joel szorítása erősebbé vált derekamon. Akaratlanul is legördült egy könnycsepp az arcomon, pedig nem sűrűn szoktam sírni. - Az álomútból miért kellett rémálmot csinálnod, miért?

- A barátnődet se kellett félteni. Nem vetted észre, hogy viselkedett Richard és Erick társaságában? - nézett fel rám Christopher, mire felvontam a szemöldököm. Miről beszél? - Egyfolytában sutyorogtak, nevetgéltek és ez rendkívül bosszantott. Azt hittem, Clau-t nem fogja zavarni, ha este nem körülötte zsongok. 

- Szemüveges vagy, és mégsem veszed észre, ami az orrod előtt zajlik - csóváltam meg hitetlenkedve a fejem. A srác nem egészen értette, amit mondtam. Gúnyosan elmosolyodtam. - Állandóan te voltál a téma, Chris. Rólad beszélgettek. Erick elkotyogta nekem, mert elege lett abból, hogy folyton a legjobb barátnőmről áradoztál. 

Egy fényképet mindenképp megért volna az énekes arca. Hófehér bőre másodpercek alatt vált vörössé. Kuncogásom visszafojtva tárcsáztam Clau számát, de nem vette fel. A kétségbeesés szele ismét átfutott rajtam, amit Joel is észrevett. Ajkait az arcomhoz érintve vont egy szoros ölelésbe.