The Interview | Az interjú [Christopher Vélez Fanfiction]

15.

Clau

Órákig tudtam volna a lakosztály ablakában ülni és a nyüzsgő várost kémlelni. Naplemente után valahogy jobban beindul a pörgés; egyszerűen lélegzetelállító. Olyannyira belemerültem a hotel előtt elsuhanó autók, biciklisek s a járókelők bámulásába, hogy ijedtemben majdnem leestem a párkányról, amikor Chris körém fonta karjait. Arcát a nyakhajlatomba fúrva nyomott egy csókot bőrömre.

- Mit szólnál, ha lemennénk az étterembe és vacsoráznánk egy jót? - kérdezte, miközben elsöpörte hajamat a tarkómtól és apró puszikkal kezdte el behinteni. Halk sóhaj szökött ki ajkaimon. - Biztos, hogy az evés jár a fejedben?

- Amióta megismertelek, a kaján kívül csak rád gondolok - fordított szembe magával; lábaimat csípője köré fonva vont szorosabban magához, majd kezei közé vette arcom és megcsókolt. Remegés futott végig testemen, ahogy benyúlt a felsőm alá s a hasamra simította kezét. Homlokát az enyémnek döntve fürkészte tekintetem. - Nagyon fáj?

- Elviselhetőbb, mint előző nap - leheltem egy puszit alsó ajkára, aztán kibontakoztam öleléséből és várakozóan a fiúra sandítottam. Értetlenkedve vonta fel szemöldökét, mire kuncogva végigsimítottam az arcán. - Menjünk, együnk valamit! Éhezem!

- Határozott megnyilvánulás... Ezt is szeretem benned - egy másodpercre elfelejtettem levegőt venni, amikor a szavak elhagyták a száját. Meglepett. Nem is kicsit. Christopher észrevette zavarodottságom; karjait kétségbeesetten kulcsolva derekam köré térképezte fel arcom. - Valami rosszat mondtam? Olyan az arcod, mintha kísértetet láttál volna.

- Nem akarom elsietni, de... - ah, te jó ég! Alig ismer, és lényegében én is alig ismerem az énekest. Az együtt töltött idő mégis felerősítette az érzéseimet, már nem rajongást, hanem szerelmet érzek iránta. Mi van, ha Pinky csak rajongóként szeret? Bár, akkor nem így történtek volna a dolgok... Hangom megtalálva, kezeimet mellkasára simítva megszólaltam. - Szeretlek. Tudom, rengeteg lánytól hallottad már, a világ minden tájáról... Én...

El akartam fordulni és kirohanni a lakosztályból, fuldokolva a sírástól. Nem tettem meg. Képtelen voltam rá. Chris erős karjai nem engedtek el. Sőt. Vallomásom után még közelebb vont magához, majd a fülem mögé tűrt egy tincset s lecsapott ajkaimra. Az eddigieknél hevesebben ostromolt; ujjai fenekembe mélyedtek, nyelve intenzív táncra hívta az enyémet.

- Azt hiszem, szavak nélkül is kifejeztem, hogy én mit érzek irántad - duruzsolta a számba, miközben egyik keze a hátamra vándorolt. Apró köröket írt le, amivel még szélesebb mosolyt csalt arcomra. - Szóval... Nem haverként szeretnél vacsorázni velem?

- Határozottan nem - szívem őrült dobogásba kezdett, amikor megvillantotta gyönyörű mosolyát. Egy rövid csókcsatát követően leandalogtunk az étterembe, ahol összefutottunk a zenekar kubai, dominikai és Puerto Rico-i tagjával. Richard képtelen volt levenni tekintetét szorosan összekulcsolt kezünkről s levakarhatatlan vigyorunkról. - Nálatok is beütött a l'amour? Joel és Kate legszívesebben kilökött volna minket az autóból, úgy siettek a barátnőd lakására.

- Jobb lett volna, ha taxit hívnak nektek? - kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben körbenéztem a hatalmas helységben. Szerencsére kiszúrtam egy kétszemélyes asztalt, az étterem egyik eldugottabb részében. Tökéletes! Rich beleegyezően felsóhajtott. - Oké, nem volt olyan rossz. Ti is romantikázni szeretnétek, igaz? 

- Ennyire látszik? - pirultam el, Chris pedig átkarolta a derekam s egy puszit lehelt a halántékomra. Zabdi aprót bólintott, aztán meglapogatta bandatársai vállát. - A lakosztályban is ehetünk, ne zavarjuk őket!

Sietős csókot lehelve a balettos múlttal rendelkező fiú arcára rebegtem el egy köszönöm-t és miután sorra megöleltem a srácokat, az ecuadori a kiszemelt asztalhoz kísért. Mintha csak a fejembe látott volna...

Percekig ültem az étlap felett. A hirtelen fellépő görcstől alig volt étvágyam, és émelyegtem is. Rosszullétem leplezve Christopher előtt végül rántott sajtot, natúrszeletet és gombamártást rendeltem, sült krumplival és salátával. Alkohol helyett ananászlevet kértem, koktélcseresznyével a poháron. 

- Desszert? - cirógatta kézfejem az énekes, miközben az említett oldalhoz lapozott az étlapban. Vállam megrántva elmosolyodtam. - Rád bízom magam.

Felcsillanó tekintetétől fülig vörösödtem, ami vágyakozó vigyort csalt arcára. Játékosan megforgattam a szemem.

- Most sem az ételre gondoltál, igaz? - vontam fel a szemöldököm, miközben belekortyoltam a kihozott gyümölcslébe. Chris beharapott alsó ajakkal megrázta a fejét, én pedig majdnem félrenyeltem a számban lévő üdítőt. Ki akar nyírni! Nagyot nyelve felsóhajtottam. - Tudod, mi a véleményem ezzel kapcsolatban...

- Ahogy te is tisztában vagy azzal, én mit gondolok - kontrázott, bevetve a kiskutya szemeket. Percekig meredtem hatalmas, csokoládébarna íriszeibe, majd áthajolva az asztal felett megcsókoltam. A meglepettségtől apró nyögés hagyta el ajkait, amitől bizsergető érzés szaladt végig rajtam. Visszaülve székemre rendeztem vonásaimat. Szavaim szemrehányásnak tűnhettek a fiú számára, ám nem annak szántam. - Képtelen vagyok ellenállni neked...

- Ha tovább beszélgetünk erről a témáról, esküszöm, hogy itt teperlek le, mindenki előtt - fészkelődött a helyén, belőlem pedig kibuggyant a nevetés. Arcom legyezve, levegőért kapkodva röhögtem, de amikor megláttam Christopher arcát, azonnal abbahagytam. Komolyan beszél. Alhasam az eddigieknél is jobban görcsbe rándult, lábaim remegni kezdtek. Még szerencse, hogy ülök. Amint a pincér letette elénk a vacsorát, mohón neki is láttam az evésnek. Ez a kis csevegés meghozta az étvágyam. Az előttem ülő úgy figyelte minden mozdulatom, mintha most látna életében először. Összevontam a szemöldököm. - Mi az?

- Örülök, hogy találkoztunk Costa Rica-n. Azóta alaposan felforgattad a banda életét, és nem mellesleg az enyémet is... Amint egyáltalán nem bánok - kulcsolta össze asztalon pihenő kezeinket. Arcom fájt attól a széles mosolytól, amit szavai csikartak ki. 

Álmaiban sem mertem volna arra gondolni, hogy Costa Rica után újra láthatom a fiúkat. Most mégis itt vagyok Chris-szel, Budapest egyik legszebb hoteljének lakosztályában. Ugyan agyamban férkőzött egy pillanatra, hogy hamarosan ismét el kell válnom a srácoktól, az ecuadori csókjai és ölelése kitörölte a negatívumokat elmémből.

Sziasztok!

Új hónap, új fejezet 🍁Előbb érkeztem volna, azonban nem volt ihletem 🙄 A következő részről annyit, hogy #Jate lesz, más egyebet még nem tudok 😏Köszönöm az előző fejezethez érkezett kommentárokat Lizbett és Linacska 😍, illetve a szavatokat 😍Készül a Tan Fácil is, de ihlethiánnyal küzdök... Igyekszem orvosolni 😌Jók legyetek, további szép hetet kívánok 😘Pusszpáá evribádii,

Macy